Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 3. szám - Az üzleti tisztesség védelme. Kartel, bojkott, fekete lista, ajándékozás, fix árak, monopolium, versenytilalom, vevő, alkalmazott csábítás

10 IPARJOGI SZEMLE! alakulatok ellen és a bírói ítélet kétségkívül jobban simul az, egyes konkrét esetekhez, mint a karteljogot, a gazdasági delet külön jogszabályokkal védő törvény. E kérdésbe belekapcsolódik a gyárosoknak és kereskedőknek oly megállapodása, amelyben magukat bírság ttrlte alatt kötelezik, hogy bizonyos árukat, — kifejezetten védjegyes árukat — az általuk egyöntetűen megállapított áron alul nem adhatnak el. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Jury-jének megállapítása szerint a lix árban való eladásra, kötelező nyilatkozatok U'everzálisok) aláírása az aláírókat köti és az árak indokolatlan be nem tartása, az azonos megállapodást aláíró és betartó versenytárssal szemben erkölcstelen. (J. 61(16—1928-) Ha ugyanis a detailkereskedőknek az áru árába kalkulált haszna normális keretek között mozog, úgy a fejlődés egészséges, mert egyfelől a viszonteladóknak becsületes megélhetést nyújt, másfelől a fogyasztót a visszaéléstől mentesíti. Ami azt az, ellenvetést illeti, hogy a fix áraknak bírság terhe mellett való betartására történt kötelezés turpis causát képez, meg kell jegyeznünk, hogy itt is természetszerűleg érvényesülnek a jó erkölcs szabta korlátok, amelyek főleg a közönség jogos érdekeinek, a nélkülözhetetlen, a monopolisztikus cikkek szabad áralakulását befolyásoló kötésekkel szemben való védelmet célozzák. A vezetőgondolat, hogy magas szociális szempontoktól eltekintve az áru (védjegyes áru), tehát nem nélkülözhetlen árucikk gyártójának jogában állhat a saját árui árának megállapítása, — az önként vállalt kötelezettséggel szemben pedig az árak be nem tartása a márkacikk érts kének rovására vezethet, megrendítheti a vásárlóknak a márkacikkel szemben tanusitott fokozottabb bizalmát. Már most itt felvetődik a kérdés, hogy a fentérintett bírság ki nem kötése, illetve ki nem köthetése, vagyis kizárólag a morális kötelezettségek be nem tartása esetén minő megengedett fegyverek, versenyeszközök állanak a védjegytulajdonosok, illetve a védjegyes áruk fix árát védő alakulatok rendelkezésére. És itt eljutunk a boykoti és a fekete listának a kérdéséhez. ^ E kérdésben a Jury első megállapítása, hogy az üzleti vállalatoknak ama ténykedése, hogy az áru kiszolgáltatását minden indokolás nélkül megtagadják, a versenytörvény tiltó rendelkezései, illetőleg az üzleti tisztesség és a jó erkölcsök szempontjából kifogás alá nem eshet A további védelmet illeL tőleg a Jury megállapítja, hogy a versenytárs üzleti magatartása szabja meg a védekezés módját és eszközeit, a boykott, a fekete lista fegyverét. (J. 51.519—1928) A boykott tehát jogos és indokolt lehet, ha a kartelben levő versenytárs a kartelszerződést kijátssza, avagy önként vállalt kötelezettségének eleget nem tesz, avagy a versenytárs a szakmának jogos érdekeit veszélyezteti, durva kézzel, a saját jogos érdelééi! is veszélyeztető eljárásával (pl. az áruk elkótyavetyélésével) lehetetlenné teszi az áruk árának egészséges kialakulását. Ugyancsak indokolt a fekete tisfa szerkesztése ott, ahol a versenytárs tudomással bírt, illetve tudomással kellett hogy bírjon arról, hogy pl. az áru vételárának nem