Iparjogi szemle, 1930 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1930 / 4. szám - A védjegyes áruk és azok pótszerei

IPARJOGI SZEMLE senyv Utálattá teszik n közintézményeket, amelyeket ilyképpen éppen úgy, sőt fokozottabbau kötnek a törvényes rendelkezések, mint a magánvállalatokat. A Jury fenti megállapításával egy újabb, hatalmas lépéssel haladt előre a becsületes, évtizedes és etikai tőkét reprezentáló gazdasági értékek védelmében. W. Hofímann lipcsei ügyvédnek „Tisztességtelen verseny és szerzői jog" cím alatt tartott előadásáról lapunk legközelebbi számában kívánunk részletesen beszámolni. Ehelyütt csupán annyit, hogy az előadó az előadáshoz fűzött legmagasabb igényeket is minden tekintetben kielégítette. A szabad élőadás kiváló, alapos és élvezetes, az előadó világhírnevének megfelelő jogi munka volt. amelyet a szép számmal megjelent előkelő jogász-, technikus-, kereskedő- és iparosközöiwg nagy tetszéssel és megértéssel fogadott és az előadás végeztével a fölötte szimpatikus előadó't lelkes ovációkban részestíette. Az előadást megelőzően bankett volt, amelyen kedves, elismerő szavakkal üdvözölte dr. Haumgarten Nándor az illusztris előadót, majd másnap dr. Szalay Emil ügyvéd, az Iparjogvédelmi Egyesület szerzői osztályának elnöke látta vendégül a vendéget és az Egyesület vezetőségét. Joggyakorlat Véd.iegyinotivumok védelme. — A plakát- és szóvédjegy viszonya. — Védjegyoltalom és tisztességtelen verseny. — Szó* véiljegyek hasonlósága. A plakát és védjegy, úgyszintén szóí védjegyek, motirumok hasonlóságának a kérdését tárgyalja az alább ismertetendő vb. ítélet. — A hasonlóság elbírálásánál a rajzok, ábrák alapmotívuma, hasonlósága vizsgálandó. Amennyiben a rajzok ugyanazt a gondolatot kívánják kifejezésre juttatni, hogy t. i. a konkrét esetben a fürdő vizénél gyógyító hatása következtében a fürdőbe mankóval érkezett ember a fürdő használata után úgy érzi, hogy az eddig támaszul szolgált mankóra szüksége már nincsen és az egyik ábrán az ember a mankót összetöri, a másikon magától elhajítja, tehát az ábrák reklámhatása egybeesik: az vtánzdk tényálladéka fennforog. — A mankó' felhasználása magában véve a fürdő gyógy ered menyének bizonyítása szempontjából nem kifogásolható, mert a mankó oly segédeszköz, amely mindkét fürdőre vonatkozóan egyaránt jelzi azt, hogy a betegnek a mankóra, mint segédeszközre, a fürdőbeérkezésekor szüksége volt. azt akkor nem nélkülözhette, azonban a fürdőből való távozásakor az már reá nézve feleslegessé válj. Uykép a mankót, mint a járás lehetővé tételére általánoséin használt segédeszközt, egyik fürdővállalat sem sajátíthatja Ifi a maga részére, mert azzal jelzi a fürdő jellegét, hogy t. i. az olyan fürdő, amelyet azok használnak, akik csúzos, rheurujtikús betegségekben esetleg oly nagy mértékben szenvednek, nogy mankó nélkül a fürdőbe jönni nem tudnak. A mankót tehát mindegyik fél jogosult hirdetésein valamely formába^, használni. Azonban a mankót a hirdetésekben nem szabad vgy használni, hogy az a két fürdő összetéveszlhetésétp adhasspn okot. A választott bíróság megállapította, hogy «, "jelen esetben az összetéveszthetőség kétségtelenül fennforog, tAz összetévesztés szempontjából elegendő a lehetőség feunfofgásá és nem szükséges annak bizonyítása, hogy az ténylAf "előfordult. Viszont az összetéveszthetőség lehetőségének <Bbírálásánál mindig a közönséges és a plakátokat, hirdetéseid* •csupán felületesen néző szemlélő (közönséges vevő) egyfti lelkivilágából kell kiindulni, aki nem tanulmányozza bőve*ben a hirdetést, hanem azt csak futótag tekinti meg. — Arra a körülményre, hogy a felperes mankótörö embere védjegyh.jstroinozva is van, a bíróság a kérdés eldöntése szempontjából súlyt nem fektetett, mert amennyiben a tisztességtelen verseny tényálladéki eleme fennforog, a versenyzőnek azért az idézett törvény alapján is felelnie kell, — tekintet nélkül arra, hogy az ellenfél használt jele vagy ábrája védjegyezve van-e vagy sem. Úgyszintén nem volt figyelembe vehető az az előadása, hogy az orvosok a két fürdőt nem tévesztik össze, mert az