Iparjogi szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929 / 3. szám - Az üzleti tisztesség védelme. Kartel, bojkott, fekete lista, ajándékozás, fix árak, monopolium, versenytilalom, vevő, alkalmazott csábítás

12 IPARJÓGI SZEMLE —*»- Egy levél is, amennyiben annak tartalma terjesztésre vonatkozó felszólítást tartalmaz, megállapítja a hírnévrontást. (A versenytárs felelőssége). Az a körülmény, hogy az alkalmazott valamely lapvállalatnál az általa szerzett előfize­tésekből eredő díjak 50%-át tevő jutaléka révén a layvállalat terjeszkedésében érdekelt, — az alkalmazottat társtulajdonossá még nem minősíti. Arra sincs adat, hogy a versenytársnak nem tekinthető II. r. alperes valamely versenytársként felelős személy által elkövetett txlos cselekménnyel kapcsolatban tet­testársi, (felbujtott), vagy segédi tevékenységet fejteti volna ki; tehát a Tvt. 33. §. 1. bek. alapján sem vonható a II. r. al­peres a levél tartalma miatt a Tvt. rendelkezései alapján si­kerrel felelősségre. De ha maga az, kitől a levél származik, nem is felel érte a Tvt. rendelkezései alapján, abban az eset­ben, ha a levél tartalma magában véve is a Tvt. rendelkezé­seibe ütközőnek mutatkozik, azért a Tvt. 33. § 3. bok. értel­mében a vállalat birtokosa is felelősssé tehető; e részben tehát a II. r. alperesnek a perből kikapcsolódása ellenére sem mel­lőzhető a kérdés felülvizsgálata. A kifogásolt levelet illetően annak tartalmából nyilvánvaló, hogy a felperes lapvállalattal való versenyzés végett, a felperes lapvállalata hitelének és jó­hírnevének lerontásával kapcsolatban előfizetőinek elhódítását célozta, ami annak ellenére is, hogy e levél csak egy példány­ban készült és egyetlen címzetthez ment, alapul szolgálhat a Tvt. 13. §-ába ütköző cselekménynek minősítésére, még pedig adott esetben annál is inkább^ meri a levél a tartalma terjesz­tésére vonatkozó felszólítást is tartalmaz és így formája elle­nére sem tekinthető pusztán bizalmas magánlevélnek. Az is közömbös, hogy az A) levéllel annak írója elsősorban a maga saját anyagi érdekét kívánta szolgálni, -mert az az alperesi lapvállalat érdekével is egybeesett. E levél az I. r. alperes lapvállalat megjelölésével ellátott papíron a vállalat alkal­mazott titkárjának aláírásával jutott az irányadó tényállás szerint a címzetthez. Az, hogy az T. r. alperes lapvállalat tit­kárának ügykörébe tartozott az előfizetők gyűjtése, nyilván­való már magából abból a nem vitás tényből, hogy a kifogá­solt levelet írt titkárt az általa szerzett előfizetésekből eredő díjak 50%-ában megszabott jutalék illette. Már pedig az alkal­mazottnak a megbízása körében, az előfizető-szerzés során ta­núsított törvénybe ütköző magatartásáért a Tvt. 33. §-a értel­mében az alkalmazottját ily feladatkörrel megbízó verseny­vállalat felel, ha csak nem bizonyítja, hogy a cselekmény el­követését a rendes üzleti gondossággal sem előzhette meg. (P. IV. 1207—1928.) 27. Az alkalmazott (ügynök) csábítása. Felperes a tiszljes­ségtelen versenyről szóló 1923 : V. tc. 1. §-a alapján indított alperes ellen keresetet, azon az alapon, hogy alperes 1928 október végén K. nevű üzletszerző ügynökét nála élvezett jutalékának kétszeresre emelésére való ígérettel magához csábította, Kérte alperest ezen cselekménytől való tartózko­dásra és az összes eljárási és perköltség megfizetésére köte­lezni. A választott bíróság a konkrét peres ügyben ama fel­fogásának ad kifejezést, hogy az alkalmazott ügynök nem meghatározott összegben kikötött javadalmazással és felmon­dási idővel van a munkaadónál alkalmazva, ez esetben az ügynök a