Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A szövetkezés szabadsága

145 alkotásához vezetett, amely mellett a tőketulajdon egyes kevesek kezébe meni át és ezeknek oly hatalmat adott, amellyel elérhették, hogy a munka nélkül élvezett tőkejáradék a munka rovására egészségtelen mértékben emelkedett. Ebből a felfogásból származik az a vélemény, hogy amenynyiben a munka nélkül élvezett tőke járadékát sikerűi annyira visszaszorítanunk, hogy az magasabbra ne emelkedjék, mint ami a tőke képzésére fordított fizikai és értelmi munka természetes gyürnölcsöztetésének megfelel, az egyes kézbe kerülő aránytalanul nagy tőkeképződés megakadályozható lenne és megszüntethetők volnának azok a hátrányok, amelyek a nagylökének kevés kézben való összpontosításával járnak. Ebből a felfogásból fejlődött ki a szövetkezeti szervezkedésnek egyik alapgondolata, hogy t. i. a szövetkezeti vállalkozás ne olyan tőkéseknek érdekét szolgálja, akik azért létesítenek vállalatot, hogy tőkéjüket minél jobban gyümölcsöztessék, hanem a tagokét, akik e vállalatot saját gazdasági céljaik minél tökéletesebb megvalósítása érdekében igénybe akarják venni. E felfogás szerint a szövetkezeti vállalkozásban levő tőke semmiféle címen többet, mint 5—6%-os járadékot (kamatjellegű osztalékot) nem élvezhet, mert a vállalatban levő tőke csupán annyi jutalmat kaphat, mint amennyi azért jár, hogy az a tőkegyűjtést vonzóvá tegye és amennyivel jutalmazhatjuk a tőkegyűjtéssel korábban végzett fáradozást és hozott áldozatot. A vállalatnak minden egyéb feleslege éppen azért, mert a vállalat nem a benne levő tőke minél nagyobb hasznának biztosítását szolgálja, hanem mert szolgálatot kíván teljesíteni a tagoknak, jusson vissza azoknak, akiktől származik, mégpedig abban az arányban, amilyen arányban a szövetkezet tagjai a szövetkezeti vállalatot igénybevették. A vállalat feleslegeinek a tagokhoz való eme visszajuttatását nevezzük általában „szövetkezeti járadéknak". A szövetkezeti járadékként a tagokhoz jutó előny tehát nem más, mint a szövetkezet által a tagok részére teljesített szolgálat javítása. A szövetkezeti járadék legegyszerűbb formája a fogyasztási szövetkezet vásárlási visszatérítése, amely az 5—6%-os osztalék kifizetése után fennmaradó felesleget a tagok vásárlása arányában osztva fel, juttatja vissza a tagokhoz. Ezzel tehát olcsóbbá teszi a tagok árubevásárlását, javítja a tagok számára teljesített szolgálatot. A szövetkezet által teljesített szolgálat javítása azonban történhetik rosszabb időkre való tártalékgyüjtéssel, jobb berendezések létesítésével, új, olcsóbban termelő gépek beszerzésével, a személyzet jobb oktatásával, olcsóbb adminisztráció bevezetésével stb., stb. is. A fentiekből látjuk a tőke minél nagyobb nyereségére törekvő tőkés vállalat és a tag számára jobb szolgálatot biztosítani kívánó szövetkezeti vállalat közötti elvi ellentétet. A mi10