Iparjogi szemle, 1927 (21. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 9. szám - A védjegy gazdasági ereje

IPARJOGI SZEMLE 31 árucikkek, védjegyes áruk, úgyszintén a versenytárs (a védjegytulajdonos) nevével kapcsolatban történő reklámozások oly versenyeszközök, amelyek rendszerint már bizonyos gazdasági értékre, egy, a versenytárs gazdasági tevékenysége és a reklámra fordított tetemes költségek révén megteremtett új, eladdig nem létező, árura támaszkodnak, és az ezekben rejlő reklámerőt kívánják a maguk javára előnyös, hasznosítható formában értékesíteni. így a Jury meg nem engedett versenyeszköznek tartja a következő reklám-jelmondatokat: „a Veronál''-nál sokkal hatásosabb", — „nem tartalmaz az egészségre káros olajbogyókat, mint a Z. cikkek", — „hatása az A. nevű védjegyes áruval egyenértékű", — „olcsóbb, de hatása egyenértékű a közismert B. árucikkel". (J. 27.488—1927.) 124. A „Burberry" név nem egy árufajnak a megjelölése. A „Burberry" név használatára egyedül Burberry angol gyáros jogosult. A Jury egyidejűleg megállapítja, hogy e névnek a versenytársak részéről történő eddigi jóhiszemű használata a versenytörvény szempontjából kifogás alá nem vonható. A Jury megítélése szerint az árujegy, az áruelnevezés, a kereskedelmi név, a kereskedelmi forgalomban csak akkor tekinthető általánosan szokásosnak, ha azt több, szám szerint meg nem határozható vállalat jóhiszeműen használja és ezen körülmény a hazai forgalmi körökben általánosan ismeretes. Az a körülmény, hogy harmadik személyek hosszú időn keresztül zavartalanul, de jogtalanul használták a belajstromozott, avagy a forgalomban akár lajstromozás nélkül is szereplő áruelnevezést (árujegyet, védjegyet), annak szabadjelzéssé válását elő nem idézi, még az esetben sem, ha az árujegyet (védjegyet) ezáltal bizonyos körökben árunévnek tekintik. A szabadjeggyé való átalakulás feltételei: a folytonos, rendszeres, zavartalan, jóhiszemű, általános használat. (J. 30.649—1927.) 125. A Lyra ábrája nem utal feltétlenül egy meghatározott vállalatra. Konkrét peres ügyből kifolyólag a Jury megállapítja, hogy a Lyra ábrája, annak dacára, hogy a piacon egy bizonyos meghatározott vállalatra utalhat, a zenével, illetve hangszerekkel foglalkozó vállalatok részéről dekoratív ábrázolásként üzleti nyomtatványokon és cégtáblákon szabadon használható. A bírói mérlegelés feladata annak megállapítása, hogy a konkrét esetekben az ábrázolás dekoratív jelleggel bír-e, avagy feltűnő, az üzleti nyomtatványokat uraló (tehát vállalati megjelölés) formában történt-e az alkalmazás. (J. 37.836—1927.) 126. „Ez a magyar gyár a legdícséretesebb ambíció mellett sem képes a hazai piacon gyökeret verni" — „Az érdekeltség állhatatosan ragaszkodik a kitűnően bevált német gépmárkához". A Jury alperesnek az Uni^ Sütőiparosok lapjában „Gépipar a sütőipar ellen" című cikkében a fentidézett kitételeket tartalmazó közlésével oly állításokat tesz, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy az olvasóban a felperes által forgalomba hozott gyártmányok minőségét hátrányos színben tüntesse fel. A Kamara Juryje a szabad kritika jogának alapján áll és nem tesz kifogást az ellen, ha a versenytárs cikkében, avagy bárminő más közléseiben a szakma érdekében komoly és szakszerű felvilágosító kijelentéseket tesz. Ezek a