Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 11. szám - A verseny szabadsága és tisztessége [1. r.]

40 IPARJOGI SZEMLE sók ós a leghatékonyabb Védelemben részesüljön. Maga a reklámtevékenység, amely a sajátlagos gazdasági viszonyokhoz alkalmazkodva, szolid bázison keresi érvényesülését, közszükségletet elégít ki, a forgalom igényeinek elönyösebb kielégítésére, annak gyorsabb lebonyolítására vezethet, kényelmesebbé teheti a vevők ellátási lehetőségeit. A legutóbbi időkben azonban a ráadás, a prémium-rendszer, különösen azonban az ajándéktárgyak túlhajtott kedvozéso oly méreteket öltöttek és oly visszaélésekre vezettek, hogy a Jury indíttatva érzi magát arra, hogy azok elburjánzásának idejében gátat vessen. A Jury ismételten hangsúlyozza ama álláspontját, hogy a reklám eszközeinek modern formája ellen semminő irányban kifogást nem emel, mert meggyőződése, hogy a szolid bázison mozgó reklámeszközöknek legmesszebbmenő kiaknázásával együtt jár az üzleti élet fejlődése. A Jury — anélkül, hogy az ajándéktárgyak, ráadások osztogatásának a kérdéséveL általánosságban foglalkozna — úgy találja, hogy az ajándéktárgyak, az áru értékével arányban nem álló kedvezések nyújtása, különösen oly árukkkal kapcsolatban, amelyek már természetüknél fogva a közönség által közismerten meghatározott ámívón mozognak (listót, kenyér, cukor stb.), a vevők toborzásának oly túlhajtásai, amelyek a tisztességes kereskedelem és ipar jogos üzleti érdekeit veszélyeztethetik. A Jury nézete szerint az ily versenyeszközöknek alkalmazása károsan befolyásolhatja a becsületes munka alapján álló verseny egészségest fejlődését, mivel az ily — főleg a ráadások, prémium- és ajándékosztogatások alapján folytatott üzlet rendszerint nem az áru jósága, nem az ipari tevékenység révén, hanem a túlhajtott, ideigóráig tartó kedvezésekkel és a versenytárs iránti bizalmatlanság felkeltésével kívánja a vevőközönségot vásárlásra ingerelni. (J. 51.519—1928.) 119. Az alkalmazottaknak a munkaadó tudtán kívül adott jutalmak erkölcstelenek. Felperes panasz tárgyává teszi, hogy versenytársa egy bizonyos árucikk (élesztőtápanyag) eladásának fokozása céljából kilogramonként 20 pengő prémiumot biztosít az alkalmazottaknak. Előadása szerint versenytársa ajánlatát közvetlenül a vállalatok üzemvezetőjéhez juttatja. — A Jury nézete szerint általában bizonyos cikkek bevezetése, illetve fogyasztásuk fokozása céljából az alkalmazottaknak a munkaadó tudtán kívül nyújtott prémiumok feltétlenül erkölcstelenek. (J. 51.519—1928.) 120. A védjegyes áruk szembeállítása. Bizalmas, üzletfelekkel való közlések valódiságuk esetén megengedett versenyeszközök. Felperes panasz tárgyává teszi alperes ama eljárását, hogy nyilvános kiállításon kitett tárgyakról készített oly fényképeket terjeszt, amelyen a felperesi és alperesi áru együttesen szerepel, olyképpen, hogy az alperesi védjegyes árut, szemben a felperesi áruval, elönyösebb formában tünteti fel és így a fénykép alkalmas lehet arra, hogy a vásárlóközönséget a védjegyes áruk jósága tekintetében tévedésbe ejtse. A Jury nézete szerint, amennyiben bírói megállapítást nyer, hogy á „bizalmas közlés képviselők részére" felirattal ellátott üzleti levelek: a) kizárólag a gyár intern ügyét szolgálták, vagyis azok kizárólag a gyárral már előzőleg szoros üzleti összeköttetésben álló üzletbarátoknak, avagy helyi képviselőknek küldettek