Iparjogi szemle, 1926 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1926 / 9. szám - Hathatósabb oltalmat a magyar ipari munkának

36 IPAKJOÜI SZEMLE tartalmazó hirdetésekbe] operáló cégek a vevőközönség hiszé kenységét, hozzá nem értését, tervszerűen kihasználó versenytársak, a magyar kereskedőimnek és iparnak a legveszedelmesebb ellenségei akiket a becsületes versenyeszközökkel dolgozó versein -társainak minden rendelkezésükre a 1 ló eszközökkel ki kell közösíteniük soraikból. A zsűri tudatában van annak, hogy esak a gazdasági erők szabad funkcionálásának lehetősége segítheti elő és eredményezheti azt az egészséges kiválasztódást, amelytől minden szervezetnek, tehát, a kereskedelemnek és iparnak is életképessége függ. A súlyos gazdasági helyzetei kihasználó, erkölcstelen eszközökkel küzdő versenytársak versenyét azonban a magyar kereskedelem és ipar csak úgy képes letörni, ha a/, üzleti tisztesség alapján álló magyar kereskedelem és ipar érdekképviseletei útján éber szemmel, fokozott energiával ellenőrzi a versenytársak versenyeszközeit és példás, könyörtelen szigorral jár el mindazon versenytársakkal szemben, akik a valóságnak meg nem felelő eszközökkel kívánják a közönség megcsappant vásárlóerejét a maguk javára kamatoztatni. (Bpkam. Jury 3452—1920.) 191. A hatóság által megállapított viteldíjnál alacsonyabb dijakna'; a hirdetése csak abban az esetben ütközik a versenytörvény tiltó rendelkezéseibe, ha a viteldijakat közös, egyöntetű eljárás céljából az érdekelt felek együttesen kérelmezik az illetékes hatóságnál. Ez esetben ugyanis az alacsonyabb viteldíjaknak a hirdetése, illetve felszámítása a jóhiszemű versenytárs kijátszását célozza és így magatartása az üzleti jó erkölcsükbe ütközik. Ugyancsak a versenytörvény tiltó rendelkezéseibe ütközik a versenytársak fenyegető ma gatartása, vagyis, ha beigazolást nyer ama tény, hogy nevezett kimondott célja versenytársának a megsemmisítése. A hatóság által megállapított áron alul tisztességes eszközökkel folytatott verseny tehát a versenytörvény tiltó rendelkezéseibe nem ütközhet: szabad verseny, a nagyközönség érdekeit szolgálja. (Bpkam. 3442—1920.) 192. Honi származásra utaló védjegy e jellegét nem veszti el, ha a védjegy a valódi származási helyet is feltünteti. „Kosa Bartosza" lengyel származásra utal. A „Made in Austria" kitétel használata a lengyel bíróság nézete szerint e felfogáson mit sem változtat, amennyiben ez utóbbi, az áru valódi származásának a feltüntetése, a közönség tekintélyes részére különösebb hatást nem gyakorol. (Int. Ber. 192(1. 4. f.) 19:'.. Hasonló védjegyek. „Quinby" = „Rubyl" (gyógyáruk); „Sempre avanti" = „Avanti" (eigarettaáruk); „Driva", „Driva Champion," = „Dr ive', „Drive Champion"; „Kash ,jex< = Kardex", „Cardex"; „Huiles et Gráisses" = ;,MoniteuT des Huiles el Graisses" (ujságcímek); „Hero" = „Herko"; , Au bon Berger", „Laine Nippon" = „Au bon Pasteur", „Laine Japonaise"; „Negrita" — „La Négresse"; „Migga" = „Migo"; „Pastilles Valda" — „Pastilles Wanda"; „Gomenosol" — „Go menol"; „Wendburgia" — „Wanderburgén"; „Au Capric^"„A la Capricieuse"; „Fairycycle" = „Farris-Cycles"; ,.Gripsem" = „Glove Grip; „Suze" = „La Ruze': „Narcisse" = „Narcissus"; „Mel-O" = „Jell-O"; „Ball y = „Ball ux"; „Fashiontex"—„Fashionknit": „Kashdex"—Cardex"; „Brookdale" — „Brookield", „Odol" (szájvíz = „Krodol" (fémtisztitó) árun alkalmazva nem hasonló. 