Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A római jog gazdaságtörténeti jelentősége

130 az egyéni szabadság, mégpedig elsősorban az anyagi boldogulás szempontjából való egyéni szabadság elemévé és támogatójává vált a római hódítások nyomán, mind szélesebb és szélesebb keretek között. Hogyha a földnek és a legfontosabb anyagi javaknak a középkor hűbéri rendszereiben való megkötöttségét és a hűbériségnek az anyagi javakra és gazdasági életre is kiterjedő különféle függő és szabadtalan helyzeteit nézzük, ha a középkor, illetőleg hűbéri alárendeltségeknek és az egyén anyagi és társadalmi helyzetének sokszorosan és többirányban megkötött, szinte áttörhetetlen bilincseit figyelemre méltatjuk, akkor tárul elénk a maga egészében az a sokoldalú funkció, amely a rómaiak jogát az egyéni szabadság és egyéni boldogulás, az egyéni rátermettség, energia, szorgalom támogatójává tette. 2. A szabadságban mindig van egyéni vonás, a szabadságot az egyéntől elvonatkoztatni nem lehet. A szabadságnak a szabadságot az egyéntől elvonatkoztatott fogalma más hamis fogalmat csempész annak helyébe. A szabadságnak az egyéntől el nem vonatkoztatható volta miatt nemcsak az állami függetlenség az alkotó része a szabadság fogalmának, hanem egyúttal a társadalmi és az egyéni szabadság is, de még ezzel sem merítettük ki annak fogalmát és kereteit, mert hozzátehetjük, hogy a gazdasági szabadság is idetartozik. Gazdasági szabadság nélkül ugyanis ez a fogalom üres frázis marad a gyakorlati életnek a messze túlnyomó számú eseteiben, mert badságnak reális, valódi érvényesülése csak bizonyos eszközök és módok igénybevételével történhetik meg. Ezek az eszközök és módok a gyakorlati életben pedig elsősorban és túlnyomólag gazdaságiak is. Mondhatjuk tehát, hogy a szabadságnak a valóságban a gyakorlati érvényesítése csak akkor következhetik be, ha az emberek bizonyos gazdasági szabadsággal is rendelkeznek. Gazdasági javak és lehetőségek nélkül viszont ez a fogalom a gyakorlatban csak afféle légüres és túlnyomó részben csak elméleti jellegű maradhat. A gyakorlati életben ekként az ad a szabadság fogalmának valóban reális jelentőséget, hogyha az szabad rendelkezést jelent bizonyos anyagi javak felett és általában az emberi boldogulás tekintetében. A javak felett való bizonyos egyéni szabadrendelkezés pedig a tulajdon, illetőleg az erős jogok, nevezetesen az erős vagyon-jogok fogalmához juttat el. Tehát az egyéni magántulajdon, valamint az egyéni boldogulás és a fejlettebb gazdasági kultúra szempontjából annyira fontos erős kötelmi jogok rendszerének kiépípítése és biztosítása adhatja meg csupán az anyagi boldogulást a pezsgő gazdasági élet szélesebb körű alapfeltételeit és az ehhez fűződő gazdasági kultúrát. Ezt biztosította a rómaiak jogrendszere, az ókori és középkori autokráciák, meg a hűbériség jogrendszereivel szemben, amelyek az egyént és az egyéni boldogulást az akadályok és a megkötöttség egész sorozatai-