szabadkereskedelemben dolgozó olyan egyévml minősül, aki jogosult alkalmaztatását tetszés szerinti időben megszüntetni. Az ilyen alkalmazottal szemben, aki bekál bármikor más kereskedő alkalmazásába léphet, anélkül, hogy előző munkaadójával szemben szerződésszegést követne el, a versenytárs sem követ el tisztességtelen versenyt, ha vele a jövőben nála leendő dolgozás ügyében tárgyalást kezd és őt esetleg- alkalmazza is. Áll ez az esetben is, ha a versenytárs kereskedő tudomással bír arról, hogy az ügynök mely cégnek dolgozik és ott milyen összegű jutalékot élvez; mert a kérdést nem az erről való tudomása, hanem az dönti '.el. hogy a %-os jutalékkal dolgozó ügynök nem olyan <dka1­mazottja a munkaadójának, akit felmondási idővel biztosított szerződés köt, hozzá. — Az ilyen ügynök nem függvén a szer­ződés időtartamát illetően munkaadójától, természetes joga magának olyan elhelyezkedést biztosítani, amely érdekeinek legjobban megfelel. Ugyanazért mi sem gátolja őt abban, hogy más munkaadóval érintkezésbe lépjen és máshol elhelyezkedést keressen. A szabad rendelkezési jog és a keres­kedői szabad verseny megbénítására vezetne az, ha a juta­lékos ügynök szabad mozgásában gátoltatnék, munkaadójától tetszése szerint ínegnem válhatnék és akadályoztatnék abban, hogy más versenytárs vele tárgyalásba bocsátkozhassák és őt esetleg .a maga üzlete számára lefoglalja. Pusztán ez alapon tehát alperes terhére a tisztességtelen verseny tényálladékának fenforgása meg nem állapítható. Az idézett törv. 1. §-a értelmében azonban helyt foghat a tisztességtelen verseny mgállapítása a ju­talékos ügynök esetében is, ha a versenytárs az ügynököt kifeje­zetten magához csábította vagy a csábítást megkísérelte. A csábí­tás pedig akkor forog fenn, ha teljes bizonyossággal megállapít­ható, hogy a versenytárs az ügynököt kedvezőbb anyagi vagy más feltételek ígérésével arra bírta rá, vagy igyekezett rá­bírni, hogy eddigi alkalmazását hagyja el é6 hozzászegődjék. Ez esetben ugyanis a versenytárs eljárása a kereskedőt köte­lező üzleti tisztességbe ék jó erkölcsbe ütközik. — A csá­bítás tényét a Pp. 269. §-a értelmében, mint a keresete jog­alapjához tartozó tényt a felperes tartozott bizonyítani, a választott bíróság azonban úgy találta, hogy felperesnek ez a bizonyítás nem sikerült. (Bp. vb. 52.647/1928.) 28. A munkaadó felelőssége. (Bizományos.) A kir. törvény­szék a peres felek részben egyező előadása alapján tényként állapította meg, hogy Sz... Gy ... dömeházai földbirtokos vagy annak egyik fia a felperesnél egy az alperes üzletkörébe is tartozó megrendelést eszközölt, majd az alperes bizomá­nyosa, a B... J... tiszafüredi cég megbízásából eljárt ket személy látogatása után a felpereshez egy a keresetlevélben idézett szövegű levél érkezett, amelyben Sz... Gy.'.'. tévedé­sére való hivatkozással az ügylettől eláll. — Felpere.,' keresete a Tvt. 13. és 33. §-ai alapján vált elbírálandó, nevezetesen az alperesi bizományos megbiziottainak ténykedése a törvény 13. §-a, az alperes felelősségének kérdése pedig annak 33. §-a alapján. A megbízottak ténykedését tokintve, a bíróság a tény­állási megállapítását s ezen célból az alperes által felajánlott lanubizonyítást mellőzte, mert úgy találta, hogy a megállapí­tandó tényállást a Tvt. 13. §-a alapján terhükre minősítve sem volna az alperes felelőssége a Tvt. 33. $-a alapján megálla­pítható. Ugyanis azt, hogy a felperes által sérelmezett ténye­ket az alperesi jogi személy valamely képviselője vagy alkal­mazottja közvetlenül követte volna el, vagy abban ők része­sek, a felperes nem is állította, már