Iparjogi szemle, 1928 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1928 / 1. szám - Monopolium-e a védjegy?

XXII. évfol vam, 1. szám. IPARJOGI SZEMLE Budapest, 1928. jan. hó Jury Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE Szerkesztik: DR BÁNYÁSZ JENŐ, az egyesület főtitkára, DR FAZEKAS OSZKÁR, az egyesület ügyvezető alelnöke SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VI, PODMANICZKY UCCA 49 — TELEFÓN: 264-03, 123-18 Monopolium-e a védjegy? Az áruk nagy tömegében szinte természetes, hogy a vevő egy meghatározott, egy bizonyos vállalatból kikerülő árut kíván. Keres valakit, aki az általa vásárolt áru jósá­gáért, tisztaságáért garanciát vállal. Különösen az élelmi, egészségügyi célt szolgáló cikkek­nél tapasztalhattuk, hogy Ízléses csomagolásban kínálják az árut, egyfelől az áru tisztaságának megőrzése végett, más­felől, hogy az áru előállítója, származása felől tájékoztasson bennünket. Egyes áruk, főleg a konzerváruk pedig már egyenesen megkövetelik, hogy tartós csomagolásban kerüljenek forga­lomba. A védjegyes, a zárt dobozokban forgalomba kerülő áru tehát mintegy kiemel egyes árukat, amelyek nagyobbrészt kimérve is vásárolhatók, de amelyeket a vevő szívesebben vesz Ízléses csomagolásban, mivel az áru súlya, ára, tiszta­sága, ugyanazonos minősége, luxusáruknál pedig az áru spe­cialitása iránt nagyobb bizalommal viseltetik, illetve a véd­jegy, a védjegyes ábra alatt speciális árut keres. Tudatában van továbbá annak, hogy ugyanannak a névnek, az ábrának a megemlítésével, illetve megjelölésévél ugyanazt az árut kapja kézhez, amelyet kíván, amely az ő igényeinek minden tekintetben megfelel. Ami az élelmi, egészségügyi cikkekre és a luxuscikkekre áll, ugyanazt mondhatjuk mindmegannyi védjegyes árura is. A védjegyes áruk előtérbelépésével a védjegyperek tár­gyalása alkalmával az alperesi védekezésekben szinte állan­dóan olvashatjuk azt a felfogást, illetve azt a véleményt, hogy a védjegyes áru térhódításával a kereskedő már nem áruismeretek alapján vásárol, hanem követve a közönségnek a reklámeszközök útján felkorbácsolt érdeklődését, bizalmát egyes védjegyes áruk jó minősége iránt, illetve „vélt jó mi­nősége iránt", a közönség ízlését, nemkülönben a maguk jól felfogott érdekeit is követve, mindinkább védjegyes árukkal rendezik be üzleteiket. Nem kutatják immár, hogy az áruk valóban megfelelnek-e a hirdetett minőségnek, meg sem kísérlik, hogy szakvéleményt mondjanak, mert úgy érzik, hogy a közönség az ő még oly tárgyilagos kritikájában is, a saját érdekeiknek a szolgálatát látja. „íme, oda jutottunk, úgy mondanak, hogy a kereskedő, bár olcsóbb és jobb minő­ségű, vagy legalább is ugyanoly minőségű áruival tudná ki­szolgálni vevőit, de — a reklám, a védjegyes áru jó hírneve — védjegyes áru eladására készteti, — A vevő ragaszkodik a védjegyes áru kiszolgáltatásához." Majd más helyen olvas­suk: „egyes védjegyes áruk ilyképpen korlátlanul uralják a piacot, nincs náluknál jobb áru s a vevő, ha túlmagasnak tartja a teljesen szabadon diktált árt, inkább nem vásárol. Komoly törekvések, úgymond, ilyképpen hajótörést szenved­nek, a tetemes költségekkel folytatott reklám megtette a maga hatását, az „x" illatszer, szappan, a „J" sósborszesz, az „x" likőr már senkinek sem kell, mindenki az általa kedvelt véd­jegyes árut keresi. Ha már most mélyebben beletekintünk az „alperesi" vé­dekezésbe, úgy a végső konklúzióban megtaláljuk a helyes választ: — „a magam exisztenciális érdeke, nemkülönben a köz érdeke is arra késztetett, hogy például a „Hunyady János" helyett „Hunyady Józsefet", — az „Unicum" likőr helyett a „Novicum" szavakat használjam". — „Egyébként, folytatja a védekezés, kizártnak