Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 11. szám - Iparjogi kérdések

IPARJOGI SZEMLE 35 gyógyszerészeti cikkekre letett védjegyeknél az a jelenség, hogy — hangzásban — viszonylag kevés eltérésű szavak állanak meg egymás mellett. A gyakorlati élet ezen követelménye elöl a védjegyjogi gyakorat sem térhetett ki. Ezen — az állandó gyakorlat által támogatott — felfogásból folyólag a jelen i.er tárgyát tevő védjegynek a felperesi védjegyhez való hasonlatosságát az 1895. évi XLI. t.-c.-ben előírt jogi értelemben megállapítani nem lehetett, mert a felperesi „Gogyökeiből, alperesi „Ovosan' pedig ezzel ellentétben a női petefészek („ovarium") latin nevének ,,ova", „ovo" gyökéből van képezve. (K. M. 462—1927.) 149. Az előző használat kizárólag a „saját vállalat", tehát nem idegen vállalat üzleti ténykedéseire vonntkozik. Az 1895. évi XLI. tc. 4. §-a értelmében valamely védjegy törlését az is kérheti, aki igazolja, hogy az általa hasonló árunemre belajstromozatlanul használt árujegye, mint vállalata áruinak ismertető jele, az illető forgalmi körökben abban az időben ismeretes volt, midőn a megtámadott és megtévesztésre alkalmas védjegy belajstromoztatott. A törvény itt felhívott rendelkezése értelmében felperesnek — a vállalatának fenforgása mellett — azt is igazolnia kell, hogy a megtámadott védjegy belajstromozását megelőző időben a megtámadott védjegyek, mint saját vállalata áruinak ismertető jelét használata és hogy ez a forgalmi körökben mint ilyent, ismeretes volt. Ámde felperes maga sem állítja keresetében, hogy az „Aladdin" szóvédjeggyel ellátott lámpákat, mint a saját vállalatában előállított árut hozta volna forgalomba, ellenkezőleg maga adja elő, hogy a forgalomba hozott lámpákat The Mantle Lamp Co. of Amerika philadelphiai cégtől szerezte be, és mint nevezett amerikai cégnek ei>ész Amerikában ismert árujegyével jelzett árut hozta forgalomba Magyarországon. Felperes állított előző használat tehát még valódiság esetében is, — csak olyan kereskedői tevékenységnek volna tekinthető, melynek eredménye eg.i/ más vátlolat árujegyének ismertté tétele volt, — de nem lehetett alkalmas arra, hogy abban az érdekelt forgalmi körök felperes saját vállalatának áruira mutató jelzést láthattak volna. Min hogy t há'; a kifejtettek szerint a felperes által a keresetben előadott tényállás maga nem alkalmas arra, hogy abból az 1895. évi XLI. tc. 4. §-ában szabályozott törlési jog derivált-ssók, — a keresetet a keresk. min. mindsn bizonyítás elrendelésének mellőzésével elutasítja. (K. M. 463—V*W.) 150. Árunemek hasonlósága. (Olaj- és villamoslámpák, hasonló áruk.) Felperes a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál 1925. év május hó 5-én 48.884. sz. a. „olajlámpák és kályhák, valamint ezek „ alkatrészei" védelmére belajstromozott „Aladdin" védjegyek alapján kéri az a'peres javába a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál 1925. év augusztus hó 18-án 49.168. sz. a. „villpmos izzólámpák" védelmére belajstromozott „Aladdin" védjegynek az 1895. évi XLI. t.