Iparjogi szemle, 1926 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1926 / 5. szám - A kamarai Választott Bíróságok működése. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentéséből
IPARJOGI SZEMLE véleményét, amelyet közérdekű felszólalás alakjában közöl n bírósággal. . Immár közel kél éve lesz, hogy a versenytörvény életbe lépett. A kamara már is megnyugvással állapítja meg, hogy a törvény a kereskedelmi és ipari életben erőteljesen és jótékonyan érezteti nevelő hatását. A versenytörvényről elmondhatjuk, hogy helyes, szükséges és eredményes törvényalkotás volt. A bíróságok eddigi ítéleteivel a kamara azonosítja magát. Az ítéletek bélyegen ismerik l'el a törvény intencióját, amely megköveteli, hogy a bíróság ítéleteinek megalkotásánál mindenkor a helyes kereskedelmi és ipari közfelfogási kutassa. E közfelfogás pedig kizárólag a jury erkölcsi megítéléseiben juthat kifejezésre. Ügy a hatóságoknak, mint a kamaráknak tehát közös erővel arra kell törekedniök, hogy a jury intézménye minden tekintetben hivatása magaslatán álljon, a jury-tagok erkölcsi megítélései minden befolyástól, tendenciózus informálásoktól, megtévesztő beállításoktól mentesen juthassanak kifejezésre. E célt pedig kizárólag úgy érhetjük él, ha a tényállási i az előadó-titkár, meg kevésbé a felek előadásaiból, hanem a bíró által közölt előadásból tudjuk meg, amely tényállást minden félreértés elkerülhetése végett az előadó-titkár írásba foglalja és a jury-tanács elnökével szignáltatja. Ily esetben a jury véleménye szorosan az írásbai igrögzített tényálláshoz simul és mód adódik arra, hogy az esetleg meghallgatott felek panaszai, illetve védekezései a tényállás keretei közé szoríttassanak. A kamara a maga részéről örömmel emlékezik meg a biriís igoknak ama csltudates ts : 11: kes le\: kcuys: gi r:;l amely a fent vázolt közös cél érdekében megértéssel és ügybuzgalommal siet megfelelni azoknak a nagy feladatoknak, a lyeket a versenytörvény a bíróságokra és a kamarákra egy a ránt reáruházott. A bíróságoknak és a kamaráknak céltudatos és iigybuzgó együttműködése a gazdasági < létben mai is síinken trezteti nevelő és tisztító hatását és erős a hitünk, hogy a törvény egyes rendelkezéseinek szigorú, de megértő alkalmazása, a megkezdett úton való továbbhaladás az üzleti tisztesség alapján álló kereskedelem és ipar megerősödésére, a becsü'ete, és tisztességes munka eredményességében vetett —• és sajnos meg rendült — hit és bizalom újjáéledésérc vezet. —SZ. A panaszosok mindent a kamarától várnak. Panaszos egyfelől nem akar „vérbíró" lennie másfelől attól tart, hogy a felületesen olvasó — már pedig a közönség túlnyomó részié ebbe a kategóriába sorolható —, inkább a tudósítás vezető sorait olvassa és így maga a peres ügy rögződik emlékezetébe, anélkül, hogy a peres felek szerepét megjegyezné. Így az olvasó előtt íjaiiaszosból könnyén panaszlott lesz. A versenytárs panaszt emel, diszkréten — nevének mellőzéséi kéri — és n kamarától várja a panasz tárgyává tett cselekmény hivatalhói való üldözését. Inkább a vitás ügy békés megoldására törekszik, ami minden tekintetben helyes és elismerésre méltó magatartás, — nem vezet azonban minden esetben feltétlenül megfelelő eredményre. Panaszlott, ha netalán hajlandó is a kiíogásolt cselekmény abbahagyására, rövidesen fölismeri a panaszos versenytárs gyönge, a békés megoldást idegesen sürgető, szinte előzékeny föllépését, — tétova magatartását — és rövidesen a panaszlott lesz a helyzet ura. ígéretét nem váltja be és minden marad a régiben. Az élénk, az idegességig fölfokozott verseny nyugodt megítélést, de egyidejűleg gyors cselekvést, beavatkozást igényel. Valóban elérkezett a cselekvés ideje. Erőteljesen bele kell nyúlnunk az egészségtelen, erkölcstelen alapokon, mozgó versenybe. Nem szabad tűrnünk, hogy egyes versenytársak törvénybe ütköző cselekedetei az igazságszolgáltatás elé vágjanak és a magyar kereskedelmet és ipart nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is lezüllesszék. A kamaráknak azonban nem a perlekedés a feladata. Ezt végezzék el a versenytársak, avagy az érdekképviseletek. A kamarák feladatát mi abban látjuk, hogy amidőn a bírói eljárás során az egyes konkrét ügyekben törvény adta joguknál fogva közérdekből felszólalnak, érvényre juttassák a zsűri erkölcsi megítéléseit. A Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség Magyarországi Csoportja folyó hű 22-én ülést tartott, melyen belatini Belatiny Artúr, a csoport elnöke, elnökölt. Megnyitójában örömmel mutatott azon eredményekre, melyeket az állami kiküldöttek (Pompéry Elemér, a szabadalmi bíróság elnöke és Kelemen István kormány-főtanácsos, szabadalmi