pontos fizetése esetén fekete listára keiül, amely az általános gyakorlat alapján kifejlődött szokás szerint azzal a következménnyel jár, hogy a versenytárs fekete listára kerül, amely azután bizonyos kedvezmények megvonásával járhat. (Vb. 27.886—1927.) Oly támadás tehát, mely lehetetlenné teszi (avagy súlyosan megnehezíti) a versenytárs kereskedelmi és ipari tevékenységének szabad kifejtését, amennyiben nem tisztességtelen ezközök igénybevételével (hírnév, hitelrontó kitételek, jogosulatlan követelések keresztülvitelérc) történt, továbbá jogos gazdasági érdekeket (pl. az árronibolások megakadályozását) szolgál, a versenytörvény szempontjából kifogás alá nem vonható- A versenytársak elől a szabad versenyt elzárni nem szabad és így az iparág túlzsúfoltsága, fizetőképességének veszélyeztetése még nem teheti indokolttá az iparból való teljes kizárás alkalmazását. (J. 51.519—1928.) A boykottot szenvedőnek, illetve a fekete listán szereplőknek ezzel szemben természetesen módjukban és jogukban állhat a magánjognak a szabályait, a kereskedelmi törvénynek idevágó rendelkezéseit igénybe venni, — ha úgy tetszik a közérdek védelmében a boykottmozgalmat jogellenesen (nem önvédelmi célzattal), közérdekellenes, a jó erkölcsökbe ütköző módon kezdeményezők ellen fellépni. Ügy vé'jük a Kamarai Jury-k és Választott Bíróságok a tisztességtelen verseny és a szabadverseny közti határvonalat szerencsés kézzel vonták meg. Egyfelől a verenytörvény kere* tén belül maradtak, másfelől pedig szem előtt tartották a nagyközönség érdekeit szolgáló szabadverseny korlátlan érvényesülését. Hasonló értelmű a Vb. 29.098—1928- sz. ítélete, amely szerint a versenytársnak ama ténykedése, hogy mást megakadályoz (vagy csak megkísérli) kereskedelmi tevékenységének szabad gyakorlásában: tiszességtelen verseny. Idevonakozólag bővebb anyagot ad Meszleny Artúr dr. A versi ny szabadsága és tisztessége című, az Iparjogvédelmi Egyesület kiadásában megjelent kitűnő, áttekinthető és az egész joggyakorlatot felölelő munkája. Igen figyelemreméltó a Jury-nek az ajándékozás kérdésében elfoglalt álláspontja, amely szerint a tisztességtelen verseny fogalma alá esik és megtévesztő célzatú minden olyan vagyoni előny juttatása (ajándékozás), amely a figyelmességek kereteit meghaladja, illetve nem áll arányban a forga lomba hozott árucikk értékével. (.1. 2;)58—1929.) E megállapítás természetesen csak keret, amelynek a Jurynek és a bíróságoknak az egyes konkrét esetek kapcsán adandó szakvéleményei, illetve ítéletei hivatottak tartalmat adni. ./ Jury főfeladatát abban látja, Ivogy a kereskedelem korlat,un szabadságát biztosítsa. E felfogásának megfelelően a Jury megállapítja, hogy a kereskedelmi szabadsás folyománya, söl követelménye, hogy a kereskedő a legolcsóbb forrasuol vásárolhasson. Mi sem állja tehát Útját unnak., hogy a kereskedő másodkézből, tehát a termelő, gyáros helybeli képviselőjénél; megkerülésével vásárolja be a Lírául cikkeket- A helybeli képviselő árfelhajtó üzleti magatartása semmi körülmények közölt nem védhető. A szabadverseny feltételemül megköveteli az áruk szabad forgalmát, és így bizonyos árucikkeknek egy kéjben való monopolizálásu, illetve e monopóliumnak törvényes védelme az áruforgalom jogosulatlan korlátozását jelentené. (J. 55.152—1927, J. 2358—1928.) A gyáros és valamely kereskedő között létrejött