Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - Konszernjogi kérdések

80 révén lényegének minél teljesebb kifejtésére késztet. Ha ezt a jelenséget a gazdaságban, tehát az emberi társadalom egyes csoportjainak az életszükségleteik kielégítésére irányuló működésében vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a csoport egyedei a lényegük kifejtésére irányuló törekvés során egyrészt serkentő, másrészt gátló reakciót váltanak ki egymásból. Azt látjuk továbbá, hogy, amint ez természetesen következik a principium identitatis filozófiai alapelvéből, — a csoport tagjai közt nincs két egyenlő kapacitású és természetesen a külön vagy együttműködésben összetéve erősebb kapacitásúak törekvése érvényesül a külön vagy együttműködésben összetéve gyengébb kapacitásúakkal szemben. A különböző kapacitású egyedeknek, illetve szövetkezéseiknek ez a lényegük kifejtése iránt bennük rejlő törekvése, e törekvések egymásrahatása s az ebből eredő küzdelem az, amit gazdasági versenynek hívunk. Ez a verseny s az annak korlátozására irányuló törekvések nemcsak a XIX. században kialakult kapitalista gazdasági rendszert jellemzik. Semminő korban és semminő társadalomban sem lehet a gazdaságot verseny nélkül és a versenyt korlátozás nélkül elképzelni. Ez teljesen függetlenül az illető kor vagy társadalom belátásától, a szabad verseny és az egyéni szabadságjogok felő> vallott közfelfogástól szükségszerűen így van, mert a gazdasági alanyok különböző kapacitású erőinek egymásrahatása elkerülhetetlenül előidézi a versenyt, amelyet azután egyrészt az egymásraható erők gátló reakciója, másrészt a közös cél megvalósulása érdekében kialakuló gazdasági, jogi és erkölcsi közfelfogás ugyancsak elkerülhetetlenül korlátoz. Még a termelő eszközök teljes állami kisajátítása sem szünteti meg a versenyt, mert az a kisajátítás után azonnal újból kezdetét veszi, legfeljebb más formák közt, mint a kisajátítás előtt. A legjobban bizonyítja ezt az orosz gazdasági viszonyok alakulása, amelyben a termelési verseny serkentésére prémiumokat tűztek ki és a munkabérek megállapításánál a munkateljesítményt is figyelembe vették. Bizonyos piacra és bizonyos ipari vagy kereskedelmi tevékenységre vetítve, ez a versenytörekvés minél erősebb hatalmi pozíció, tehát végső fokon a piac fölötti monopolisztikus helyzet elérésére irányul. Ez viszont természetes reakcióként szükségszerűen hívja életre az ellenállást. Így a piac monopolizálása iránti törekvés potenciálisan bennerejlik minden vállalatban épúgy, mint azok tömörüléseiben, vagyis a kartellben és a trösztben épúgy, mint a konszernben. Ez tehát nem lehet alkalmas ismérv a konszern megkülönböztetésére. A piac monopolizálása iránti szükségszerű törekvés és az azzal szemben ugyancsak szükségszerűen fellépő reakció közti küzdelem háromféleképpen nyilvánulhat meg. Vegyük az első esetet, amelyben a gazdaság bizonyos egyedeinek monopolisz-