Iparjogi szemle, 1926 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1926 / 4. szám - A védjegyek pontos és szakszerű nyilvántartása

IPARJOGI SZEMLE 15 6. szakaszának 8. pontjába ütköző szerzői jogi bitorlást. (Budapesti Kir. Törvényszék.) 53. A kereseti kérelemnek azt a részét, amely arra irányul, hogy az alperes a uceai számú kereskedésének az abbahagyására köteleztessék, a bíróság nem találta helytálló alappal bírónak. A í'enforgó körülmények mellett az 1923. évi V. tc. 1. és 13. §-ai erre nem nyújtanak alapot. E törvény rendelkezései szerint ugyanis, csak a jó erkölcsökbe és üzleti tisztességbe ütköző, tehát ilyen értelemben jogellenesnek minősülő cselekmények abbahagyását igényelheti a törvény szerinti jogosult. Azonban alperesnek az a ténye, hogy a szóbanforgó telken felperes üzlete mellett hasonló üzletet nyitott, nem ütközik tilalomba és a jó erkölcsökbe. Maga az üzletnyitás és folytatás nem tekinthető oly üzleti versenynek, mely az üzleti tisztességet sértené. A felperes ugyanis az udvar egész bérletétől önként elállott és korlátozta üzletét a telek egy részére, a további kibérlés alkalmával és az alperes üzletnyitásakor nem azt kifogásolta, hogy alperes mellette nyitott üzletet, hanem csak azt, hogy vevőit fogdossa és jóhírnevét veszélyezteti, tehát maga is megengedhetőnek találta az üzletnyitást. A szabadverseny elvén alapulónak minősíthető tehát alperes üzletnyitása. (Bpkam. Vál. Bír. 1237—1926.) 54. Szédelgöfeldícsérés. (Valótlan adatot tartalmazó körlevelek.) Alperes nyomdai úton készült körlevélben azt állította, hogy „míg más vállalkozók a ma forgalomban lévő pótanyagok használatával (melyek sem dekoratív, sem konzerváló szigetelő szempontból rendeltetésüknek meg nem felelnek) igyekszenek keresetük mérlegét fokozni, addig én nagyobb forgalommal, minden pótanyag mellőzésével igyekszem azt elérni". Amennyiben e körlevél adatainak a valódiságát alperes elfogadható módon nem igazolja, úgy eljárása kimeríti a szédelgőfeldicsérés tényálladékát. (Bpkam. Zsűri 273—1926.) 55. A kiadó által készített ú. n. „matricának" átruházása szerzői jogi bitorlás. Felperes a „Magyar Büntetőtörvény Zsebkönyve" című művét alperes kiadásában jelentette meg. Alperes a műről ú. n. matricát készített (aminek az a rendeltetése, hogy ha újabb kiadás válik szükségessé, a szedési költségek megtakaríthatók legyenek) s ezt a matricát harmadik személyre ruházta át. Felperes az 1921. évi 54-ik tc. 5-ik szakasza alapján szerzőjogi bitorlási pert indított alperes ellen. A kihallgatott szakértő szerint alperes nem volt köteles a matrica elkészítésére engedélyt kérni. A szerzői jogi szakértői bizottság- viszont ezzel ellenkező álláspontot foglalt el. A bíróság a bitorlást megállapította s a matrica elkobzását rendelte el azon indokolással, hogy a kiadó akkor, amikor az általa elkészített matricát a szerző beleegyezése nélkül egy harmadik személyre ruházta át, akivel a szerző jogviszonyban nem volt, a szerző érdekeit veszélyeztette. A matricák hasonló kézről-kézre adása sem a szerző, sem a kiadó jogbiztonságára nézve közömbösnek nem tekinthető. (Budapesti Kir. Törvényszék.) 56. A több versenytárs javára átalány mellett ügyfelet szerző ügynök, tisztességtelen üzelmeiért saját személyében felelős. Felperes hírnév- és hitelrontás miatt perli alperest, aki felperes állítása szerint üzletszerzője útján a közönség körében azt híresztelte, hogy felperes „bukófélbea van" és így a felek érdekében áll, hogy biztosításaikat alperesnek adják át. Alperes utal arra, hogy az üzletszerzővel szerződéses viszonyban egyáltalában nem állott, nevezett biztosítási ajánlatokat tehát részére nem is közvetíthetett. Szerinte (alperes szerint) az üzletszerző, aki több biztosító cégnek szerez ügyfeleket, a megbízóval szemben alkalmazotti viszonyban nem áll és így annak ténykedéseiért ő (alperes) felelősségre nem vonható. A zsűri az előadott tényállás alapján a bíróság elé terjesztett szakvéleményében ama felfogásának adott kifejezést, hogy az átalány adása még nem tekinthető oly illetménynek, amely szükségkép szolgálati viszonyra engedne következtetni. Különösen akkor nem, ha a jutalékos üzletszerző több versenytárs részére fejt ki akvizícionális tevékenységet. A biztosítási szakmában az alkalmazotti minőség megállapításának kritériuma, hogy a jutalékos üzletszerző kizárólagosan egy bizonyos intézetnek megbízása alapján járjon el. (Bpkam. 7792—1926.) 