Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 5. szám

IPARJOGI SZEMLE segédletet vett igénybe, nem jelentkezik a felperes jogos üzleti érdekét sértő, versenyzés céljából elkövetett oly cselekménynek, mely a Tvt. rendelkezéseibe ütközőnek minősülne, hanem csak oly egy izben tanúsított eljárásnak tekintendő, amelyet az alperes éppen a felperes részéről alperes ellen irányulónak vélt tilos cselekmény elhárítása végett fejtett ki. Az a cselekmény, hogy a versenytárs távolabbról szemmel tartja a versenyüzletet, hogy ott nem űzik-e a köztekintetekből is tilos vevőfogdosást, ha a megfigyelés nem történik botrány keltésére alkalmas feltűnéssel és nem ölt zaklatásszerű mérftet, a fellebbezési bíróság helyes állásfoglalása szerint nem ütközik a Tvt. tilalmába: az ezekhez képest minden irányban alaptalan felülvizsgálati kérelem tehát el volt utasítandó. (P. IV. 3865—1928.) A vevőcsábítás, illetve a tisztességtelen verseny esetét a bíróság fenforogni látta különösen az oly üzleti magatartásban, amikor a versenytárs üzletét eladja és rövidesen újólag hasonló üzlctkürü vállalatot alapít és volt vevőinek (körlevelekkel, személyes látogatásokkal stb.) visszahódítására törekszik. A vevőkör ugyanis a bíróság felfogása szerint az üzleti vállalathoz tapad és annak sorsától (ellenkező kikötés híján) el nem választható. E felfogás szerint bár a vevőkör eladása, vagy megvétele nem értelmezhető szószerint, mégis mérlegelendő a szerződő feleknek az az intenciója, hogy az üzlettel eladott üzleti klientélát az eladónak tiszteletben kell tartania. Ilyen, módon, így szól a bírói ítélet, nem volt joga az eladónak arra, hogy szállítson a vevőnek, akit az üzlettel együtt átadott a felperesnek. Közömbösnek mondta a Kúria IV. tanácsa, hogy az alperes ment a vevőhöz, vagy ő kereste fel az alperest, ennek legfeljebb a kártérítés mértéke szempontjából van jelentősége. A szerződés mondatfűzéséből, amely a versenytilalomra vonatkozik, az üzleti vevőkör visszahódítására való tilalom ,,és" szócskával kapcsolódik a vádlottra vonatkozó versenytilalomhoz ós nyilvánvaló, hogy a tilalom az egész üzleti vevőkörre vonatkozott. Versenyző célzat. — A tisztességgel meg nem férő versenyző hatás. (Közzététel). A Tvt. 1. § alá eső cselekmény megállapításához nem szükséges a kifejezett versenyző-célzat, hanem elegendő már az, hogy a sérelmezett magatartás a tisztességgel meg nem férő versenyző-hatás elérésére általában alkalmas legyen. A panaszolt körlevélben és levelekben foglalt súlyos bütitetőjogi következésekkel való fenyegetés egymagában kimeríti a Tvt. 1. §-ába ütköző cselekmény ismérveit. Alperes jogos igényét meghaladó oly kötelezettsége fennállására kellett következtetni, ami őket a versenyszabadság sérelmével még jogszerű eljárásában is alaptalanul korlátozhatta. Nem látta helyét azonban a kii'. ítélőtábla a hírlapi közzététel elrendelésének, mert a közlés csak a kereseti három esetre szorítkozván, oly tágabb körűnek nem tekinthető, mely a hírlapi közzététellel járónagy nyilvánosság igénybevételét indokolná. (Bp. kir. i. Tábla, P. VII. 8741— 1929.) Tisztességtelen versenyt elkövető által indított tisztességtelen verseny-per. A felperesek által tisztességtelen verseny miatt indított perben alperes az egyes felperesekkel szemben azzal is védekezik, hogy a per tárgyává tett alperesi hirdetési módszer utánzásával a felperesek maguk is