Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 8. szám - A nemzetközi kongresszusok és a magyar jogszolgáltatás

XXIII. évfolyam Megjelenik minden hó 1-én. mini a .MAGYAR GYÁRIPAR" rendes melléklele Jury IPARJOGI SZEMLE 8. szám, augusztus hó .IPARJOGVÉDELMI EGYESÜl>T" laajt tagsági járulékul kapják Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST V, ALKOTMÁNY UCCA 8. SZÁM TELEFON: AUT. 253—17, 264—03 Szerkesztik: DR BÁNYÁSZ JENŐ és DR FAZEKAS OSZKÁR A nemzetközi kongresszusok és a magyar jogszolgáltatás A versenytörvény hatása a védjegyjogra. — A védjegyes áruk fokozottabb védelme. — A védjegy gazdasági jelentősége. — Védjegyes vállalat. — A „forgalmi körök" felfogása. — Szabadjegy. A versenytörvény a védjegyes áruknak mind erőteljesebb védelmet nyújt és szabad utat nyit mindazoknak a törekvések­nek, amelyeket úgy a magyar, mint a külföldi védjegyérde­keltség- ismételten hagoztatott és sürgetett. Ma már komoly hangokat, ellenvetést hallunk az oly törvényes reformok életbeléptetése ellen, amelyek feltétlen szükségességéről a köz­vetlen érdekeltek, a kereskedő- és iparosvilág meggyőződve nincsen, illetve amely reformok szükségességét komoly ellen­zék kétségbe vonja, illetve csak aggályosnak is tartja. — A reformmozgalomnak tehát közvetlenül a kereskedő- és iparos­világ köréből kell kiindulnia, és seötohiesetre sem lehet esetleg elhibázott ítélet, avagy elfogult, egyoldalú jogi felfogás, tendenciózus bírálat stb. stb. az alapja. A külföldi kongresszusok ismételten és egyöntetű fel­fogással kifejezésre juttatták ama megállapításaikat, hogy az iparjogvédelmi törvények a joggyakorlatban élnek. A jog­gyakorlat adja meg a törvénynek valódi tartalmát. A legjobb törvények, a legtökéletesebbnek látszó törvényes intézkedések sem vezetnek el e téren a kívánt célhoz, ha a jogalkalmazás­nak nincs meg a megfelelő kereskedői, gyakorlati érzéke a forgalmi élet. az üzleti élet körülményeinek, a köz felfogásá­nak megértéséhez, megítéléséhez. Még a rossz törvény betűi is hamarább adnak egészséges megoldásokat, ha a bíró a tör­vényt, amely a formai jogok mellett a jó' erkölcsök alapján áll, a helyes, egyetemes kereskedői és ipari közfelfogás alap­ján ítéli meg. A legkiválóbb magyar és külföldi jogászok egyértelmű felfogása szerint valamely cselekmény helyes, avagy erkölcs­telen voltának mérlegelésénél az üzleti jó erkölcsök — az üzleti tisztesség alapján álló kereskedő- ós iparosvilág köz­felfogásának a kutatása, helyes felismerése, megítélése és ennek alapján a törvény megfelelő — szigorúan a konkrét esetre korlátoltan történő — alkalmazása az egyedüli célra­vezető út, amelyen a jogalkalmazásnak haladnia kell, az a helyes szellem, amelynek a bírói ítéletben feltétlenül ér­vényre kell jutnia. A magyar jogszolgáltatásban a közfelfogás a kamarák mellett működő Jury-kbcn jut kifejezésre. Az általános meg­ítélés szerint helyesen és tökéletesen. Tagadhatatlan, hogy a külföldi kongresszusokon hallottunk olyirányú felszólalást is, amely szerint a kereskedelmi és ipari közfelfogás a kamarai véleményekben nem mindenkor jut megfelelően, kifejezésre, vagyis, hogy a kamarák részéről meghallgatott egyes szak­emberek, véleményük megalkotásánál illetéktelen befolyáso­lásoknak lehetnek kitéve. Az ily szakvélemények alapján készülő kamarai szakvélemények tehát a bíróság részéről mérlegelendők. E kritikai megjegyzés az egyes védjegyek gazdasági érté­kének („notórius" védjegyek) megállapítására vonatkozott. Ha el is fogadnók e kétségkívül elfogult megjegyzést (de gyakran rosszhiszemű beállításokat), úgy véljük a bevezető sorokban elmondottak alapján, hogy az ily, több oldalról be­érkezett szakvélemények megfelelő mérlegelését mégis csak az arra illetékes kamaráknak áll módjukban a legmegfelelőb­ben mérlegelni és elbírálni, az arra illetékes és már össze­tételüknél fogva is az arra kétségkívül legalkalmasabb, tár­gyilagos és elfogulatlan kamarai Jury-'k útján. — Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy „notórius" árujegyekről, válla­lati