ügyvivő) a hágai konferencián elértek és melyek a csoportnak szeptember 22-iki ülésén hozott határozatoknak mindenben megfelelnek. Az eredmények igazolják, hogy az értékes tevékenység, amelyet a magyarországi csoport kifejt, a jövőre még behatóbb és mélyebb munkára sarkal, mert látnivaló, hogy a munka nem volt hiábavaló. Kelemen István titkári jelentésében ismertette az elsőbbségi jog, a gykorlási kényszer és a defenzív-védjegyek len tartása tárgyában a konferenáin hozott határozatokat és kifejtette, hogy a tisztességtelen verseny elleni törvény mily nagy súlyt adott a konferencián a kiküldötteknek. Pompéry Elemér indítványára a titkári jelentést kibővítették azzal az örvendetes bejelentéssel, hogy a hágai konferencián Kelemen Istvánt a ránknézve Legfontosabb albizottság titkárává választották. Bányász Jenő dr. a külfölddel való érintkezésünk mérvének a háborúelőtti nívóira emelését és az elnök közvetítésével a kormány támogatását sürgette. Vásárhelyi László dr. szabadalmi bíró irodalmi téren Örvendetes javulást lát, amennyiben egyrészt az Ostreéht márciusi száma megkezdte SchuSter Rudolf dr. szabadalmi felső bírósági elnök cikksorozatának közlését és másrészt Johann Bing bécsi szabadalmi ügyvivő szerkesztésében megjelenő folyóirat állandóan foglalkozik a magyar iparjogvédelmi ügyekkel. Joggyakorlat 72. Külföldi cég védelme a tisztességtelen verseny ellen. A néniét bírod, legfelsőbb bíróság (Reinhsgericht) érdekes ítéletet hozott: A felp. (francia pezsgőgyáros) cégében a „Heidsiek" szó lordul elő. Az alp. (német pezsgőgyáros) áruit „Heid-Sekt" név alatt hozza forgalomba. A felp. keresetében kéri, hogy az alperest kötelezzék az említeti szó használatának abbanhagyásárn. A keresetnek a Reichsgericht helyt adott a következő indokokból : A Washingtonban 1911-ik évben revideált 1883-iki párizsi Unió értelmében az Tinóhoz tartoz.y államok alattvalói, állampolgárságukra való tekintet nélkül, a tisztességtelen verseny ellen fellétlenül oltalmat élveznek; közömbös, hogy lak- vagy telephelyük hol van. A megvizsgálandó kérdés egyedül az, vájjon az. a külföldi a saját hazai jogszabályai szerint jogosan használja-e céget (vagy nevet), amely a kereset megindítására okol szolgáltatod. Ha nem, akkor sérelme Németországban nem orvosolható. Ha igen. akkor a külföldi úgy tekintendő, mintha Németországban jogosan használná cégéi (vagy névéi )• (L. .Turist. Wochensehrift 1925. évi 15. fűz. 1633. old.) Az ítélet igen figyelemreméltó álláspontot foglal el és a német judikatúra díszére válik. Dr. Sch. 73. Szerzői jog. A bitorlás az eisö példány elkészítésével be van fejezve. Elégtétel az elveszett, reméjjbeli haszonért. Felperes iparművészt megbízta alperes, az S. bőrgyár neveben, hogy egy olyan címkét készítsen a cég részére, amelyen folyóvíz legyen ábrázolva hajókkal s nagy gyárépület, mellette elfutó vonattal. Felperes a rajzot és a klisét elkészítette. Alperes azonban ezt odaadta átdolgozás végett egy másik iparművésznek és az utóbbi által készített klisé alapján hozta forgalomba az. utóbbinak neve alatt címkéit. A bíróság tényként állapítja meg, hogy a felperes által készített rajz olyan művészi alkotás, amely az. 1921. évi LIV. tc. 60. szakasza értelmében törvényes védelemre érdemes, mert az a körülmény, hogy alperes instrukciókat adott a rajz mikénti elkészítésére nézve, a felperes pedig ezeket felhasználta, nem érinti a felperes művészi tervezésű munkájának értékét, amely a gyár reklainírozását a cimke alakjában sikerrel megoldja. Tényként állapította meg a bíróság, hogy a másik iparművész által készített cimke nem egyéb, mini lényegtelen változtatással a felperesi cimke átvétele. Majd így folytatja az ítélet: „Az 1921. LIV. tc. 61 szakasza érteimébén a képzőművészet, ideértve a rajzalkotásokat is, többszörösítése, közzététele, forgalombahozása, ha a szerző beleegyezése nélkül történik, szerzői jogbitorlásnak tekintetik. A törvény 21. szakasza értelmében a szerzői jog bitorlása be van fejezve, amikor valamely műnek a törvény ellenére többszörösített első példánya elkészült. Ennélfogva még hogyha megáll is alperesnek az a védekezése, hogy a felperesi címkéket forgalomba nem helyezte, azoknak a felperes beleegyezése nélkül, tehát a törvény ellenére történi többszörösítésével a szerzői jog bitorlását elkövette és ezért a törvény 18. szakasza értelmében felperes vagyoni és nem vagyoni kárának megfelelő kártérítést (elégtételt) tartozik adui. Ennek összegét a bíróság arra figyelemmel állapította meg, hogy felperes elüttetett nevének az általa készített cimke. útján ismerttéválásától és attól, hogy ezen a réven újabb megrendeléshez jusson"- (Budapesti Kir. Törvényszék.)