Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 12. szám

4 IPARJOGI SZEMLE Az alperes feleségének és alkalmazottainak üzleti eljárása beleütközik az 1923 : V. te. 13. és 18. $-aiba, mert amikor a kereskedőtől márkás árut kérnek és ő ahelyett mást szolgáltat ki előzetes figyelmeztetés és hozzájárulás nélkül, ezáltal •sérti a márkás áru gyártójának üzleti érdekét és kétségtelenül az üzleti tisztességbe ós jó erkölcsökbe ütköző módou folytat vele szemben üzleti versenyt. Feleségének és alkalmacottainak eljárásáért a felelősség az alperest terheli, mert az üzlet az ő neve alatt folytattatik, és; így nem vonhatja ki magát a felelősség alól azáltal, hogy alkalmazottai állítólagos előzetes iigyelmeztetóse ellenére jártak el, mert a munkaadó alkalmazottait szigorúan ellenőrizni tartozik, hogy utasításait betartják-e, és azokat nem szegik-e meg. (B. Vb. 24.911—1929.) A panasz jogosult lehet anélkül, hogy vizsgálni kellene, vájjon a felperes magatartása a jóerkölesökbe Ütközik. E felfogás bár nem a maga teljes erejében jut érvényro a B. Vb. —1929. számú ítéletében, mindazonáltal kétségtelen, hogy üldözi az oly cselekményeket, amelyek védjegybitorlásra való felbujtási tartalmaznak, amelyek a gyógyszerészeket arra késztetik (avagy rendeletekkel, határozmányokkal, fenyegetésekkel, stb. arra kényszerítik), hogy az orvos által előírt védjegyes-áru helyett ások (esetleg egyenértékű) pótszereit szolgáltassák ki. Az orvos, avagy a vevő (paciens) kívánsága a gyógyszerészet terén még fokozottabban kell, hogy érvényesüljön, mint általában az áruforgalomban. Ily értelemben döntött a Rg. II. 564/28. 1929. VI. 7. számú ítélete ós ezt a felfogást juttatja kifejezésre a B. Vb. fent idézett ítélete. A kért áru helyett idegen ára kiszolgáltatása tudatosan veszélyezteti a vitás gyógyszereket előállító iparüzem fennállását, amenynyiben azt üzemi korlátozásokra kényszeríti. Jóhiszeműség. A választott bíróság gyakorlata szerint egy-egy szórványos eset még nem rontja le a munkaadó jóhiszeműségét, azonban többször előforduló esetben már teljes jóhiszeműségről beszélni nem lehet. Sőt az alperesnek az a ténye, hogy segédjét nem ellenőrizte, egybevetve azzal, hogy az alperes az újságokból is nyilván értesült a más üzletekben történő hasonló esetekről (, Sidol") és egybevetve azzal a ténnyel, hogy felperes a panaszolt esetek előtt már figyelmeztette az alperest arra, hogy üzletében hasonló esetek elő szoktak fordulni, és az alperes ennek dacára nem figyelt fokozottabb mértékben segéde eljárására, és egybevetve azzal, hogy az alperes üzletében a vizsgálóbíró kiszállása előtt csupán olyan tábla volt kifüggesztve, amely azt tüntette fel, hogy az üzletben „Féintisztító kiméivé" kapható, nem pedig azt, hogy ott a „Tükör elnevezésű fémtisztítószer kapható kimérve", ami könnyen kelthette a vevőközönségben azt a hiedelmet, hogy alperes üzletében a Sidol kapható kimérve, amenynyiben köztudomás szerint háztartásokban a fémtisztítószereket általában Sidolnak nevezik, — a választott bíróságban azt a meggyőződést keltette, hogy az alperes a segéde eljárásával nem törődött és azt eltűrte. Ez az eljárása, ha nem is volt éppen teljes mértékben rosszhiszemű, de mindenesetre olyan nagyfokú gondatlanság volt, amely már nagyon közel áll a rosszhiszeműséghez. (B. Vb. 27.590—1929.) Felelősség. Képviseletátruházás. Alperes beismerte, hogy a G .. .