Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - A háborús jogalkotás és a váltóköveteléssel kapcsolatos jogviszonyok szabályozása

72 Az ország hadbalépése szintén kivételes intézkedésekkel volt kapcsolatos. Az idevágó 5130, 6100, 7670/1940. M. E. rendeletek a fenti kérdést tárgyalják, míg végre ezt a rendeletfolyamatot lezárja a 2820/1941. M. E. rendelet, mely további intézkedésig, a háborús helyzetre való tekintettel, a visszkereseti jog fenntartása céljából a váltók fizetés végetti bemutatását és óvás felvételét bármely váltókötelezettel szemben elengedte. Ez a rendelet tulajdonképpen az egyes országrészekre szóló hatállyal kibocsátott és az előbb hivatkozott rendeletek felett áll, mert a szóbanforgó kedvezményt területi korlátozás nélkül adja, minek következtében a hivatkozott rendeletek alapján területi vonatkozásban érvényesült kivételezettség megszűnt s így az egész országban ebből a szempontból egységes jogállapot jött létre. Kivételnek e tekintetben csak akkor van helye, ha a váltókötelezettek között külföldi is van, mert ezekre a fent hivatkozott rendelet nem vonatkozik. A most folyó háborúban az 1912:LXIV. tc. alapján a vis maior fogalmát nem lehetett a háborúra is a törvényben meghatározott kérdés szempontjából automatikusan alkalmazni, mert a fizetés végetti bemutatásnak, illetőleg óvás felvételének „elháríthatatlan akadályokba" (a törvény által használt kifejezés) való ütközése önmagában a háború okozta akadály szempontjából kétséges lett volna. Épp ezért a törvényes és idézett felhatalmazás alapján kiadott rendeletek a kivételezettségét egyenesen a háborúra való utalással állapítják meg. Ezekkel az intézkedésekkel azután a háború, mint vis maior legalizálást nyer. A fizetés végetti bemutatást és az óvást elengedő rendeletektől el kell választani azokat rendeleteket, melyek a visszacsatolt országrészeken a váltón alapuló visszkereseti jog elévülését szabályozzák olyan váltó tekintetében, amelyeket a visszacsatolást megelőző időben a visszacsatolt és akkor még idegen impérium alatt álló területen állítottak ki. E váltókra nézve a korábbi jogszabályok irányadók s a vonatkozó rendelkezések csak a jogfenntartás céljából a visszkereseti jog elévülésének határidejét tolják ki. Ezen rendeletek hatályát határidők kitűzésével minden visszatért területre életbeléptették. Ezen rendeleteket azon törvényekben foglalt felhatalmazás alapján bocsátották ki, amelyek az illető országrész visszacsatolása tekintetében intézkedtek. 11 b) Az egyes személyeket illető olyan speciális okok fennforgása, melyek a magánjogi követelések érvényesítésére vonatkozó kivételes intézkedéseket tették szükségessé, még a jelen háborút megelőző időkbe nyúlnak vissza. A kivételes inii A Felvidékre az 1938. évi XXXIV. tc, a Kárpátaljára az 1939. VI. tc, Erdélyre és a Keleti részekre az 1940. XXVI. tc. és a Délvidékre az 1941. XX. tc.