megsértették a Tvt. rendelkezéseit. A Kúria ezt a kifogást figyelembe nem veszi, mert: ha és amennyiben a felperes terhére a jogsértő tény fenn is forogna, — aminek megállapítása egyébként a per keretén kívül esik, — törvényes rendelkezés hiányában ez sem szüntetné meg sem az alperes ellen támasztott jelen perben versenytársként érvényesített kereseti jogukat, sem pedig az irányadó anyagi jog nem ad alapot arra, hogy a kereseti igény megszűnése esetleg a másik fél hasonlóan jogsértő és akár az alperes irányában is elkövetettnek jelentkező ténye révén mintegy beszámítás eredményeként nyerjen megállapítást. (P. IV. 396—1929.) Jó erkölcsökbe ütköző szerződés. Egy konkrét peres ügyben alperes egy oly bizottságnak volt tagja, amelynek feladatát képezte, hogy a beérkező pályázatokat elbírálja és ennek alapján a pályázatok értelmében a községi képviselőtestületnek indítványt tegyen. A peres felek között ekként fenforgó és jóerkülcsbe ütköző (tilossági) jogviszony volt az alapja annak, hogy az alperes a kereseti követelés tárgyát levő és e jogviszony célját szolgáló üzleti és üzemi titok tudomására jutott és ebből kifolyólag e titoknak az alperes részéről a saját javára való felhasználása — valóság esetén is — a tilos jogügylettel szoros kapcsolatban van. Minthogy pedig az anyagi jogszabályok értelmében a jóerkölesbe ütköző, azaz érvénytelen jogügylet, valamint az annak folyományaként jelentkező és e tekintetben esetleg a tisztességtelen verseny tényálladékát is megvalósító cselekmény alapján nemesük teljesítést, de kártérítést, vagy egyél) kikötött jogot sem lehet bíróilag érvényesíteni, felperes és az alperes között tehát oly ügylet forgott remi, amely nemcsak az alperes, hanem a felperes részéről is a jóerkölcsökkel ellentétben állott, azaz mindkét fél szempontjából tilos és semmis ügylet volt. (P. IV. '„8—1929.) A „valóságnak megfelelő" adatok közlése is tévhit keltésére alkalmas lehet. (Közzététel). Ha valamely régi osztálysorsjegy-főelárusítóként ismert cégből kiváló két igazgató új osztálysors jegy-főel árusító üzlete megindításakor azt hirdeti, hogy az általuk otthagyott cég által addig árusított sorsjegyeknek több mint a felét az-Osztálysorsjáték igazgatósága nekik adta át eladás végett és így ezek a sorsjegyek ezentúl kizárólag náluk, az új cégnél kaphatók, még ha a valóságnak meg is felel, hogy a régi cégnél beosztva volt sorsjegyeknek a két cég közt megosztása a közölt arányban történt, kétségtelenül be]oütközik a Tvt. rendelkezéseibe, mert a régi cégtől elvont sorsjegyek arányának közhírrététele nyilvánvalóan csak a régi céggel való versenyzés végett, annak jóhírueve aláásása célzatával történhetett, minthogy az új cég ama jogos érdekét, hogy a régi sorsjegyvevőkkel a megszokott számaiknak hozzábeosztását közölje, a hozzá beosztott sorsjegyek számainak egyidejű felsorolása nélkül egyáltalában nem szolgálhatja, hanem csak ama tévhit keltésére alkalmas, hogy a régi cég üzletköre kilépésük folytán, vagy egyéb, homályban hagyott, de találgatásokra tág teret nyújtó okokból szűkebb keretbe zsugorodott és így a régi cég iránt fennállott bizalom megrenditésére alkalmas. Minthogy e sérelmesnek bizonyult magatartás sajtóhirdetés útján való közzétételben is megnyilvánult, az pedig nem is volt vitás, hogy az ily tartalmú közlés közzététele szándékos volt, — úgyszintén ligyelembevéve azt, hogy a közlés tartalmánál