kijelentések azonban egyfelől konkrét állítások legyenek, másfelől pedig minden tekintetben fedjék a valóságot. A burkolt és általános szólamok, frázisok, amelyek, bár komoly mérlegelés alapján, sértő és ócsárló jellegűeknek ugyan nem minősíthetők, mindazonáltal a magyar gyáripari termékekkel szemben könnyebb, elfogult és a laikus közönség részéről félreértésekre alkalmat nyújtó, oly bírálatokat tartalmazhatnak, amelyek a laikus olvasóban elhatározó, döntő, a versenytárs teljesítőképességére hátrányos következtetésekre vezethetnek. Kétségtelen, hogy az ilyirányú cikkek a becsületes eszközökkel és becsületes névvel dolgozói és így feltótlen támogatásra érdemes magyar gyáriparnak megerősödését aligha mozdítják elő. (J. 28.426—1927.) 127. „Gyermekkocsik 15 pengő árban". A Jury nézete szerint, amennyiben szakértői megállapítást nyer, hogy alperesnek a hirdetés időpontjában, illetve az azt követő napokban (2—3 nap) megfelelő mennyiségű áruja nem volt, úgy a hirdetés a vevőközönségnek tiltott eszközzel való elcsábítására vezethetett. (J. 24.435—1927.) 128. A feledékenység, avagy mulasztás nem mentesíti a versenytársat annak következményei alól. A Jury a konkrét peres ügyben megállapítja, hogy amennyiben az alperes a kártérítési eljárás beszüntetése iránt a kellő időben nem intézkedett, úgy az abból eredő károsodásért felelősség terheli. (J. 33.650—1927.) 129. Az „ingyen" reklámszónak fedeznie kell a valóságot. Amennyiben a hirdető a tényleges, a hirdetés szövegében ia megjelölt költségeken felül bárminő címen külön díjat szed, avagy szakértői megállapítás szerint üzleti vállalkozása általában üzleti haszonnal is jár; a versenytárs már nem alkalmazhatja az „ingyen" reklám-jelszót. A hirdetésnek esetleges fentartásait magában a hirdetésben félre nem érthető módon és határozott formában kell megjelölni. Az általánosságban tartott szövegezés (egyéb költségek stb.) az „ingyen" szó alkalmazásának jogosultságát teljesen illuzóriussá teszi. A Jury nézete szerint az olvasóközönség nagyrésze a teljes kiadás alatt a hirdetett író valamennyi művének kiadását, jilletve leszállítását érti. (J. 36.513—1927.) 130. Az ügynököknek a vevők félrevezetését célzó előadásaik útján kötött üzletek, az üzleti élet legsúlyosabb kinövései közé tartoznak. Amennyiben tehát a bírói eljárás során megállapítást nyer, hogy alperes ügynökei a vevőknél, mint más versenyvállalat megbízottai jelentek meg, a más versenyvállalat javára feladott rendelést leszállították, úgy eme eljárásuk a versenytörvény tiltó rendelkezéseibe ütközik: tisztességtelen verseny. (J. 35.161—1927.) 131. Kizárólag a családnévvel történő árumegjelölések. A Jury nézete szerint, amennyiben szakértői megállapítást nyer, hogy a „Pápai" név a varrógépkereskedelemben, továbbá a „Lichtmann" név a cipőkereskedelemben, egy bizonyos meghatározott vállalatra utal, tehát gazdasági értéket képvisel, úgy az azonos családnevű, a forgalmi piacon későbben megjelenő versenyző, tehát alperes, nevét oly korlátozásoknak tartozik alávetni, amely szerint családneve mellett valamennyi üzleti nyomtatványain és cégtábláin keresztnevét is feltüntesse, és pedig olyképpen, hogy a keresztnév a családnévvel teljesen egyforma nagyságú betűkkel és kivitelben szerepeljen. (J. 23.632—1927.) 