Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 5. szám - A háborús haláleseti kockázat viselése az életbiztosítási szerződések körében

289 érvényét kötelezően és automatikusan kiterjeszti a háborús haláleseti kockázatra is, vagyis a biztosító a biztosított halála esetén teljesíteni köteles akkor is, ha a biztosított hadiesemény következtében halt meg. A nagyobb kockázat ellenértékeként a szerződő a biztosítási szerződésben kikötött díjon felül a rendelet értelmében háborús haláleseti kockázati pótdíjat köteles fizetni. A pótdíjat a 2890/1941. M. E. sz. rendelet szerint a háborús események bekövetkeztének a pénzügyminiszter által meghatározott napjától mindaddig kell fizetni, amíg a pénzügyminiszter meg nem állapítja, hogy az összes háborús haláleseti károk fedezetet nyertek. A 2890/1941. M. E. sz. rendeletet a 4580/1942. M. E. sz. rendelet ebben a vonatkozásban úgy módosította, hogy a pénzügyminiszter a pótdíjfizetés kezdő és végső időpontiát szabadon állapítja meg. A pótdíjfizetés kötelezettségének elrendelése utáni időpontban kötött életbiztosítási szerződéseknél a pótdíjfizetési kötelezettség kezdő időpontja egybeesik a díjfizetési kötelezettség kezdő időpontjával. Ilyen szerződéseknél a 2890/1941. M. E. sz. rendelet a pótdíjat a biztosított tőke évi 10%o-ében állapította meg (szemben a már fennálló szerződésekre megállapított 6°/00-es pótdíjjal), később azonban a 4580/1942. M. E. sz. rendelet az új életbiztosítások hadikockázati pótdíját is 6°/00-re mérsékelte, ami azt jelenti, hogy az arcvonalra induló katona ugyanolyan alacsony pótdíj mellett köthet új életbiztosítást, mint a hátországban maradó, kevésbbé veszélyeztetett régi bizosított. A szóbanforgó rendeletek kógens jogszabály erejével bírnak; a felek ezzel ellenkező megállapodásai érvényüket vesztik. A felek szerződési szabadságának az életbiztosítási hadikockázat körében való kizárását és a problémakomplexum erősen nyilvánjogi jellegű szabályozását az alábbi megfontolások tették szükségessé. A teljes szerződési szabadság rendszere mellett egyes biztosítottak nem gondoskodtak volna kiegészítő hadikockázati biztosítás megkötéséről s a biztosítók is elzárkózhattak volna a háborús kockázat viselése elől, holott a mai háborúban a háborús kockázat viselése nem elszigetelt, egyéni kérdés, hanem olyan széles rétegeket érdeklő probléma, amelynek kielégítő megoldásáról a köznek kell gondoskodnia. További hátránya lett volna a fakultatív hadikockázati biztosítás rendszerének, hogy éppen azok, akik az ország védelmében az arcvonalon aránytalanul nagy veszélynek teszik ki magukat, egyáltalában nem, vagy csak igen magas pótdíj mellett köthettek volna háborús haláleseti biztosítást. További érv a kógens szabályozás mellett az, hogy a kontraszelekció kizárása és az adminisztráció egységesítése folytán a díj viszonylag igen alacsonyan (a kötvényfeltételekben szokásos 4%-kai szemben 6%o) volt megállapítható. Végül igen nagy súllyal esett latba a rendeletben megvalósult megoldás mellett az a szempont is, 19