-féle evőeszközöket Magyarországon ő hozza forgalomba. Már pedig az 1923:V. te. 9. %-a. általában tiltja árunak olyan elnevezéssel való forgalombahozatalát is, amelyről a forgalomban már egy másik versenyvállalatot szoktak felismerni. Amennyiben tehát az alperes az árut nem is gyártja, hanem a felperes által panaszolt megjelöléssel forgalomba hozza és azonkívül a gyár addigi képviselője, F. cég javára eszközölt képviseletátruházást és belajstromozást magúévá tette, a versenytárs felperessel szemben felelőssé vált a részben, hogy jogosult-e az . árunak az Elefánt védjeggyel való forgalombahozatalára. Nem védekezhetik tehát alperes e részben azzal, hogy ő az árut maga nem gyártja, és hogy az átruházás a G. és F. cégek közötti jogviszony alapján történt A tisztességtelen verseny szempontjából nincsen olyan jogszabály, amely tiltaná, hogy valamely külföldi gyár magyarországi képviseletét bpesti bej. kereskedőre ruházza, majd ettől a képviselőjétől azt elvéve, egy másik, újonnan bevezetett képviselőjére bízza. A G. cég tehát joggal ruházta át a képviseletét Magyarország területére vonatkozóan előbb F., majd H.-ra. Annak sem volt törvényes akadálya, hogy a F. cég 1925 június 24-én az „Elefánt" védjegyet evőeszközökre a maga vállalata részére belajstromoztassa, habár a védjegy a G. cég javára Németországban belajstromozva nincs is, mert a F. cég amattól független és önálló magyar vállalat volt, amely önállóan élhetett a belajstromozás jogával a maga vállalata részére. Amikor pedig u G. cég képviseletét II. vette át, ő viszont joggal szerződhetett 1927 április 11-én F-fel olyképpen, hogy F. az ő védjegyét az alperesre átruházta, mert az alperes szintén önálló és független magyar kereskedő cég, akinek, ha a védjegyes árukat üzletében elárusítani kívánta, az 1913:XII. tc. 4. értelmében, miután vállalatát nem jogelődjének, a G. cégnek változatlan cége alatt, hanem a saját cége alatt folytatja, a védjegyfolytonosság megóvása végett érdekéhen állott a vállalatához tartozó védjegyet saját nevére átiratai, mivel ellenkező esetben, mint új tulajdonos, a védjegyek oltalmáról szóló törvényben biztosított jogokat a képviselet átvétele után a maga javára nem érvényesítette volna. Abból folyóan tehát, hogy az alperes a G. cég és F. között volt képviseleti jogviszony megszűnése után a védjegyet törvényadta jogánál fogva magára, mint vezérképviselőre, átirattá ós a védjegyet ez alapon a cég áruin '.íasz.nálva, az árukat az „Elefánt" védjeggyel forgalomba hoztar az alperessel szemben nem emelhető az a vád, hogy a felperes irányában tisztességtelen versenybe ütköző cselekményt követett el. Az a körülmény, hogy a G. cég megelőzően F.-re íratta a védjegyét, alperessel szemben még azért sem jelentős, mert az alperes ezen a ténykedésen annakidején nyilvánvalóan kívül állott. (B. Vb. 27.315—1929.) „Gyár"-toldat a telefónkönyvben. Alperes — a 78.000/1923. K. M. rendelet 4. §. 