194. Védjegyoltalomban nem részesíthető szavak. „Golf Hut" kalapárun; „Memphis' cigarettaárun; „Baskerville" egy bizonyos írástípust jelöl. Bárki által szabadon használható. Nagyon természetes, hogy e névnek más írástípus elnevezéseként történő használata megtévesztő. „Boonehamp" egy bizonyos fajta likőrárunak általánosan használatos áruneve. Az előállító nevével kapcsolatban való használat sem teheti oltalomképessé, mert ily esetben kizárólag az előállító neve bír megkülönböztető erővel. (Kg. Int Ber. 4. f.) „ütájong" m'int egy játéknak általános megnevezése, egy vállalat, részére kizárólagos használati joggal le nem foglalható. 195. Törött magyar védjegyek. „Magyar Hollandia" (K. M. 164—1925.); Egy és két körből álló ábra — nem disztinktív (K. M. 159—1925.); „Premier" cipőárukon (K. M. 160—1925.); „Durabel" az áru tartósságára utal (K. M. 163—1925.); „Café Exofique' (K. M. 11$—1925.); „Adhaesin'- az áru minőségére, tapadására utal (K. M. 117—1925.); „Convalcscence", „Reconvalescence" szeszesitalokkal kapcsolatban az áru rendeltelésére utal. (K. M. 114—1925.) 196. Az a körülmény, hogy felperes mintáit a törvényes oltalom elnyerése céljából nem mutatta be az illetékes hatóságnál, nem fosztja őt meg mintájának a védelmétől. A konkrét esetben a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, szakkörüktől szerzett értesülése alapján, megállapítja, hogy a felperesi minta a fogyasztó piacon újdonság jelleggel bír. Miután pedig az alperesi minta a felperesi mintához megUjsásiizeni Rt. Budapest. VIII.. Rökk Szilárd ucca 9. tévesztő módon hasonló, a versenytörvény első szakasza alapján megállapítható a tisztességtelen, verseny feufcrgása. 197. Aki későbben jelenik meg a fógyasztopiaeon, az tartozik már gazdasági értéket képviselő család nevét korlátozásoknak alávetni. („ISánd-kenyér" — „Band családi kenyér" — a forgalomban nem elég a két vállalat megkülönböztetésére.) Felperes előadásit szerint alperestől, özv. Bánd (íyulánétól felperes: „Bánd Gyula Kenyér-, Keksz- és Tápszergyár Rt.'1 megvette alperes teljes gyári felszerelését, az üzemhez tartozó mindennemű jogokat és a „Bánd" névnek bármely formában történő használati jogát is. A zsűrinek eleddig elfoglalt álláspontja szerint azok a versenytársak, akik későbben, jelennel; mén a fogyasztópiacon, tehát oly időben, amidőn a családnevük már a forgalmi piacon gazdasági értéket képvisel, tal lóznak nevüket oly korlátozásoknak alávetni, oly toldatokkal, illetve elrendezésben használni, amelyek a szembenálló azonos nevű versenyvállalatoknak egymástól való megkülönböztetésére kétségkívül alkalmasak. A konkrét esetben tehát özv. Bánd (íyuláné alperes, aki vállalatát a „Bánd" névnek használati jogával együtt, felperes állítása szerint eladta, e tény valódisága esetében kizárólag a Bánd családi névnek a használatára, a konkrét megjelenési alakban nem jogosult, mivel a szembenálló vignetták a „Bánd" névnek ilyetén használata által fölötte alkalmasak lehetnek arra, hogy az azokkal ellátott kenyérárut a fogyasztóközönség egymással felcserélje. A fenti vezetőgondolatok szem előtt tartásával a Kamara gállapítja, hogy alperes családi Herének használatától el nem tiltható^ elb-nben tartozik a családi név mellett meg egyéb toldatokat is alkalmazni (például: a keresztnévnek a feltüntetését: „Bánd Gyuláné). — Bkam. 4345—1926.) 