Iparjogi szemle, 1925 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 8. szám - A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara III. Kongresszusa Brüsszelben

26 IPARJOGI SZEMLE Jelentés a zürichi kongresszusról Kelemen István előadása A hollandi kormánynak és a Berni Nemzetközi Irodának az ez évi október havára Hágába összehívott Konferencia tanácskozási anyagát előkészítő javaslatai közül a legfontosabb a párisi Konvenció IV. cikkének módosítása. E IV. cikk első bekezdése szerint harmadik személyek jogai épségben tartatnak, míg a második bekezdés szerint ezen „reservált" és a dolog természetéből folyó, kizárólagos jogok többé nem alkalmasak arra, hogy későbbi jogokat érvénytelenítsenek, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a Unióhoz tartozó államok egy egységes bejelentési területet képeznek, vagyis, hogy bármely Unió-államban történő bejelentés, ezen bejelentés beadásának napjától fogva, amennyiben az előírt alakiságok megtartatnak, az Unió összes többi államaiban szabadalmi jogokat statuál. Ily hasonló egységes bejelentési területnek áldásaiban azonban hazánknak már volt egyszer része, amikor pedig ez az egységes terület ínég csak két országot ölelt fel: Magyarországot és Ausztriát. Ezen egységes bejelentési terü'etnek visszaállítására is történt egyszer kísérlet, még- pedig a háború alatt Németország részéről, mely célból a német „Mitropan" ideának két apostola nálunk is tartott propagandaelőadást. Akkori kereskedelemügyi kormányzatunk azonban teljesen megértve, hogy nekünk, mint iparilag gyengébb országnak, ezen egységes bejelentési területet elfogadnunk nem lehet, az említett előadáson báró Lers államtitkára útján a legerélyesebben foglalt állást ezen kísérlet ellen. Ha már most, amint ez kétségtelenül be van bizonyítva, már csak egy másik állammal való iparjogvédelmi közösségünk megbénította az e téren vajó fejlődésünket, könnyen elképzelhető, hogy mi történnék akkor1, ha belemennénk abba, hogy az Unió államok bármelyikéből szerzett elsőbbség, nálunk szabadalmi jogokat statuálna. A m. kir. Szabadalmi Híróság elnöke legutóbb egy értekezletet hívott össze, melyen a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarái dr. Bányász Jenő, a Kamarának titkára, a Nemzetközi Kereskedelmi és Iparkamarát SaxIchncr Kálmán és dr. belatiny Braun Zoltán és a Magyar Iparjogvédelmi Egyesületet, ennek elnöke dr. Baumgarten Nándor képviselték. Az értekezlet ugyancsak csatlakozott az elsőbbség kérdésében most már teljesen kikristályosodott felfoüjíshoz, amely felfogást, illetve álláspontot a kongreszszuson kifejezésre is juttattunk. A javaslatokhoz hozzászólva kifejtettem, hogy az „elsőbbség" fogalmilag nem ölel fel szabadalmi jogot úgy, hogy minden államnak saját szuverenitásából folyólag szabad elhatározásra kell, hogy bízva legyen, vájjon az elsőbbségi jogokkal akar-e vagy nem szabadalmi jogokat kombinálni. A szabadalmak gyakorlási kényszere. A javaslat ezen cikknek első bekezdését változatlanul meghagyta, második bekezdésnek a következőt ajánlja: „Mindegyik Unió-országnak törvényhozása azonban kimondhatja a szabadalom gyakorlásának kényszerét azzal a kettős megszorítással, hogy a szabadalomtulajdonosnak az Unió minden országában, ezen gyakorlásra, a szabadalomnak ezen országban való megadásától számított legalább három esztendei határideje van és hogy a törvényes határidőn belül meg nem történi nem gyakorlásnak szankciója abban az esetben, amelyben a szabadalomtulajdonos nem igazolja, tétlenségének okait, nem lehet a szabadalomnak megvonása, hanem kizárólag esak a kényszerengedély.'' Ezen javaslathoz hozzászólva előadtam, hogy a szabadalom megvonható ugyan, de kizárólag mint a gyakorlási kényszernek a szabadalomtulajdonos részéről bebizonyítottan elkövetett kijátszásának szankciója. A minták és ipari modellek nemzetközi bejelentése tekintetében kötendő Egyezmények javaslata. Ezen jelentés szűk keretei nem engedik meg, a huszonhárom cikkből álló tervezetnek és a kilenc cikkből álló végrehajtási szabályzatnak beható ismertetését, amiért is e helyütt csak azokat az alapvető szempontokat akarom ismertetni, melyeken a Nemzetközi Iroda tervezete fel van építve: A minták és modellek védelmére vonatkozó utalás feltüntetésének kötelezettsége ki nem mondható. — A gyakorlási kényszer ki nem mondható. — A behozatali tilalom felállítása nem ajánlatos. — A védelem tartamának egységesítése, a mai 2—50 évig, sőt örök időkre szóló, különböző tartam helyett ajánlatos. — A vizsgálat keresztülvihetetlensége folytán a származási országban történt bejelentés veendő a nemzetközi belajstromozás alapjául. — A származási országban belajstromozott minta vagy modell bejegyzése meg nem tagadható. — A bejelentések lehetnek ugyan titkosak, de bizonyos idő múlva nyíltakká alakítandók át. — A nemzetközi védelem\ a minimális legyen, amikor is a nagyobb védelem a nemzeti törvényekre legyen bízva. Egyesületi élet A hólabdaszerzödések kötése erkölcstelen.^ bűncselekmény megállapítása a szakmán kívül álló károsultak vallomásától függővé nem tehető. (A budapesti kereskedelmi és iparkamara szakvéleménye). A kamara ama határozott és mjegdönthetetlen álláspontjának ad kifejezést, hogy a hólabda-,szerződések erkölcstelen kalkuláción nyugosznak. Eladó azért adja olcsón a szelvényeket; elhelyező vevőnek az árut, mert bizton számít arra, hogy a későbbi vevők képtelenek lesznek a szelvényeket elhelyezni és így busás haszna lesz a nála visszamaradó vételár összegekből. A tisztességtelen verseny egész szelleméből következik, hogy a hólabda-szerződés erkölcstelen és így annak további terjedését ideiglenes intézkedések feltétlen alkalmazásával lehetetlenné kell tennünk. A kamara nézete szerinti a törvény azon intézkedése, hogy a „hólabda-szerződés", valamint az ennek alapján a vevő vagy a megrendelő részéről harmadik személyekkel kötött további szerződések semmisek; a kifizetett vételárt, vagy ellenszolgáltatást vissza kell adni és az eladó vagy a szolgáltatásra kötelezett fél felel az okozott károkért — esak akként értelmezhető, hogy a tisztességtelen verseny kizárólag a le/len (eladó) cselekményéből állapítandó meg és ennek megfelelőn a tisztességtelen cselekmény fenforgása a szakmán kívül álló károsultak (vevők) vallomásától függővé nem teheftő. A törvény alapján ugyanis az utalványkibocsátója nem is szállíthatja le az ajánlott árut, mivel a szerződés semmis és így a tisztességtelen cselekmény tenforgásának megállapításánál az elérendő eredmény, a végkövetkezmény, esetleges negatívumok (hogy t. i. az eladó visszavételt felajánl) mérvadó nem lehet, hanem kizárólag a szerződésnek kikötései. (Károsultak létezése pedig kizárólag a hó-