meg; b) továbbá bírói megállapítást nyer, hogy a bizalmasan közölt és a felperesi védjegyes árura utaló üzleti reklámeszköz, amely kedvező kísérletek eredményét fényképbon mutatja be, már a nyilvánosság előtt szerepelt, kiállításon kitett oly kísérlet eredményét tünteti fel, amely kísérlet közzétételére alperes semminő befolyást, irányítást nem gyakorolt; a Jury nézete szerint az ily reklámeszköznek j*z alkalmazása tisztességtelen eljárásnak nem tekinthető! A npilvánqs üzleti propaganda kifejtésével kapcsolatban alkalmazott fénykép, amennyiben nem tünteti fel a propaganda-ábrában szereplő védjegyes árunak nevét és a vevőközönség részéről maga a védjegyes áru sajátságos külsőségeiben, avagy egyéb körülményeinél fogva fel nem ismerhető: az ily propagandaeszköz alkalmazása a Jury nézete szerint meeensedett üzleti eljárás. (J. 51 519—1928.) 121. Bojkott. Alperes D. D. versenytárshoz a következő levelet intézi: „Tudomásomra jutott, hogy Q. fotós-aküzletének árut adtak. Mivel kartellben lévő megegyezésünk nem engedélyezi ezt, kérem tartózkodjék attól, hos?y nevezettnek továbbra is árut adjon". — Ez az eljárás felperes szerint a szabad kereskedelemnek legbrutálisabb megfojtása. — A Jury egyértelműen megállapítja, hogy a gyárosoknak, i letve kereskedőknek ama ténykedése, hogy az áru kiszolgáltatását minden indokolás nélkül megtagadják, a versenytörvény tiltó rendelkezései, illetőleg az üzleti tisztesség és a jó erkölcsök szempontjából kifogás alá nem eshet. — A Jury nézete szerint a konkrét peres ügyben bírói mérlegelés, illetve megállapítás tárgyát képezi, hogy vájjon alperes támadása: a) kizaiólag az általa (alperes által) előállitott, illetve forgalombahozott áruk bojkottjára; b) avagy általában a felperes cég üzletkörébe eső áruk továbbeladásának betiltására vonatUjságüzem Rt, Budapest, VII, Erzsébet körút 5. kozott-e; c) es illetve, hogy az alkalmi egyesülésbe tömörült versenytársak a levél „áru" kitételének általános bojkott jelentőseget tulajdonítottak? A b) és c) alatt körvonalozott üzleti eljárás ideiglenes esetben a Jury nézete szerint a versenytörvény 1. §-ába ütközik. (J. 53.326—1928.) 122. „Lehető legművészibb", „Szenzációt fog kelteni" hangzatos reklámszólamok. „Amatőr kiadás". Felperes kifogásolja, hogy az alperesi könyvkiadó cég prospektusában és hirdetéseiben „a lehető legművészibb kiadás", szenzációt fog kelteni", — „gyönyörű kiállítású könyv 300 számozott példányban" — kitételeket használja a könyv kelendőségének fokozása céljából, továbbá kiadmányait „amatör" kiadásnak jelzi. — A Jury nem kifogásolja, ha egy könyvkiadó prospektusában és hirdetéseiben „a lehető legművészibb kiadás", — „szenzációt fog kelteni", — gyönyörű kiállítású könyv 300 számozott példányban" kitételeket használja a könyv kelendőségének fokozása céljából. — A Jury nézete szerint, amennyiben a versenytárs nem állít valótlant, úgy a saját jól felfogott érdekének, nemkülönben versenytársai személyiségi jogainak szem előtt tartásával a jó ízlés határain belül szabadon feldicsérheti áruját. — A konkrét esetben a Jury nézete szerint a 300 szám tekinthető ténynek és így ennek a be nem tartása volna kifogásolható. — Az „amatör" kiadványok előállítási és kiállítási kellékeinek elengedhetetlen kritériumai nincsenek. Ily külső körülmények vonatkozhatnának esetleg az „amatőr" kiadványok egy magasabb klasszisára, de semmiesetre sem