-c. 3. §-a alapján való törlését, mert az alperes védjegye az árunemék azonosságánál fogva sérti felperes korábban szerzett védjegyjogait. Alperes szerint az árunemek azonossága nem forog fenn. A kereskedelmi élet ugyanis élesen megkülönbözteti a kettőt és egészen mást ért „viramos izzólámpa" mint „olajlámpák" alatt. Döntés tárgyát tehát egyedül az a kérdés képezi, hogy az alperesi védjegyhez bejelentett „villamos izzólámpák" a felperesi védjegy által védetni kívánt áruktól „olajlámpák" eltérő, vagy azzal azonosítható, illetve hasonló árunemet képeznek-e? A peres felek által védetni kívánt árunemeket a forgalmi felfogás szerint bírálva el, meg kellett állapítani, hogy azokra nézve a megtévesztés lehetősége könnyen előfordulhat, mert a vásárlóközönség az alperesi „Aladdin" védjegy alatt forgalomba hozott „viramos izzólámpákat" is abban a feltevésben vásárolná, hoiy azok a felperes vállalatából származnak. A vásárlóközönség képzetében ugyanis a felperesi „Aladdin" védjegy a]att forgalomba hozott „lámpák" már ismeretesek voltak akkor, amikor alperes az „Aladdin" védjegyet „villamos izzólámpák"-ra, vagyis oly árunemre lajstromoztatta, mely a felperesi árunerchez hasonló. A forgalomban megkülönböztető jelzéséé alakult felperesi védjeggyel szemben tehát az alperesi védjeggyel védetni kívánt áru nem képez a vevőközönség figyelmében megkülönböztetést, illetve a tájékoztatást az áru eredeti tekintetében előidézni. (Keresk. Min. 465—1927.) 151. Még a kcrülőúton szerzett márkacikket sein szabad áron alul adni. Ph. G. m. b. H. berlini vegyszer-nagykereskedő márkacikkeket adott el a gyáros által meghatározott nagykereskedői áron alul, amennyiben 6—7% pénztári és forgalmi engedélyt adott. Ez tudomására jutván a Markenschutzverbandnak, a Reichsverband des Deutschen Medizinaldrogen- und Spezialitáten-Grosshandels testülettel együtt tisztességtelen verseny miatt följelentette. A keresetet azzal indokolták, hogy a Markenschutzverband tagjai csak oly ke] reskedőknek szállítanak, amelyek kötelezik magukat arra, hogy az árakat és az eladási föltételeket megtartják és a viszonteladóknak hasonló kötelezettséggel adják tovább az árut. Az alperes azonban ezt a kötelező nyilatkozatot nem írta alá és ezért a márkacikkek gyárosai nem szállítottak neki, mire kerülő úton oly nagykereskedőktől szerezte meg az árut, amelyek ilv reverzálist aláírtak voit. Ebben az ügyben a berlini Landsgericht 1. H. 53. 0. 282—2(5. szám alatt kötelezte alperest, hogy pénzbüntetés terhe alatt hagyja abba a felperesek márkacikkeinek a megállapítottnál alacsonyabb áron való hirdetését, ajánlását és eladását és különösen pénztári és forgalmi engedménnyel való áru eladást. A felperesek jogosítva vannak ezt az ítéletet két lapban közzétenni, továbbá 5000 márka letétele után az ítélet végrehajtható. Ez az ítélet nemcsak az árrontó nagykereskedők részére fontos, hanem vonatkozik azokra a detailkereskedőkre is, akik az előbbiektől szerzik be a márkacikkeket, mert az ily detailkereskedők az árrontó nagykereskedő cég által elkövetett szerződésszegésnek részesei és így, úgy a márkacikkgyárosok, valamint az árakat betartó nagykereskedők által kártérítés iránt perelhetők. 152. „Chinoeol Aagy" — „Chinocol" szóvédjegyek hasonlóságát állapítja meg a keresk. min., minthogy a felperesi „Chinocol Nagy" szóvédjegyben nyilvánvalolag a chinocol szó az, amely a forgalomba hozott árunak megkü.önböztető jegyéül szolgál. Minthogy tehát az alperesi, későbben lajstromozott „Chinocol" szóvédjegy a korabuan hasonló arunemre lajstromozott felperesi „Chonocol Nagy" szóvédjegyhez annyira hasonló, hogy a két védjegy közötti különbséget a közönséges vevő alig tudja észre venni, — ennélfogva az 1895. évi XLI. t.