Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A szövetkezés szabadsága

Í54 hogy megvédje a szervezet épségét, úgy végzi védekező munkáját a szövetkezet is. Minél helyesebben törődik az egyén saját érdekeivel, annál fontosabb szerepet kap a szövetkezés. A társadalmi öntudat fejlődése és jelentőségének általános felismerése újabb keletű. Az első modern értelemben vett szövetkezet éppen száz éves. Érthető, hogy a szövetkezeti mozgalom még nem érte el fejlődésének delelőjét. Oda azonban eljutott, hogy újból szóbakerült a szövetkezeti törvény megalkotása. Ehhez nincs szavunk. A gazdasági élet egyéb szabályozása éppoly fontos, mint a szövetkezeteké. Ha azt nézzük, mi szorul szabályozásra, a kihez és mihez jutunk el. A Ki a gazdasági életet irányító személyeket jelenti. A gazdasági életet mindig irányították. Irányítás nélkül nincs gazdasági élet, csak természeti jelenségek, elemi gazdasági jelenségek vannak. A feleletet erre a kérdésre az irányítók és irányítottak szempontjából kell megadni. A gazdasági életet csak a többség valódi javára irányíthatják azok, akik vele együttéreznek, törekvéseit ismerik. A „mi" szempontjából szabályozásra a szövetkezet lényegének jogi meghatározása s a szövetkezetek rendje szorul. Ma szövetkezetnek tartják a különben jó célú közjóléti szövetkezetet éppúgy, mint a családtagokból álló szövetkezetet, holott valójában egyik sem az. E téren nem ellenezzük a szabályozást. Ezenkívül a teljes szabadság és jogegyenlőség hívei vagyunk, azzal a korlátozással, amely az idők változására s a közérdekre való tekintettel nélkülözhetetlen. Az elmondottaknál fogva sem az állampolgárokat nem lehet eltiltani az összefogástól és érdekeik ezirányú képviseletétől, sem a szövetkezeteket nem lehet eltiltani azoktól a jogi és pénzügyi forrásoktól, amelyek bizonyos előfeltételek fennforgása esetén minden állampolgár és gazdasági szervezet rendelkezésére állanak. Hazánkban ma a hatezret is meghaladja a szövetkezetek száma, többmilliós taglétszámmal. Ezekkel szembehelyezkedni, szabadságjogaikat csorbítani, szembehelyezkedést jelentene a korszellemmel, a fejlődés irányával s múlhatatlanul békétlenségre vezetne. A magyar szövetkezeti élet a kísérletezésen túljutott. Mesterséges alakzatokat nem kívánunk nevelni. Azt a sorrendi elsőséget azonban joggal remélheti a szövetkezeti társadalom, hogy az állam, felismerve a szervezkedés helyességét, az egyenrangúak közötti elsőség jogánál fogva biztosítsa azt a szabad, társulást, amely a szövetkezetek fejlődését lehetővé teszi.' A magyar gazdatársadalom, a magyar kisember, a magyar értelmiség egyaránt megérdemlik, hogy számukra ezt a szabadságjogot biztosítsuk. Meg vagyok győződve róla, hogy az érdekeltek ezzel a számukra biztosított joggal minden tekintetben a közérdeknek megfelelően tudnak majd élni. dr. Wünscher Frigyes,