Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 5. szám - Az európai jogtudomány mai helyzete

270 érvként szerepel, Németországban germanisztikához kellett volna vezetnie; a római jog tiszta és kritikával ellenőrzött forrásaihoz való visszatérés követelményét viszont a német népszellem tanával a legjobb akarattal sem lehet összeegyeztetni. Én mindezt csak azoknak a közelfekvő ellentmondásoknak példájaként említem fel, amelyeket ebben az írásban találhatunk. Ezeket az ellentmondásokat nem akarom itt kiélezni. Csak azt akarom velük kimutatni, hogy bizonyára nem a szellemi érvelés kényszerítő logikája volt az, ami Savigny tanulmányának lenyűgöző eredményét megmagyarázza. Én az ő nagy külső és belső hatásának titkát valami másban látom; nevezetesen az ő főargumentumában, hogy a fiatal és jövővel bíró népeknél a jogélet a jogtudomány vezetése alatt áll, míg a jog abszolút tételezése, tiszta állami legalitássá, az állami igazságszolgáltatás és közigazgatás funkciómódozatává, átalakítsa, a megmerevedés (modern kifejezést használva: a mechanizálás, a technizálás és termitizálás) állapotát jelenti. A ,,la légalité tue" kifezés mélyebb értelmet nyer. Mert figyelmeztet arra a veszedelemre, amely a jogot az írott normák mechanizmusa részéről fenyegeti. Száz évvel ezelőtt, amikor Savigny tanulmányát írta és közzétette, ennek az üres tételező technicizmusnak veszedelme még koránt sem volt olyan nagy, mint ma a motorizált törvény és a motorizált rendeletüzem korszakában. Azt a szellemi erőt, amely ezt, a veszedelmet már akkor felismerte és támadta, ennélfogva méginkább kell csodálnunk. Ez az erő nem csupán egy zseniális egyénnek magánügye volt, mert azt a német szabadságharcnak szellemi és erkölcsi energiája táplálta. És amikor Savigny a népek ifjúkoráról beszélt, a szabadságharcból visszatért német ifjúság volt az, amely mögötte állott. Hogy mi lett ennek a harcedzett ifjúságnak nagy lendületéből az 1814 utáni években kibontakozott lendületnélküli reakció csalódásai és félreértései folytán, az egy más, egészen külön kérdés. Az 1814. év történelmi pillanatában azonban kétségtelenül az európai szabadságharcok géniusza volt az, amely nemcsak Savigny erejét, hanem hallgatóinak és olvasóinak lelkesedését is életre hívta. A tudományos szellemnek a háború által felkeltett új fiatalos erő tudatával való szövetségében rejlik a titka Savigny nagy felhívásának a jogtudományhoz. A mostani világháború szenvedései és borzalmai közepette is új csírái támadnak a tudományos szellemnek. Ezek a csatáknak és a légi terrornak zajában is meg fogják tudni találni azt a titokzatos csendet, amelyben kifejlődhetnek és egy napon virágzásba borulhatnak. Ezt a hitet merítem én Savignynek a jogtudományhoz intézett felhívásából. Igen, az európai szellem fokozott intenzitással fog magára találni és az a géniusz, amely bennünket — jogászokat — a korábbi évszázadok oly sok megpróbáltatása közepette sem hagyott el, ki fog minket menteni a mai válságból is. Carl Schmitt