fogva a fent kifejtettek szerint a felperes régi cég üzleti érdekei károsítására, a hozzá való bizalom csökkentésére alkalmas volt, s így valóságos kár bizonyítása hiányában legalább is a Tvt. 35. §-a értelmében helyénvaló elégtételben marasztalás mutatkozik megokoltnak: — a in. kir. Kúria a felperes felülvizsgálati kérelme folytán a megtámadott ítélet vonatkozó rendelkezésének megváltoztatásával az alperest a Tvt. 35. § értelmében a m nyosság szem előtt tartásával 500 pengőben megszabott elégtétel megfizetésére is kötelezte. Az ítélet hírlapi közzététele elrendelését mellőző döntés ellen irányuló felperesi felülvizsgálati panaszt azonban elutasította, mert az ideiglenes intézkedés folytán már régebben megszűnvén a sérelmes magatartás, annak a köztudatban felelevenítésére a m. kir. Kúria nem lát nyomós okot. Az alapötlet eredeti eszmét kell, hogy adjon. A pályaudvarhoz való közelség szemléltető kifejezése (egy emberalak egyik lába a pályaudvar épületében van, másik lába a szálló elé ér) a külföldön többfelé is tapasztalható. A felek egyikének a szállóján sem szerepel sem az A), sem a B) rajz, tehát egymagában és szorosan véve nem minősül egyedül jellemző rajzként a felperes által szállója reklámjaként használt A) jelű ábra. Azonkívül a felperesi plakáton az alapötlet egy rohanó boyjal van megtestesítve, míg az alperesi rajzon azt egy átléjiö óriás utas ábrázolja. Az alapötlet kifejezésre juttatása tehát szembeszökően eltérő, amely eltérés elenyésztetésére az sem vezethet, hogy az egyiken „/ perc", a másikon „1 pár lépés" magyarázó szöveg szerepel a Keleti pályaudvarhoz való közelség kifejezésére, mert ez egyrészt a közelség természeli adottságából folyó és így egyetlen vállalat által sem kisajátítható kifejezés, másrészt meg mindegyik képen a felek természetszerűen a saját vállalatuk nevét és házszámát hangsúlyozván, az alapötlet azonossága ellenére kizártnak jelentkezik, hogy az egyébként is egészen eltérő színhatású és kidolgozású plakátok révén a két versenyvállalat összetévesztessék. (P. IV. 3618. sz.) Az ingyenes szolgáltatás, egymagában anélkül, hogy valaaiely forgalmi ügylet járuléka volna, szöges ellentétben áll az üzlet fogalmával és ezért keresi a hátsógondolatot. (Közzététel.) A hirdetett „ingyen" fogalmát csak oly költségigény ?iem hazudtolja meg, amely költségigény valamely kapcsolatos mellékszolgáltatás valóságos költségét meg nem haladja. Tehát akár megvalósítja az alperes magatartása a Tvt. 2. § 1. bekezdésébe ütköző különszerű cselekményt (melyet a 16. § csak a büntethetőség szempontjából határol tüzetesebben körül), akár nem: az alperesnek az ismertetett tényállásban megnyilvánuló magatartása az üzleti verseny szempontjából, tehát a versenytársak irányában kétségtelenül a Tvt. 1. §-a értelmében tisztességtelen üzleti versenyzésnek minősül, minthogy a szembeszökően és szakadatlanul kiemelt „ingyen" jelszó az üzleti hirdetésben mint minden a kereskedelmi üzlet körébe eső ügylettől független, nem járulékos ingyenes szolgáltatás ígérése fogalmi ellentétben áll az üzlet lényegével s így az üzleti verseny eszközei köréből kieső, az üzleti versenyt szinte kizáró jelszónak jelentkezik és ha a hirdető a hirdetett ingyent akár valóban szolgáltatja is és pedig minden ellenérték nélkül: akkor is ellentétbe kerül a tisztességes üzleti verseny elemei feltételeivel, mert a kifejtettek szerint