-c. 3. §-a alapján a keresetnek helyt kellett adni és a megtámadott védjegynek törlését el kellett rendelni. Alperes védekezésében eloailoit es mivel sem bizonyított azt az állítását, hogy a felperessel történt megállapodása értelmében a Chinocol gyártása és forgalombahozatala alperest illette, — még valódiság esetében sem lenetett volna ngyelembe venni, — mert az 1890. évi II. t.-c. 20. §-a értelmében a védjegy használatára alperes csak az esetben lett volna jogosult, ha a felperesi vállalat is átruháztatott volna alperesre, — ezt pedig alperes még csak nem is állította. (K. M. 266—1924.) 154. A cég és név védjegykénti használata. A termelési piacon korábban létezett gazdasági alany követelheti az azonos avagy megtévesziéíire aJJsaimas névhasználat aboannagyását, illetve helyesebben annak (a formailag jogos, lényegileg azonban megtévesztő névnek) oly használatát, amely a ceiesikedelmi kb.lVUo.ás szerint alkalmas a szembenálló vál.álatokat (a közönséges vevő átlagos figyelmének elgondolásával) egymástól megkülönböztetni. E felfogások irányadók tehát a névnek más iparágban, illetve azonos iparágak más ágazatában való használatának kérdésében, általában a nevua»ZLaiat (stb.) jogosságának elbírálásánál. A névhasználat tehát korlátlan, ha jogos és emellett a gazdasági piacon már korábban létező és ismert versenytársak üzleti érdekeit nem érinti. Ez az érdeksérelem már fennforog az összetévesztés valószínűsége esetén. A megtévesztő erő már magában a név- és céghasználatban kifejezésre jut. A név, cés és védjegy mint különös jogtárgyik részesülnek védelemben, a védelem köre sok tekintetben azonos, mert e jogtárgyak mind az ú. n. személyiségi jogok közé tartoznak. Az oltalmi körök, hol egymást fedők, hol egymást met szők éis hol egymáson kívül esők. Kolliziók könnyen előállhatnak. A vállalatok ismertető jele jogrendszerünkben ha nem is új, mégis oly jogtárgy, amely eddig- nálunk vagy fogyatékos, vagy semmi jogvédelemben nem részesült. Ezért a versenytörvény a védjegytörvény kiegészítéseként itt is igen lényeges hiányt pótol (a 7., 8., 9. §. rendelkezései által). Oltalmat nyújt nié? akkor is, ha a visszaélő használata egyébként jogos ugyan, de oly módon történik, hogy az összetévesztés veszélye fenforog. Igen fontos, hogy az illető ismertetőjel megkülönböztetésre alkalmas legyen és hogy megkülönböztető hatálya legyen, ő maga ki kell hogy hívja magának az individualizálási erőt. Az a versenytárs, aki korábban jelenik meg a gazdasági piacon, egyedül jogosult nevét, cégének disztinktív vezérszavát cégtábláin, üzleti nyomtatványain, áruin stb. stb. kiemelkedő (pld. a vignettát uraló) formában alkalmazni. A később megjelenő versenytárs, a már az illető vagy rokon szakmában gazdasági értéket képező névhez hasonló vagy ezzel azonos nevét már korlátozásoknak tartozik alávetni, vagyis nevét, oégét a maga egészében (család és keresztnévvel, a oég teljes szövegével, egyforma nagyságú és kivitelű betűkkel), minden megjelenésében (pld. az áru kupakján a mellékeimkéken stb. stb.) feltüntetni. — Ilyen gazdasági értéket reprezentáló nevek pld: „Saxlehner", „Törley". „Zwack", „Holzer", „Kug-ler", „Hutter", „Klein", „Gschwindt", „Braun", „Meinl"