198. Valamely versenyvállalat hitelének veszélyeztetése alatt nem csupán egy meghatározott versenytárs, hanem a szakmabeli versenytársak, sőt a magyar kereskedelem ócsárlása is értendő. Már két ízben is felvetődött az a kérdés, természetesen a védekező fél részéről, hogy vele szemben nem alkalmazható a versenytörvény 13. §-a, mert becsmérlő kijelentéseit nagy általánosságban tartotta („a magyar likőrgyárosok hideg úton állítják elő gyártmányaikat . . ", a magyar „legitim" kereskedelem eljárása ) Kétségkívül megállapítható, hogy az a „szakma", az a „kereskedelem", amelyet én szapulok — versenytársam, hiszen célom, hogy vevőit magamhoz ragadjam. Adva van tehát a versenyző célzat, adva van a versenytársi viszony, és így adva van az a bizonyos „valamely verseny vállalat", amelynek hitelét vagy jó hírnevét a valótlan tényállítás veszélyezteti. A konkrét ügyben döntés nem történt, a választott bíróság tagjai között azonban a tanácskozások során a fent előadott álláspont jutott kifejezésre, amelyet, úgy véljük, érdemes volt feljegyezni. 199. Tisztességtelen üzleti versenyért elitélt a kúria egy kefenagykereskedíí céget. Egymás szomszédságában van a .1/.. . Testvérek és Sch . .. B... kefeüzlete. A mult évben egy M... nevű ember elküldte szolgáját a .1/... céghez azzal az üzenettel, hogy a megbeszélt tíz kefét szolgáltassák ki. A szolga a déli K.rákban érkezett oda, amikor a M .. . .-cég üzlete zárva volt, és így bement a Sch . .. céghez, ahol ki akarták neki szolgáltatni az árut. A szolga azonban gyanúi fogott, hogy nem jó helyen jár, távozni akart, mire Sch.... és felesége 50.000 korona jutalmat ígértek neki, ha náluk vásárolja be az árukat. A szolga eltávozott és közölte az esetet M-val, aki tisztességtelen üzleti versenybe ütköző vétség címén megtette a feljelentést konkurensei ellen. A pécsi torvényszék meg is állapította a vétkességet és elítélte Sch . . . t és feleségét 3—3 millió korona pénzbüntetésre és 10 millLJ korona ügyvédi költség megfizetésére. A Tábla felmentette a két vádlottat azzal a megokolással, hogy nem M...nak, hanem a megrendelőnek lett volna joga vádat emelni, mert az ügy csak magánvádra üldözendő cselekmény. A kúria megsemmisítette a Tábla döntését, és az elsőfokú bíróság ítéletét emelte jogerőre. 200. A felszólalás elbírálásánál az, igénypont szövege az irányadó. Eljárási igénypont esetén az illető eljárás újdonságát és találmányi jellegét kell elbírálni, nem pedig az eljárás termékének újdonságát. (Szab. bír. K. 7326. sz. ügyben hozott határozata.) 201. Kísérleti készülékek gyakorlatba vétele nem ujdonságrontó adat. (Szab. bír. Sch. 4228. sz. ügyben hozett határozat.) 202. A felszólaló részvénytársaság igazgatójának tanúvallomása a nyilvános gyakorlatba vétel bizonyítására magában véve nem elegendő, mert az igazgató a felszólaKVal egy tekintet alá eső személy. (Szab. bír. H. 7165.) Üzemvezető: Puskás István