tartom, hogy a szemben álló szavakat a fogyasztóközönség összetévessze, hiszen az idézett szavak olyannyira be vannak vezetve, hogy az össze­tévesztés lehetősége kizárt." Aki tisztában van a védjegyjog intencióival, azzal nem kell vitatkoznunk a tekintetben, hogy a védjegy a fogyasz­tók bizalmában leli erejét, a fogyasztót az áru keresésében vezeti, irányítja és a védjegyjog csupán az ára keresésében támogatja, védelmezi a fogyasztót, hogy valóban kézhez kapja azt az árut, amit keres, amit a termelő, a gyáros, a kereskedő évtizedes, sőt évszázados munkájának gyümölcse­ként néki felajánl. Eltekintve azonban a védjegytulajdonos munkájának jogos, törvényes védelmétől, kiváló előnyök szólanak a véd­jegyes áruk forgalombahozatala mellett. Már említettük az áruk megbízható súlyát, tisztaságát, amelyhez még hozzá­járul a készen csomagolt áru kiszolgáltatásával járó időmeg­takarítás. Ami az áru minőségének a vizsgálatát illeti (?), az ma már meghaladja a detailkereskedő szakismereteit, amennyi­ben természetszerűleg amúgyis az elismert cégek áruiban keresné a jobb, megbízhatóbb minőséget. A védjegyes áru (az áru külső csomagolása) tehát lehe­tővé teszi a különböző minőségű áruk tömkelegében a tájé­kozódást, a gyors áttekintést és így a könnyed kiszolgálás lehetőségét. A védjegy a beszerzési források felől tájékoztatja a fogyasztót, mit sem változtat tehát az eleddig előadott fel­fogáson, hogy védjegye a védjegytörvény szerint nemcsak a gyárosnak, hanem a termelőnek, a kereskedőnek is lehet. Kétségtelen, hogy a védjegyjog és a reklám a legszoro­sabb összefüggésben állanak egymással. A közönség a védjegyes árut egy név vagy ábra, illetve név és ábrái elemekből kombinált kép útján ismeri fel. Ki­váló érdeke fűződik tehát ahoz, hogy ez a név minél élén­kebben rögzíttessék meg az emlékezetében. A fogyasztó könnyen felejt és a védjegy ismei~tté tételét célzó tevékeny­ségbe beállott legcsekélyebb szünet már súlyos vesztesége­ket okozhat a védjegy tulajdonosának. Sehol sem érvényesül oly erőteljesen a reklámtevékenység állandóságának a szük­ségessége, mint a védjegyes áruk tekintetében. Keserű tapasztalatok igazolják a tétel helyességét. Itt babérokon pihenni nem lehet. Lehet, hogy egyes védjegyes áruk minősége nem áll toronymagasságban a forgalomba kerülő egyéb, hasonló mi­nőségű áruk felett, de mégis kiemelkedik azok sorából, erő­teljes reklámtevékenységével, kitartó munkájával, kétség­kívül jó minőségű árujával minél magasabbra emelkedik, míg végül uralja a piacot, de nem monopólium karakterével, — hanem a bizalom erejénél fogva. Más kérdés, hogy a védjegyes áruk forgalmának a ke­reskedelem szervezetére is kiható fontosságuk van: propa­gandatevékenységével közvetlenül a fogyasztó kezébe adja az árut, a fogyasztó, az utolsó láncszem, beleszól a kereske­delem szabad mozgásába, irányítja a keresletet. Minél erőteljesebb, minél hatásosabb, minél inkább a detailkereskedő munkájával karöltve haladó ez a reklám­tevékenység, annál inkább függetleníti a védjegytulajdo­nost a közvetítő detailkereskedelem esetleges ellenmozgásá­val szemben. Az áruismeretekkel rendszerint nem rendelkező közön­ség maga pedig szeretettel fogadja a védjegyes árut. örül, ha az áruk tömkelegéből kezelebbről megjelölheti az általa kívánt, általa már fogyasztott áru nevét. Ma már a közönség védjegy után vásárolja az árut és a nagy többség ragaszkodik az általa megjelölt áru kiszol­gáltatásához. Távol áll azonban tőlem, hogy a detailkereskedő kétség­kívül értékes közreműködését lekicsinyelj ~m. Alig hihető, hogy a propaganda tevékeny ereje oly feltétlen volna, hogy minden ellenhatással dacolni tudna. A reklámtevékenység

Next

/
Oldalképek
Tartalom