Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 9. szám - A védjegy gazdasági ereje

XXI. évfolyam, 9. szám. Jviry IPARJOGI SZEMLE Budapest, 1927 okt. hó Jury Az eszmei javak, az üzleti tisztesség, szabadalmi-, védjegy-, minta-, szerzői-, név- és cégjog oltalmát szolgáló folyóirat AZ „IPARJOGVÉDELMI EGYESÜLET" KÖZLÖNYE Szerkesztik: D«- BÁNYÁSZ JENŐ, az egyesület főtitkára, DR- FAZEKAS OSZKÁR, az egyesület ügyvezető alelnöke SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST VI, PODMANICZKY UCCA 49 — TELEFON : 264-03, 123-18 A védjegy gazdasági ereje*) A védjegytörvény által teremtett oltalom azzal a viszonnyal foglalkozik, amely az áru előállítója, illetve forgalomba hozója és annak vevőköre között fennáll. Az oltalmat nem maga az áru összetétele élvezi, hanem az a név, az az ábra, amellyel az áru el van látva, amely alatt a forga'omban megjelenik, egyszóval azok a jelzések, jelvények stb., amelyeket a termelő, iparos vagy kereskedő az áru eredetiségének garantálása céljából használ. A védjegy tehát az árú eredete és termelési helye tekintetében felvilágosítja a vevőt és az árunak ugyanabból a vállalatból való származását, az áru változatlan voltát garantálja. A vállalkozónak, aki árujának közismertté tétele céljából egy megkülönböztető jelel alkalmaz, számolnia kell azzal, hogy védjegye csak abban az esetben töltheti be sikerrel szerepét, ha azt minél világosabban, egyszerűbben, a közönség minél szélesebb rétegei számára érthetően, könnyen felismerhetően közli, illetve alkalmazza. Minél disztinktívebb erőt tud védjegyében felhalmozni, annál hatásosabb oltalmat fog élvezni; de minél inkább közeledik ahoz a határhoz, amely egyrészt a szabad áru jelzések, másrészt a kizárólagos használati joggal lefoglalható jelzések között fennáll, annál gyengébb oltalmat élvez, annál inkább van kitéve — a védjegy könnyű és büntetlen utánzata által előálló — anyagi és erkölcsi károsodásnak. Ábrás, szó és kombinált védjegyek. A védjegyek lehetnek ábrás védjegyek, amelyek a látóérzékre való hatás, lehetnek szóvédjegyek, amelyek a fülre való hatás útján kívánják a megkülönböztetés, a tájékoztatás célját elérni és végül kombinált, szó és ábrái elemekből alkotott védjegyek, amelyek a szó és ábrás védjegyek együttes hatását célozzák. Elsősorban az ábrás védjegyekkel kívánunk foglalkozni. — Az ábrás védjegynél a vevő látóérzéke által gyakorol ellenőrzést afelett, vájjon azt az árut kapja-e kézhez, amelyet valósággal akar. Ha tehát az ábrás védjegy segélyével akarjuk a vevő választását, áruink könnyű felismerését irányítani, úgy oly módon alkossuk meg védjegyünket, hogy az könnyen megőrizhető benyomást hagyjon a vevő emlékezetében. A vásárlóközönség lélektanának alapos ismerete képezi a védjegy jó megválasztásának alapját. Bizonyos emberismeret, a vevőközönség átlagos képességeinek ismerete nélkül nem alkothatunk jó védjegyet. Figyelemmel kell lennünk magának az árunak nemére, fajára (gyógyszer, gyufa) s az áru fogyasztójára. Minél általánosabb a fogyasztás, annál jellegzetesebb, mondhatnók, annál drasztikusabb eszközökkel kívánjunk hatni. Mellőzzük ábrás védjegyeinkből a könnyen elnyerhető címerek, egyesületi jelvények, vagy a mások által is megszerezhető kiállítási érmek és rendjeleknek mint kizárólagosan ható elemeknek használatát. Amennyiben az áru nagyobb kelendősége céljából ezen adatok, mellékjelenségek feltüntetése célszerű volna, úgy azok semmikép se homályosítsák el tulajdonképpeni ábrás védjegyünket. Véd jegyutánzások. (A védjegyek helyes megválasztása.) Sarkalatos jogi elv, hogy nem az eltéréseket, hanem a hasonlóságokat kell figyelembe vennünk a védjegyek