összetéveszthetőség kizárt voltának nemcsak orvosokkal, hanem a nagyközönség többi részével szemben is fenn kell forognia. — Végül a vb. a „Sapta és „Gamma" megnevezések hasonlóságát kompressz árukkal kapcsolatban megállapítja. A felperes által korábban használt és forgalomba hozott „Gamma" szóhoz ugyanis a magánhangzók azonosságánál fogva, a „Sapta" megnevezés igen hasonlatos és szintén megtévesztésre alkalmas, amennyiben a közönséges hallgató fiilében a ,.Sapta" szó nagyon könnyen „Gamma"-nak hangzik. (Vb. 36.695/1929.) Idegen külföldi vállalatokra történő utalások. A felperes előadta, hogy a M ... . külföldi gyárvállalatokkal egyesülve a közös üzletet M .. . R .. . G. m. b. H. cég elnevezés alatt vette fel és folytatja, és hogy a felperes vállalatának több mint 50%-a a M ... külföldi cég tulajdonát képezi, amelynek a felperes ekként ,nagyarországi alapítása és leányvállalata. Ámde a Vb. megítélése szerint ez a körülmény, a kereskedői verseny szempontját tekintve, nem szolgálhat okul arra, hogy a felperes magát olyként tüntesse fel, mintha ő maga volna az M . . . R .. . cég, mert a felperes által előadott körülmények a felperesnek csak arra adnak jogot, hogy a M ... R . .. külföldi céggel, illetőleg az egyesített M ... R . . . céggel szemben adott esetekben magát ennek magyarországi gyáraként vagy alakulataként tekintse, és ebből kifolyólag a külföldi céggel szemben netalán jogokat érvényesíthessen, — azonban a M ... R ... cégnek a felperes cégében való érdekeltsége a kereskedői verseny szempontjából nem biztosít neki jogot arra, hogy a felperes magát Magyarországon mint az említett cég jelölje meg, mert ebből a szempontból csak az lehet kérdéses, hogy a felperes Magyarországon milyen cég alatt jogosult üzletét folytatni, nem pedig az, hogy a külföldi cégnek a felperesi vállalatban kisebb vagy nagyobb mértékű anyagi érdekeltsége van. A M .. . R . . . cég a nem vitás tényállás szerint Magyarországon bejegyezve nincsen, és ehhez képest a felperes sincs feljogosítva ennek a cégnek nevét cégmegjelölésében olyképpen használni, mintha az egyenesen őt illetné meg. A leányvállalati vagy alapíttatási jogviszony csak arra nyújthat a felperesnek jogot, hogy üzletének ezt a jellegét kidomborító és a leányvállalati vagy esetleg gyári jelleget kifejezetten feltüntető megjelölést használjon, esetleg cégelnevezése mellett toldatként, pl. olyformán, hogy cégmegjelölésének előrebocsátása mellett a következőket írja: „A M... R . .. cég magyarországi alapítása, vagy gyártelepe, vagy lerakata, vagy képviselősége stb.", mint a külföldi gyár gyártmányait forgalomba hozó vállalat, a cég rövidített nevét a háztetőn feltüntető transzparenst alkalmazzon. Ily megjelölés a tisztességes versenybe ütközőnek nem volna minősíthető, mert amellett, hogy a felperes eredeti cégjegyzését megtartja, elegendő volna annak felismerésére, hogy a felperesi cég az említett céggel minő viszonyban van. Az üzleti nyomtatványok, a külföldi cég engedélye jelentőségnélküli. (Vb. 3647— 1929.) Raktáron tartani egyenértékű az árueladás fogalmával. (J. 40.338/M—1929.) Jogviszony megállapítása iránti per. Amidőn egy egyesület a szakma érdekében, tehát jogigény védelmében lép fel a tisztességtelen versenyre való hivatkozással, kétségtelenül veszélyezteti a versenytárs jogállapotát. A tisztességtelen versenyről szóló 1923:V. tc. 32. §-a szerint ugyanis a versenytársak érdekképviseletét megilleti az a jog, hogy egyes cég ellen fellépjen és miután a per tárgyává tett levélből arra lehetett következtetni, hogy kész is tisztességtelen verseny miatt eljárást indítani, ezzel a megtámadott cég jogállapotát bizonytalanná tette és üzletvitelének jogszerűségét korlátozta. A perrendtartás 130-ik §-a alkalmazásának, amely valamely jogviszony megállapítása iránti pert tesz lehetővé, helye van. (B. kir. Ítélőtábla.) Felelős szerkesztő: dr. Fazekas Oszkár Felelős kiadó: Csillag Tibor Szerkesztőség : V., Alkotmány ucca 8. III. emelet Kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza tjságüzem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner Ignác.