olyan megállapodás, hogy bizonyos gyártott árukat egyedül ez a kereskedő kap árusításra, a gyáros és a kereskedő közt állapit meg kötelmeket, a gyáros és a kereskedő viszonyát szabályozza. Nem következik tehát az ily szerződés fényéből a kereskedőnek biztosított jogoknál: olyan védelme, amely harmadik személyeket elzárna attól, hogy az árut más, különben megengedett úton szerezhessék meg a szabad verseny elveinek megfelelően. A kizárólagos képviseletből kiindulva, alperes csak akkor volna felelőssé tehető, ha a gyáros (avagy a vezérképviselő) a felperessel kötött szerződést megszedte volna és megállapítható volna, hogy alperes a szerződésszegőt, felperessel szemben fennállott kötelességének megszegésére szándékosan rábírta. (B. T. — P. VII. 4249—1928.) A kért áru helyett idegen áru kiszolgáltatását több ítélet tilalmazza, úgyhogy ez üzleti magatartás, amely a védjegytörvény hiányos rendelkezései folytán a legérzékenyebben sújtotta a védjegytulajdonosokat, a versenytörvényben közmegelégedést keltő megoldást nyert. (B. tsz. — P. 31.851—1928.) Szabadon, bárki rendelkezésére álló címjegyzékek beszerzése, esetleg idegen cégre történő hivatkozás útján (alperes a felperes cégvezetőjeként mutatkozott be), egymagába véve még nem meríti ki a tisztességtelen verseny tényálladéki elemeit mert a kérdéses címjegyzéket az alperes, mint bárki más, a felperesi cégre való hivatkozás nélkül is megkaphatta volna. (B. T. — P. VI. 7804—1927.) Kétségtelen azonban, hogy az üzleti versenynek igen ízléstelen megnyilvánulása. Tisztességtelen verseny ellenben bizonyos eredetiséget és ötletet tartalmazó körlevelek szolgai lemásolása (B. tsz. 13. P. 46.140—1928.), a védjegyes áruk állagának megsértése (pl. az áruban elhelyezett ajándéktárgyak kivétele), a védjegytulajdonos utasítása ellenére a védjegyes áruk kicsinyben való kiárusításaA versenytilalom kikötése a kereskedőnek azt a kereskedelmi érdekét szolgálja, hogy üzletének boldogulását megvédje attól, aki vevőkörét és üzleti titkait ismerve, vevők elhódításával vagy üzleti titkai felhasználásával üzletének esetleg kárt okozzon. A kereskedő üzleti érdekének ez a megvédése tehát megengedeti dolog, a jó erkölcsbe nem ütközik ós mint ilyen kötbérrel is biztosítható. A kötbér ennélfogva a versenytilalom megszegése esetén bíróilag érvényesíthető. (K. — P. II. 2419—1928.) Ehelyütt kell megemlítenünk az alkalmazott és a vevőcsábítás kérdését. A bíróság az alkalmazottak elcsábítását következetesen tisztességtelen versenynek tekinti. E kérdés elbírálásánál azonban az eljárás sikerét és a panaszosok magatartását is mérlegeli. A nem vagyoni kár címén felszámított pénzbeli elégtétel összegének megállapításánál ugyanis figyelemmel van arra, hogy alperesek cselekménye eredménnyel járt-e, továbbá figyelemmel volt arra a körülményre is, hogy a versenytárs nem alkalmazott-e oly versenyeszközöket versenytársával szemben, amelyek a jó erkölcs szempontjából kifogásolhatók. (B. tsz. 13. P. 42.904—1927.) A vevőcsábítás, illetve a tisztességtelen verseny esetét a bíróság fennforogni látta különösen az oly üzleti magatartásban, amikor a versenytárs üzletét eladja és rövidesen újólag hasonló üzletkörű vállalatot alapít és volt vevőinek (körlevelekkel, személyes látogatásokkal stb.) visszahódítására törekszik. A vevőkör ugyanis a bíróság felfogása szerint az üzleti