2. bek. 1. pontjára tekintettel is — megalakulásakor és az azt közvetlenül követő években a gyertyagyári jellegre a telefonkönyvre -utalhatott. Igaz, hogy 1924. óv után saját előadása szerint is csökkentette alkalmazottainak létszámát a gazdasági viszonyok kedvezőtlen alakulása folytán, az Országos Társadalombiztosító Intézet átiratából kitűnőleg pedig az 1927. és 1928. évben mindössze hét alkalmazottat jelentett be, ezeket is különböző rövidebb időszakokra. Ilyképpen pedig gyertyakészítő üzeme 1925. évtől kezdve már nem tekinthető gyárszerűnek. A választott bíróság nézete szerint azonban egymagában mégsem minősíthető a vegyészeti gyáros felperessel az 1923 :V. tc. 7. §-ába ütközően folytatott tisztességtelen versenynek alperes azon eljárása, hogy a „gyertyagyár"-toldatnak az 1928. évben megjelent telefonkönyvből kitörlése iránt 1927. évben még nem intézkedett. Hiszen a telefonkönyv hosszabb időre van szánva, alperes pedig remélhette, hogy kellően felszerelt telepén az alkalmazottak száma a viszonyok javultával újra eléri a gyári jelleghez kívánt mértéket, méltányosan tehát 1927. évben még nem lehetett megkövetelni tőle, hogy gyertyakészítő üzeme gyárszerűségének megszűntét a toldatnak a telefonkönyvből kihagyatása által maga véglegesnek tüntesse fel. (B. Vb. 52.645—1928.) A védjegyes áruk pontos kiszolgálásának a védjegytulaj donos alkalmazottai, vagy vevői részéről történő ellenőrzése és pedig vásárlások eszközlése útján nem tekinthető oly f.gent provocateur-szerű eljárásnak, amely az üzleti tisztességszempontjából kifogás alá vonható. E kérdés elbírálásánál ugyancsak nem mérlegelhető ama szempont, hogy a kért védjegyes áru helyett az idegen áru kiszolgáltatása folytán a vevő károsodást szenvedett-e, mivel itt egyedül a védjegytulajdonos jogos érdekeinek védelméről van szó. Preventív ellenőrzés, megengedett üzleti eljárás. (J. — 1929.) Egyes vevők magasabb árban való kiszolgálása. A Jury ama álláspontjának ad kifejezést, hogy az egyes verseny vállalatok ármegállapításaikban seminő irányú korlátozást nem szenvedhetnek, úgyszintén az egyes verseny váll álatoknak nyújtott, illetve nyújtandó kedvezések szempontjából ugyancsak nem vonhatók felelősségre. E felfogásnak megfelelően, a Jury nézete szerint, a versenytörvény szempontjából nem tekinthető tisztességtelen magatartásnak a versenyvállalatnak ama üzleti eljárása, hogy a kartellen kívül álló versenytársaktól vásárló vevőket magasabb árban szolgálja ki, feltéve, hogy e támadás az illető versenytárs tönkretételére nem irányul, illetve indokolatlan bojkott erejével hat. (J. :i0.o04/B—1929.) Alkalmazottaknak juttatott ajándík. A versenytársak ama eljárása, hogy a munkaadó tudtán és beleegyezésén kivül, a vállalatok alkalmazottainak ajándékot, prémiumot adnak abból a célból, hogy az idegen árukat kérő vevőket a vételtől való elállásra reábirják, — függetlenül attól, hogy ez eljárásuk az idegen védjegyes áruk ócsárlása útján történik-e vagy sem — erkölcstelen és amennyiben az elárusító vállalatok főnökének tudtával és beleegyezésével történik, az alkalmazott eljárásáért a vállalat tulajdonosa felel. E határozat nem kívánja a vállalatok tulajdonosainak üzletpolitikáját seminő irányban sem megkötni, mivel általános elv, hogy a vállalat tulajdonosa helyiségében azt az árut tartja raktáron, bocsájlja áruba, kínálja fokozottabb mérvben, amelyik áru az ő üzleti érdekeinek jobban megfelel. Egyedüli korlátja, hogy a vevő által kért árut ócsárló kifejezésekkel ne illesse. (J. 22.365—1929.) Egyes adatok kiírása árjegyzékekből, ha meg is enged hető,' az egész különleges és jellegzetes rendszer átvétele, egyes csoportok átvétele, nem egyeztethető össze az üzleti jó erkölccsel. (J. 40 338/E—1929.) r.jsáüüzem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner Ignác.