Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A szövetkezés szabadsága

152 intézkedéseket, ebben a munkában magunk is cselekvő részt kívánunk venni; feltétlenül biztosítandónak tartjuk kiskereskedők, kisiparosok és kisvállalkozások számára is a szabad szövetkezeti szervezkedés lehetőségét abból a célból, hogy érdekeik védelmében ők is felhasználhassák a szövetkezésben rejlő lehetőségeket. Van tehát olyan terület, ahol a szövetkezetek és a magánvállalkozók, kereskedők, iparosok stb. érdekei találkoznak és ahol a két fél az egymásközött lovagiasan megvívott verseny fenntartása mellett együttműködhetik. A tisztességtelen verseny lehetetlenné tétele, a hozzánemértő elemeknek a kereskedelemből és iparból való kikapcsolása, a megfelelő képzettség megszerzésének lehetővé tétele, küzdelem a kereskedelem jogos érdekeiért (pl. a vállalkozó tőkéje megmaradását veszélyeztető esetleges kormányintézkedések ellen), a kereskedők és iparosok betegségi és öregségi biztosításának megteremtése, — mind olyan területek, amelyeken szövetkezetek és egyéni vállalkozók egyaránt áldásos együttműködést fejthetnek ki. Ilyen vonatkozásban a szövetkezeti szervezetek legalább annyi segítséget adhatnak az egyéni vállalkozóknak a jogos érdekeikért folytatott küzdelemben, mint amennyi önmegtartóztatást ezek a szövetkezeti szervek az általuk szükségszerűen támasztott verseny által az egyéni kereskedőkre és vállalkozókra rákényszerítenek. * Amióta Magyarországon a szövetkezeti szervezkedés megindult, a magyar szövetkezetek fejlődését két körülmény zavarta. Az egyik zavaró momentum az volt, hogy a szövetkezeti mozgalom kezdetekor hazánk kiskereskedelme túlnyomó részben zsidókézben volt. Érthető tehát, ha a szatócsok uzsoráját zsidó uzsorának minősítették, a szatócsok uzsorája ellen fellépő szövetkezeteket pedig elsősorban zsidóellenes szervezeteknek állították be. Ez az akkori tényleges helyzetnek meg is felelt. Bizonyos azonban, hogy ez a. körülmény sokak előtt elhomályosította a szövetkezeti eszme lényegét. A másik zavaró körülmény az volt, hogy a fejlődő szövetkezeti mozgalom még nem volt elég erős akkor, amikor a világháború, devalváció és az 1928—30-as évek válságán kellett magát átküzdenie. Ezekben a rendkívüli időkben a szövetkezeteket gyakran érték olyan veszteségek, amelyek nem az ő hibájukból, hanem állami intézkedésekből következtek be. Elég különös az, hogy amikor az állam igyekezett ezeken a nehézségeken könnyíteni, sokan úgy tüntették fel a szövetkezeteket, hogy azok csak állami támogatással tudnak megélni. A szövetkezeti gondolat ellen felhasznált ilyen propaganda azonban nagyon átlátszó. A bennük észrevehető ellentmondás