általánosíthatók. — Nagyon sok, úgynevezett amatőr kiadványt találunk meg a példás kiállítású német könyvek között is, amelyek nélkülözik a keresetben felsorolt kritériumok egyikét, vagy másikát, melyeknek amatőr jellegük csupán az, hogy korlátolt példányszámban jelentek meg. — Hogy egy könyv külső megjelenése kinek milyen fokú esztétikai élvezetet okoz, objektíve elbírálni nem lehet. — Néhány külföldi kiadónál a kiadó neve egyszersmind márkát ls jelent, melyre támaszkodva a vevő láttatlanban is meg meri venni az illető kiadó könyveit. — Az amatőr kiadás tehát nem jelent egy külsőleg szorosan körülhatárolandó jelleget. — Végül megjegyzi a Jury, hogy a kiadó ízlésének és kizárólag csak ízlésének a leghívebb tükre az a könyv, amelyet „amatőr" kiadvány cím alatt hoz forgalomba. — (J. 27.874— 1928.) 123. A védjegy-jelleggel bíró családneveknek a cégszövegből való kiemelése esetleg egymagában való alkalmazása, megengedett ténykedés. Panaszos panasz tárgyává teszi a „Meinl" névnek oly alakban („Meinl" — a cégszövegből kiemelve, továbbá a „Koestlin" névvel kapcsolatban) való használatát, amely a cégbejegyzésnek meg nem felel és Így a vevőközönség megtévesztésére alkalmas, T=P A Jury nézete szerint a „Meinl" név a magyar piacon gyarmat- és fűszerárukkal kapcsolatban, mint egy bizonyos meghatározott vállalatra utaló árunév, illetve egy bizonyos meghatározott vállalatra utaló vezérszó általánosan ismert E névnek a _ cegszövegében történő kiemelése, az áru származására utaló jelleget csak fokozza. — Éppen ezen oknál fogva — a Jury nézete szerint — a „Meinl" névnek a cég szövegéből történő kiemelése, illetve annak attól esetleg függetlenül való alkalmazása a vevőközönséget az áru származása, avagy az árut előállító, illetve forgalombahozó cég felől tévedésbe ejteni nem alkalmas. — Ugyanez a meghatározás vonatkozik a „Koestlin" megnevezésre is és így a két névnek a fenti értelemben történő együttes alkalmazása — a Jury nézete szerint — a versenytörvény rendelkezései szempontjából kifogás alá nem eshet. (J. 22.816—1928.) 124. Ügynökök üzlet} versenye, Magánlevelek valótlan adatai. Felperes panaszt emel a |\,. intézet ellen, mivel nevezett magántermészetű levélben -a saját áruit olyképpen ajánlja fel G... kereskeejőnek, h^gy készítményeit a felperes cég árui helyett vezesse be. Panasz; tárgyává teszi továbbá F ... -nek 1928. éyi április havában közzétett körlevelét, amelyben valamennyi versenytárs áruinál alacsonyabb árban hajlandó szállítani. A Jury nézete seerint, amennyiben a magántermészetű levélben a független ügykörrel rendelkező ügynök szolgálatait a versenytársnak felajánlja, amennyiben a magántisztességtelen versenyt nem folytat. Tekintettel arra, hogy az ügynök, vagy képviselő viszonya nem szoros alkalmazotti függő (disciplináris) viszony a termelő gyárossal, továbbá hasonló szakmabeli cég képviseletében is megnyilvánulhat, végül az ügynök, vagy képviselőváltoiásnak kiszámíthatlan tárgyi ós személyi okai lehetnek: az ügynök szolgálatának más tev melő gyáros részére történő felajánlása, még egymagában vévp, nem ütközik a versenytörvény tiltó rendelkezéseibe. — Megjegyzi azonban a Jury, hogy a magántermészetű levélben előadott tények valótlanságuk esetében ugyanolyan elbírálásban részesítendők, mint a versenytársnak a nyilvánosság számár* készült körlevelei. (J. 40.941—1928-) Felelős üzemvezető: Wózner Ignác.