hasonló*) Jelen cikkben és az ezt követő cikksorozatunkban a védjegyoltalom vezetőgondolatairól kívánunk egy áttekinthető tanulmány keretében beszámolni. ságának megítélésénél s látszólagos különbségekkel nem szabad megelégednünk. A figyelmes összehasonlítást teljesítő bíró azonban nem élheti magát bele a gyanútlan és sokszor felületes vevő lelki világába. A leplezetlen bitorlásról nem is szólunk, hanem a leplezett eltulajdonítás esetéről, amixor a bitorlók a szintén hatóelemként jelentkező részek (érme*:, díszítések) felhasználásával igyekeznek a védjegykép összhatását megalkotni. A hatóelem legyen tehát oltalomképes, tetszetős és könnyen felismerhető. A védjegyoltalomban nem részesíthető mellékjelenségeket hatóelemként felkaroló védjegyképekre vetik magukat különös előszeretettel a védjegyutánzók, mert itt vélik legjobban félrevezetni a vásárlóközönség észjárásától távol álló bíró judiciumát. A már említett mellékjelenségeken kívül az egyes színek sem képeznek megfelelő distinktív árujelzéseket. Az ábrás védjegyek megalkotásánál lehetőleg fantasztikus ábrák belajstromozására kell törekednünk. Kutassuk fel az állatvilág legtipikusabb alakjait, főleg oly jegyeknél, melyek az áruba sajtolva, öntve vagy beleütve, lényeges rajzbell változást szenvednek. Tartózkodjunk egyszerű fényképeknek, szintúgy magának az oltalomban részesítendő árunak, vagy azzal bármiként is összefüggő ábrázolatnak árujegykent való belajstromozásától (pl. a védjegyoltalomban részesítendő szappan vagy a petróleumkanna képe, szappan-, illetve pe»róleumáruval vonatkozásban.) Nem mulaszthatjuk el annak felemlítését, hogy védjegytörlési perekben a védjegyek megtévesztő képessége csakis a lajstromozás által körülhatárolt megjelenési forma szerint döntendő el. Fölötte kívánatos tehát, hogy a védjegyet úgy lajstromoztassuk be, amint ;\-A a forgalomban árúinkon valóban alkalmazni fogjuk. Az ábrás védjegy, mint ilyen a maga egészében, az összeállítás által létesült összbenyomás szerint bírálandó el és így részesül oltalomban is, annak egyes alkotórészei magukban véve önállóan oltalom alatt nem állanak, miért is bármely ábrás védjegybe bizonyos árunemek elnevezésére általánosan használt és a forgalomban szokásos kifejezések is felvehetők anélkül, hogy ez a védjegy törlésére okul szolgálhatna, másrészt anélkül, hogy ezen mindenki által szabadon használható árujelzésre a védjegytulajdonos kizárólagos jogot nyerhetne. Ott, ahol figurális ábrák és oltalomképes szavak vannak egy védjegybe egyesítve, az egyik vevő a többiek felett kiemelkedő képet, másik pedig a jellegzetes szavakat fogja megjegyezni, minélfogva az ilyen összetett védjegyek is öszszeütközésbe jöhetnek hasonlóság tekintetében úgy az ábrás védjegyekkel, mint a szóvédjegygyei. A védjegyek hasonlósága az áru rendes fogyasztójának felfogása alapján bírálandó el s vizsgálandó, vájjon adott esetben az illető áru rendes fogyasztóközönsége — az átlagos intelligenciát véve alapul — nem fog-e az utánzat által megtévesztetni. Figyelembe kell vennünk, hogy a vevő rendszerint nem egyidóben s nem egymás mellett látja a két védjegyes árut, tehát tüzetes összehasonlításra nincs alkalma. Az emlékezetben élő, tehát egy teljesen elmosódott kép alapján vásárol. A főmotívumok hasonlósága mellett az eltérő színösszetétel, a mellékmotívumok eltérő ábrázolása nem alkalmas a megtévesztő hatás ellensúlyozására. Fennforoghat továbbá a hasonlóság a védjegyek más-más nyelvű szövege és a cég feltüntetése dacára, az összbenyomás azonossága alapján; úgyszintén a nyomtatott szöveg, a feliratok és az ábrái részek hasonló elhelyezése esetében; avagy előállhat a hasonlóság