Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A munkaviszony(Szolgálati viszony személyjogi jellegéről szóló német elmélet.)

162 magánjogi oldalának megújhodása is. Az új törvény és a régi elmélet közti szakadék nyilvánvaló volt. Ennek logikus következményeit, figyelemmel a gazdasági és társadalmi élet átalakulására is, Wolfgang Siebert, fiatal kiéli professzor vonta le. Siebert 1935-ben adta ki könyvét a munkaviszonyról (Das Arbeitsverháltnis in der Ordnung der nationalen Arbeit), amely kétségtelenül új korszakot vezetett be a jogi gondolkozásba. Az üzemi közösségnek az egész munkaviszonyt átható gondolatából indul ki, s következtetései röviden a következőek: A nemzeti szocialista munkaalkotmány alapja az üzemi közösség, amely értelmét és méltóságát a népközösségtől nyeri ugyan, de e mellett önálló és életteljes konkrét berendezkedés is. Az üzemi közösségnek saját belső törvényei vannak, amelyek részben a nemzeti munka rendjéről szóló törvényben öltöttek jogi formát. Tehát jogi értelemben véve is ,,közösség'". De nem az egyes munkaszerződések összege, nem is jogi személy, sem vagyonjogi közösség, hanem a népi életrend önálló, jogilag is elismert szervezete, amely „eausa"ját önmagában hordva, lényegéből fejti ki törvényeit, akár a házassági közösség. A munkaviszony tehát, mint az üzemben foglalkoztatottak jogviszonya, szükségkép szerves összefüggésben van az üzemi közösséggel. Ezért kell érvényesülnie benne a nemzeti munkarend valamennyi alapvető elvének: a közösség, a vezetés, a becsület, a hűség és a teljesítmény elveinek. Tekintve, hogy ezek az elvek mintegy az üzemi közösség közvetítésével jutnak a munkaviszonyba, a munkaviszony, ha nemis azonos az üzemi közösséggel, de azzal lényegében egyenlő. Tehát közvetlenül alkalmazhatók rá a nemzeti munkarend-törvény rendelkezései is. Mindebből az következik, hogy ez a munkaviszony, mint az üzemben dolgozó munkás valamennyi jogi kapcsolatának magábanfoglalója, egységes jogviszony. Mivel konkrét életrendet testesít meg, nem szakítható szét közjogi és magánjogi szférára, hanem lényegének megfelelő helyet követel a jogrendszerben. Ezért nem tekinthető sem a szolgálati szerződés merő teljesülésbe menetelének, sem valamely pusztán tényleges üzemheztartozási viszonynak, hanem tényállásnak, amely egy új jogviszony háttere. Figyelemmel arra, hogy a munka nemzeti szocialista felfogás szerint a személyiség kifejtése a közösség érdekében, hogy munka és személyiség egymástól elválaszthatatlanok, s hogy e szerint a munkás a munkaviszony létrehozásánál nem munkája (mint a kötelem tárgya) tekintetében köt szerződést, hanem önmagát állítja a vállalkozó szolgálatába, Siebert ezt a jogviszonyt személyjogi jellegűnek mondja. Személyjogi jellegűnek pedig általában az olyan jogviszonyokat nevezi, amelyek a vagyonjogi viszonyokkal ellentétben valamely személyek közt különösen intenzív és totális módon megalapozott konkrét közösségi viszonyon nyugszanak és ezeket egész személyiségükben ragadják meg. Vagyis itt olyan közösségre lépnek az egyének valamely közös népi feladat szolgálatában, amely, mint újonnan létrehozott szerves egység, a maga rendjét alapvonásaiban