57. „Perolin" — „Nettolin" nem hasonló. Felperes keresetében kéri az alperes részére 1924. évi július hó 23-án a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál 47.087. sz. alatt lajstromozott „Nettolin" szóvédjegy törlését. Kérelmét azzal indokolja, hogy ő 1919. évi január hó 27-én „minden ne mii fertőtle>iítő, pormentesítő szerek és eszközök, mindennemű vegyészeti cikkek" védelmére 34.857. sz. alatt a „Perolin" védjegyet lajstromoztatta be, míg alperes 1924. évi július hó 23-án „fertőtlenítő folyadék" védelmére a „Nettolin" védjegyet lajstromoztatta. Felperes szerint ezen két cső rendkívül könnyen összetéveszthető, mert közöttük a hasonlóság oly nagy, hogy a kettő közötti különbség a közönséges vevő által csak különös ügyelem mellett volna észrevehető. Megemlíti, hogy alperes 1923. év januárjától 1924. év júliusáig felperesnek volt alkalmazottja, s most, hogy felperestől kivált, oly módon igyekszik magának exisztenciát teremteni, hogy a felperesnél megismert „levegőfertőtlenítő anyagot" a megtévesztésig hasonló védjeggyel ellátva hozza forgalomba. A keresetlevelet kiegészítő iratában felperes beterjeszti az alperes által forgalomba hozott és felperes rendelőihez küldött röpcédulának egy példányát, melyből látható, hogy alperes a „Nettolin" szóvédjeggyel a felperes gyárában eltanult és „Perolin" név alatt forgalomba hozott fenyöillalot felperes ügyfelei között terjeszti, akik nem, tudván megkülönböztetni, hogy melyik fenyőillatról van szó, azt hiszik, hogy a felperesnél készült „Perolin" fenyőillatot veszik. Alperesnek ez a működése annál is inkább megtévesztő, minthogy a csatolt röpcédula szerint alperes a felperesi „Perolin"-készülékek javítására is vállalkozik, sőt azt ingyen javítja, ha nála vásárolnak fenyőillatot és így méltán azt a hitet kelti mindenkiben, hogy az ő fenyőillata a „Perolin"cégtől került ki. — Alperes elleniratában kéri felperest keresetével elutasítani. A szembenálló két védjegy hasonlóságára vonatkozólag előadja, hogy az „olin" végződés mind a kettőben megvan ugyan, de levegőtisztítószernek „olin" vagy „farm" végződésű szóval való megjelölése a forgalomban általánosan szokásos. A két szóvédjegy gyökét vizsgálva, megállapítja, hogy az egyiknél a „per", a másiknál a „nettó" képezi a gyököt és így mindkét szónak más az értelme és más a hangsúlya, tehát sem a fogalom, sem a szó azonossága nincs meg. Felperes válasziratában azt vitatja, hogy a szógyökök összehasonlítása nem helyes, minthogy a laikus vevőközönség nem fogja a szavakat gyökeire bontavi és az esetleges hasonlóságokat vagy különbségeket elemezni, hanem csak az összhatás után fog ítélni. A „Perolin" és „Nettolin" szavak összhatása akár leírva, akár kiejtve, teljesen azonos és a különbség a közönséges vevő által csak különös figyelem- mellett vehető észre. A peres felek előadása mellett a szembenálló védjegyeknek összehasonlítása alapján — figye lemmel az 1895. évi XLI. tc. 3. §-ának rendelkezésére — meg kellett állapítanom, hogy az „olin" végződéssel való szóképzés a forgalomban általánosan szokásos, ami pedig úgy a felperesi, mint az alperesi védjegyeket jellegzetessé tevő „per" és „nett" szavakat illeti, azok annyira eltérő karakterizáló erővel bírnak, hogy sem fonetikailag, sem jelentményre nézve nem hasonlítanak egymáshoz, miért is ezeknek a forgalomban való összetévesztésének a lehetősége teljesen ki van zárva. Minthogy pedig az alperesi és a felperesi védjegy között a hasonlóság a fent előadottak folytán fenn nem forog, ennélfogva felperest keresetével el kellett utasítani és mint pervesztest az alperesnek okozott költség (5,000.000 kor.) megfizetésében az 1895. évi XLI. te. 6. §-a alapján marasztalni kellett. (Keresk. min. 1207—1925.) Ehelyütt meg kell jegyeznünk, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szakvéleményében a két szembenálló védjegyet hasonlónak találta. (Szerk.) 58. „Integritás" védjegyoltalomban nem részesül. A védjegy „Integritás" feliratból és a trianoni békeszerződés folytán Magyarországtól elszakított területeket szhubolizáló szobrok ábrájából áll. Tekintettel arra, hogy a védjegy oly felirat és ábra védelmét célozza, amelyek mindegyike Magyarország jelenlegi helyzetében politikai mottót képez, amelynek használata külpolitikai okokból a kormány által betiltatott, ennélfogva a védjegytől az oltalmat megtagadni és annak törlését elrendelni kellett. (Keresk. min. 111—1925) 59. „Exotic" szó kizárólagos használati joggal le nem foglalható. A 45.187. szánni védjegy „Exotic", a 45.188. számú védjegy pedig „Café exotic" szavakból áll. Ha a védjegyül szánt „Exotic" kifejezésnek a közhasználatban szokásos értelmét vizsgáljuk, úgy az állapítható meg, hogy azt „nálunk szokatlan külországbeli — külföldi — illetve idegen" megjelölésre szokták használni. A védetni kívánt árukra való alkalmazásában tehát az említett védjegyek olyanok, amelyek alkalmasak arra, hogy a vevőközönséget vagy az áruk, vagy azok. anyagának származása tekintetében tévedésbe ejtse. Minthogy pedig az ily .védjegyek a belajstromozásból ki vannak zárva, azért a védjegyektől az oltalmat megtagadnom és azoknak törlését elrendelnem kellett. (Keresk min. 113—1925.) 60. A védjegy „Kamiilen Extrakt Erfunden von Franz Janik" szavakból és egyéb, szokásos használati utasítást tartalmazó feliratból áll. A védjegy lajstromképességének elbírálásánál a „használati utasítás" és egyéb az áru rendeltetésére utaló adat figyelembevétele elesik, mert annak a védjegyeken való feltüntetése, amennyiben a valóságnak