megnevezésekről stb. van szó, vagyis, oly üzleti meg­nyilatkozásokról, amelyekről a, közvetlen érdekelteken túl­menőleg az üzleti világnak általában feltétlen tudomással kell bírniok és így az ellenőrzés részükről a legtermészetesebb, szakszerű és megbízható'. E megállapításoktól pedig eltekintenünk nem lehet. Az ellenkező felfogás és ténykedés a törvény szellemének a félre­ismerése, avagy kicsinyes, elfogult, a konkrét ügyet szem előtt tartó egyoldalú megítélés, amely figyelmen kívül hagyja a törvény célját és rendeltetését: a becsületes, tisztességes kereskedő- és iparos-munka védelmén át szolgálni a nagy­közönség érdekeit, megteremteni a forgalmi élet tisztaságát. A „jó erkölcsök", tisztultabb üzleti szellem. Ennek az általános meghatározásnak kell helyes tartalmat adnunk és akkor játszi könnyedséggel találjuk meg a közmegelégedést keltő megoldásokat. A ,.jó erkölcsök" szelleme íme bevonul a védjegyjog birodalmába is. A formális védjegyjog is tehát csak az üzleti tisztesség, a jó erkölcsszabta korlátokon belül érvényesíthető. Ameny­nyiben a cég, a név, a védjegy használata az üzleti tisztes­ségbe ütközik, úgy a sértettnek jogában állhat az ily cégnek, névnek, védjegynek, árujegynek abbahagyását, illetőleg meg­felelő toldattal történő használatát kérelmezni. Amennyiben tehát beigazolást nyer, hogy a korábbi védjegy, amelyet be­jelentő egyáltalában nem gyártott, egy más versenyvállalat védjegyeként ismeretes, úgy a korábbi védjegytulajdonos védjegyhasználata az üzleti tisztességbe, a jó erkölcsökbe ütközhet. A versenytörvény szelleme nem tűrheti, hogy egy formális jog lábbal tiporjon gazdasági érdekeket, hogy a korábbi bejelentő, kizárólag e tényével (a bejelentés tényével) kisajátíthasson a maga javára oly értékes védjegyeket, neve­ket, tehát gazdasági értékeket, amelyek közismertté tételében semmi része nem volt. Az ily versenytárs a lesipuskás szere­pét tölti be — korábbi formális jogaival áll lesben és vár. amíg jóhiszemű versenytársa (a későbben lajstromozó), az ő védjegyéhez hasonló védjegyét, kereskedelmi tevékenységével és a reklámra fordított tekintélyes költséggel közismertté tette és akkor kilép az ismeretlenség homályából és korábbi védjegyjoga alapján kívánja az immár értékes védjegyet a maga javára kisajátítani. Azt a védjegyet, amelyet a forga­lomban már egy más versenyvállalat származási jegyeként ismerik. A formális jog nem szolgálhat erkölcstelen üzleti célokat. A tisztességtelen versenyről szóló törvény tehát nemes hiva­tást tölt be, — beleviszi az iparjogvédelmi törvényekbe a tisztultabb erkölcsi felfogást. A versenytörvény nem csupán a védjegytörvény formalizmusát töri át, hanem védelmet ad oly árujelzéseknek is, amelyek a védjegytörvény merev ren­delkezései szerint egyébként törvényes oltalmat nem élvez­nének. Nagyon természetes, hogy itt csupán azok a jogok érvé­nyesíthetők, amelyek a forgalomban valóban, elismerten gazdasági értékkel bírnak és amely jogok feltétlen jóhiszemű használat alapján keletkeztek. Sem a tényleges alkalmazás, sem pedig az „erősebb joga" még egymagában véve nem állítható a formális joggal szembe. Itt a formális joggal szemben tehát kizárólag csak különleges, feltétlenül méltány­landó gazdasági érdekek mérlegelhetők, — az erkölcsi fel­fogás durva megsértései. (J. 14.034—1927.) A magyar jogszolgáltatás külföldi szaklapok megítélése szerint a jurv-nek fent idézett és ismételten kifejezésre jut­tatott megállapításait helyesen alkalmazta — és nem terem­tett oly túlzásokat, amelyek látszólagos, a hatóságot, bírósá­gokat félrevezető gazdasági álértékek produkálásával formai jogok kizárására vezettek volna. A védjegy, cégtoldat, akár fantasztikus, akár tárgyi, vagy személyi név csak oly terje­delmű oltalmat élvez, aminőt a vállalat természete, jogos gazdasági érdekei megkövetelnek és aminőt a megtévesztés lehetősége elleni védelem feltétlenül igényel. Ezen túlmenő oltalomról csak ott és csak abban a terjedelemben beszél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom