Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A szövetkezés szabadsága

141 különösen ha pék nincs is a faluban? Azt nem lehet kívánni, hogy a szövetkezet, tőkével nem rendelkező idegen emberben annyira megbízzon, hogy minden biztosíték nélkül műhelyt ren­dezzen be számára. Ez a kistőkéjű szövetkezetnél nem altruiz­mus volna, hanem könnyelműség. Az 1884:XVII. tc. (az ipartörvény) még így rendelkezett: „A magyar korona országainak területén minden nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemre való tekintet nélkül ezen törvény korlátai között bármely iparágat, ideértve kereskedést s bárhol önállóan szabadon gyakorolhat." Ezt a szabadságot túlzott korlátok közé szorítja, az 1922. évi XII. tc. nagytőkés paragrafusa azzal, hogy eltiltja a szövetkezeteket az iparűzéstől még akkor is, ha az illető iparág felelős veze­tője és alkalmazottai szakképzett iparosok lezmének. Ezzel nem biztosítja azt, hogy több iparos találjon megélhetést, de nem válik ezzel a rossz iparos sem jóvá, s a tőkeszegény iparos sem jut tőkéhez, — de feltétlenül rosszul jár a közösség, mert szán­dékos akadály hárul a falu fejlődése elé. A túlzott dédelgetés sorvaszt. Helyes, ha a törvény nem engedi, hogy olyan vállal­kozók, akiknél a közösség erkölcsi célja hiányzik, s tiszta ön­érdekből cselekszenek, nem használhatják ki a tőkeszegény szakképzett iparosokat. De helytelen a kis, de jóakaratú szö­vetkezőket a „nagytőkével" egy kalap alá venni. III. Abból a célból, hogy az egész kérdést tisztán lássuk, még néhány részletkérdés megvizsgálását tartom kívánatosnak: 1. Szükség van arra, hogy teljes mértékben tisztázzuk: mit értünk olyan kis gazdasági alany — „kisegzisztencia" — alatt, amelynek támogatását és fenntartását nemzeti szempont­ból feltétlenül szükségesnek kell tartani. Itt nem mehetünk el szó nélkül a gazdasági élet ama munkásai mellett, akik mint a szövetkezetek alkalmazottai végeznek kereskedői áruközve­títői munkát. Ha pl. a fogyasztási szövetkezetek munkáját figyeljük, láthatjuk, hogy a szövetkezeti boltban dolgozó ki­szolgáló alkalmazott (a boltkezelő), ha megfelelően tanult és tehetséges ember, a fogyasztóközönség szempontjából éppen olyan értékes munkát végez, mint az a kereskedő, aki a keres­kedést magánüzletként űzi. Ha a kiskereskedést végző embere­ket vizsgáljuk, észre fogtuk venni azt. hogy a kereskedői tevé­kenység önálló elvégzéséhez egész különleges képességre van szükség. Aki saját számlájára önálló vállalkozásként folytat kereskedést, az az esetlegesen bekövetkező válságos időkben csak akkor fog boldogulni, ha kitűnő sajátságok egész sorát egyesíti magában. A valóban eredményesen dolgozni kívánó kereskedőnek áruismerettel kell rendelkeznie, érzékének kell lennie a divat változásai iránt még abban az értelemben is,

Next

/
Oldalképek
Tartalom