Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 5. szám - Bírói gyakorlat a pénztartozások köréből

302 vagy gondatlanság terheli-e, avagy miként ezt védekezése során előadta, önhibáján kívül nem tudott eredményt elérni, mert a szerződésben foglalt megállapodás folytán alperest az eredmény el nem érése folytán, bármily okból következik is be az eredménytelenség, kártérítési kötelezettség semmikép sem terheli. Budapest, 1944. évi március hó 14. Vuk Gyula, a választottbíróság elnöke, Darányi György, Győrössy-Csepreghy Jenő választottbírák, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár (77/1944. szám). 9. Rendelkezési határidő. A kereskedelemben olyan nagy tétel, mint két vagon hullottalma felett fél nap alatt rendszerint diszponálni nem lehet, mert az eladás eszközlése és a rendelkezések meghatározása ennél jelentékenyen több időt vesz igénybe. A bíróság azt állapította meg tényként, hogy alperesnek nem augusztus 11-én, hanem csak 12-én kellett volna a felek megállapodása szerint diszponálni és így jogalap tekintetében fennállónak találta alperesnek felperes nem szállítás miatti árkülönbözeti igényét. A bíróság e tény megállapításánál azért mellőzte a különben érdektelen Tratnyek István és Tratnyek Istvánné vallomásából kitűnő tényeket, mert Tratnyek István előadása szerint csak azt hallotta, amit a kérdéses telefonbeszélgetés alkalmával a felperes mondott. Ebből azonban megnyugtató következtetés nem vonható arra, hogy az alperes elfogadta-e az azonnali diszpozíció adásra szóló kötelezettséget. Annál kevésbbé lehet erre következtetni, mert ennek ellene szól az, hogy a kereskedelemben ilyen nagy tétel — 2 vagon — hullott alma felett fél nap alatt rendszerint diszponálni nem lehet, mert az eladás eszközlése és a rendelkezések meghatározása ennél jelentékenyen több időt vesz igénybe. Ellene szól a felperesi tényállításnak az is, hogy felperes még másnap reggel és másnap 12-én délben is telefonált az alperesnek, — amit felperes sem tagad — egyik telefonra sem lett volna szükség, de különösen a másodikra nem, ha felperes le akarta volna vonni annak jogkövetkezményeit, hogy alperes 11-én nem adott rendelkezést. Maga felperes adta el, hogy a 12-i reggeli telefonálás a diszpozíció sürgetését célozta. A bíróság figyelembe vette azt is, hogy alperes az általa állítottak szerint levezete le az ügyletet nyomban és felperes ez ellen írásban nem tiltakozott. Mindezek arról győzték meg a bíróságot, hogy a diszpozíció adás augusztus 12-ig volt kikötve és ekkor az nem vitásan meg is történt. Ha ennek ellenére a felperes nem szállított, alperesnek a kikötött tőzsdeszokások szerint a fedezeti árkülönbözettel tartozik. Budapest, 1944. évi február hó 23. napján. Büchler Izsó, a választottbíróság elnöke, dr. Glatz János, Győrössy-Csepreghy Jenő választottbírák, dr. Sebestyén Péter jogügyi titkár (235/1943. szám). Adorján Ferenc