pedig az alperes feleJős­M'g-e csupán azon az alapon, hogy a felperes sérelmes tényeket elkövetett személyek főnöke, illetve megbízója, az alperesi vállalat bizományosa, megállapítható nem volt. Felperes kere­sete tehát csupán azon esetben vezethetett volna sikerre, ha megállapítást nyert volna, hogy az alperesi vállalat vala­mely képviselőjét, illetve alkalmazottját a felperes átal sérel­mezett tények elkövetésében részesség terheli és pedig a kép­viselőt tekintve olyan, amely ügykörének ellátásában, az alkal­mazottat tekintve pedig olyan, amely reábízott teendők teljesí­tésében merült föl, és rendes üzleti gondossággal mellőzhető lett volna. — A vállalat főnökének felelőssége azonban ki nem terjeszthető az alkalmazotton túl bizományosra, a Tvt.-ben alkalmazott azon felfogás folytán, amely szerint harmadik személy felelőssége a közvetlen tettes tényeiért is csupán szán­dék vagy gondatlanság esetében foghat helyt, nem a'.onban pusztán valamely jogviszony alapján, kivéve a társasággal, egyesülettel, vagy jogi személlyel egy tekintet alá e-ő képvi­selőt, (A bpesti kir. tszók, 13. P. 41.482/5/928. sz.) 29. Védjegy- és cégtoldat. (A védjegy- és versenytörvény­határ kérdései.) A kamara védjegy- és mintalajstromozó hiva­talának az „Energia" szó védjegylajstromozást megtagadó vég­zése kizárólag védjegyjogi jelentőséggel bír, vagyis a védjegy­oltalom az 1890:11. te. és az 1895:XLI. te. 1. §-ai alapján azért tagadtatott meg, mivel egyfelől az áruknak egymástól való megkülönböztetésére alkalmatlan, másfelől pedig az áru minő­ségére, tartósságára és így írógépárukkal kapcsolatban kizá­rólagos védjegyoltalmat nem élvezhet. Amennyiben azonban igazolást nyer, hogy a kereskedelmi forgalomban „Energia" író gépvállalat elnevezés alatt egy meghatározott vállalatot is­mernek, úgy a kamara nézete szerint a védjegylajstromozó hi­vatalnak az „Energia" szó védjegylajstromozását elutasító végzése nem szolgálhat alapul arra, hogy e névnek cégtoldat­ként való használata is megtagadtassák. Eltérők azok a szem­pontok, amelyek valamely szónak áruuév, védjegy, avagy cég­toldat gyanánt történő használatának elbírálására vonatkoz­nak. Míg ugyanis a védjegyoltalomban nem részesíthető szó. feltéve, hogy a forgalomban egy bizonyos meghatározott vál­lalatra utal, — cégtoldatként alkalmazást nyerhet. (Pl. „Ideál", ,.Uex", „Standard", „Primus", „Observez", „Climax", „Mi­lliósa". „Óceán", „Kristály"), addig az ily szavak, megnevezé­sek védjegyoltalomban nem részesíthetők, illetve kizárólag abban az esetben, ha bejelentő igazolja, hogy az egyébként az áru jó minőségére, rendeltetésére, stb. utaló szó a forgalomban árukkal kapcsolatban a bejelentő vállalatára utaló, — vagyis származási jegy jelleggel bír. Bejelentő az „Energia" névvel kapcsolatban kizárólag azt a körülményt igazolta, hogy e név alatt a forgalomban, melyeknek a vállalatát (és nem áruit) ismerik. Ez igazolás jogot adhat az „Energia" névnek cégtol­datként, vállalati megnevezésként való hasznájatára, a véd­jegrylajstroinozással kapcsolatban azonban figyelembe nem ve­hető. (Bpkam. Védjegyhivatala 16—1929.) 30. Ábrázolások, sőt fényképfelvételek is, amelyek egy­oldalú beállításuk folytán az eredményt nem a valóságnak megfelelően tüntetik fel és így bizonyos kísérletek eredményei­nek félremagyarázása kedvezőbb eredmények látszatának a felkeltésére alkalmasak, a versenytörvény (2. §) szempontjából kifogás tárgyává tehetők. (Bp. kir tszék 13. P. 40.982- 17 1928.) Ujságüzem Rt., Budapest, VII, Erzsébet körút 5. Felelős üzemvezető: Wózner Ignác.

Next

/
Oldalképek
Tartalom