Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 4. szám - A svájci utazói törvény. 1. [r.]

200 formában tilalmazza és pedig úgy egészben, mint bármilyen részben. Ezután az elvi élű tilalom után szinte disszonancia gyanánt hatnak a 6. § 2. és 3. bek.-ben foglalt kivételek, melyek szerint „privát" megrendelőkkel szemben31 megvan engedve a delcredere, ha írásban köttetik ki, ha csupán arra az egy ügyletre szól, ha legfeljebb 25%-ig terjed és ha ezért az utazó külön méltányos delcredere jutalékban részesül (2. bek.). A biztosítási ügynök pedig vállalhat delcrederét ugyancsak írásban, de csupán a behajtási költségek 50%-a erejéig és csak akkor, ha a perlés, illetve végrehajtás egyenesen az ő kívánságára történik.32 A 2. bek.-ben foglalt kivétel az ú. n. kisutazókra („detailutazók") vonatkozik, akik egyedül érintkeznek a közvetlen fogyasztókkal, csak nekik áll módjukban közelről megfigyelni a megrendelő személyét, lakását, életmódját, háztartását s mindezeket összevetve, hitelképességét, a főnök pedig teljesen rá van utalva az utazónak információjára s ezzel magyarázzák, hogy akkor az utazó legalább egy hányadát viselje a kockázatnak.33 A külön delcredere jutalék ezekben az esetekben Svájcban 1—2% szokott lenni. A magyar K. T. 376. §-a a bizományos felelősségét a legszigorúbban szabja meg: a vele szerződő fél fizetési vagy egyéb kötelezettségeiért „egyenes adósként" felel, ha ezt elvállalta vagy ha az ilyen felelősség őt a saját üzlete helyén dívó kereskedelmi szokásnál fogva terheli; a megbízó tehát közvetlenül a bizományost perelheti, aki a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a megbízó az ő tudta és beleegyezése nélkül, közvetlenül maga adott hitelbe a vevőnek a bizományos kezelése alatt lévő áruból.34 Ha pedig az ügynök az általa hitelezett összegnek tekintetében teljes (mindennemű kár) meg31 Akik tehát nem továbbárusítók, hanem közvetlen fogyasztók. 32 Habár ez a két kivétel láthatóan az utazó érdekét kívánja szolgálni és igyekszik azt meg is védeni, a magunk részéről de lege ferenda mégis mellőznénk mind a kettőt, mert az elv tisztaságának fenntartását sokkal nagyobb érdeknek tartjuk. Lásd a Dezső-féle Tervezetnek 10. §-át. A m. kir. Kúria is elvi éllel szögezte le, hogy a delcredere a szolgálati viszony természetével nem egyeztethető össze. (J. H. XIV. 826.) Ezt az intézkedést tartalmazta már az 1930. okt. 4-i svájci utazói törvény 4. §-a is. A bizományosokra nézve pedig a sv. köt. tv. 430. §-a akként intézkedett, hogy ez az adós - teljesítéséért csak akkor szavatol, ha arra kötelezte magát, vagy ha az ő telephelyén ez felel meg a kereskedelmi szokásnak; de minden ilyen esetben joga van külön delcredere jutalékhoz. Ezt azonban az utazóra, aki rendszerint gazdaságilag sokkal gyengébb fél, mint akár a megbízó, akár a bizományos, még értelemszeruleg sem lehet kiterjeszteni. 34 j. H. X. 967.