132. „A szaklaptársak publicitását jóval felülmúlja". A Jury az idézett kitételt oly reklámszólamnak tekinti, amelynek az olvasóközönség komolyabb jelentőséget tulajdoníthat, mivel fel kell tételeznie, hogy állítása a versenytársak bírálata alatt áll, és így annak alkalmazása a valóságnak megfelel. A fentidézett reklámjelmondat tehát nem tekinthető semmitmondó, hangzatos frázisnak, hanem igazolásra szorul és valótlansága esetén reklámszédelgés jellegével bír. A lap publicitását a Jury nézete szerint rendszerint a lap példányszámai állapítják meg. (J. 26.597—1927.) 133. Hírnév- és hitelrontás. A versenytárs ügynökeinek oly kijelentései, amely szerint felperes „nem volna garanciaképes", „akik mérleget vettek, a felperessel perben állanak", „a mérleg sehol se vált be, mindenütt rosszul működik", „a\ felajánlott 5 évi jótállás semmit sem ér, mert felperes nem a közvetlen képviselője " gyárnak, és így nem tudja a szükséges javításokat elvégezni", „különben is a felperes cége 5 év múlva már nem is fog létezni", „vacak áru", „acélszalagjai minduntalan elszakad", „a mérleg rossz működéséből ereddleg a cég ellen szúmos per van folyamatban", „alkatrészei behorpadnak", „eltörik, elszakad", a „vevők ki akarják cserélni", „felperesnél, nincs tőkéjük", „a Községi üzemnél, a mérlegek eladása nem tisztességes úton történt'. A Jury nézete szerint a fentidézett kitételek valamennyije fölötte nlkalmas arra, hogy felperes hírnevét és hitelét károsan befolyásolja. A Jury nézete szerinti a versenytárs árujával, úgyszintén üzleti magatartásával kapcsolatos állítások valódiságuk esetében is a versenytörvény tiltó rendelkezéseibe ütköznek, amennyiben megállapítást nyer, hogy a versenytárs üzleti eljárása céltudatosan, a való tényeknek helytelen, avagy túlzót I beállításával igyekszik versenytársát tönkretenni. (J. 32955—1927.) 134. „Jogutódlás". Amennyiben a versenytára a jogutódlás tényét köteles feltüntetni, a jogutódlás elhagyásával a versenytárs cégében és üzleti nyomtatványaiban oly céget', alkalmaz, nmein öi inig nem illeti. (J. 23890—1927.) 135. Védjegyntánzás. Amennyiben szakértői megállapítást nyer, hogy a „Sportex" elnevezés szövetárukkal kapcsolatban a felperesi vállalat áruiként ismeretes, úgy ez esetben ez elnevezésnek idegen, vagyis nem a felperesi vállalatból származó árukon történő feltüntetése, illetőleg az idegen áruknak „Sportex" elnevezés alatt való kínálása és kiadása az üzleti tisztességbe ütközik. (J. 29.895—1927.) 136. Azonos tárgyú versenyvállalatok helyi elhelyezkedése ellen kifogás nem emelhető. A Jury megállapítja, hogy semmi akadálya nincsen annak, hogy azonos tárgyú ipari vállalatok egymás közvetlen közelségében alakuljanak és hasonló, de szabad ipari tevékenységet képező módszerrel folytathassák ipari munkájukat. A konkrét esetben tehát a Jury nem teszi kifogás tárgyává alperesnek ama eljárását, hogy felperes közvetlen közelében hasonló szabadipari tevékenységet fejt ki. Az ipari tevékenység esetleges jogosulatlan űzése egyébként a versenytörvény keretein kívül esik. Nagyon természetes, hogy amennyiben a hirdetés adatai nem felelnek meg a valóságnak, úgy a hirdetés a közönség félrevezetésére alkalmas és így kimeríti a reklámszédelgés kritériumait. (J. 30.628—1927.) 137. A huzamosabb ideig egy versenyvállalatnál alkalmazásban lévő ügynök akkor. amidőn eltitkolja újabb