Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - A kúria váltójogi gyakorlata az utolsó három évben 1. [r.]

121 „A magyar részvényjogi reform előkészítésének megszakítás nélküli továbbfolytatása" — mondja a szerző — „szükséges már csak azért is, hogy az elmaradottságában immár elszigetelten álló részvényjogunk reformja a békeidők legelső jogalkotásai között foglalhasson helyet. Hivatalos és nem hivatalos körökben beható tárgyalások, tanácskozások folynak az átmenetgazdálkodás feladataira váló felkészülés érdekében. Az átmenetgazdálkodás problémái között az egyik legnagyobb horderejű kérdés, amely megoldásra vár: a korszerű részvényreform." A magyar részvényreformért folytatott munkának kétségtelenül egyik jelentős állomása éppen szerzőnek igen részletes német kivonattal is ellátott munkája, amely egyúttal azt is igazolja, hogy jogtudományunk háborús erőfeszítéseink között is tud dolgozni a jövőért. Nem mulasztja el figyelemmel kísérni a külföldi jogalkotás vívmányait, hogy azokat hazai jogfejlődésünk érdekében értékesítse. (Cy) Wolfgang Siebert: Die Entwicklung der staatlichen Arbeitsverwaltung. L. C. Wittich Verlag, Darmstadt, 1943. 83. 1. Siebert professzor legújabb könyvében a német munkaügyi közigazgatás kifejlődésével foglalkozik. Külön-külön veszi szemügyre ennek négy főágát: a munkavédelmi, a munkairányítási, a társadalombiztosítási és végül a Reichstreuhander-ek által végzett közigazgatást, amelyek önállóan fejlődtek ki, mint az állam egyes szociális feladatainak betöltésére hivatott szervezetek (Sonderverwaltungen). Ez az önálló fejlődés a nemzeti szocializmus uralomrajutása után is megmaradt, bár az új szellem és az új feladatok egészen átalakították, sőt szoros összefüggésbe is hozták a különböző igazgatási ágakat. Különösen 1938 óta erősödött meg ez az eggyéolvadási folyamat, amely a legsajátságosabban az új keleti Gauokban mutatkozik. A fejlődés iránya tehát kétségtelenül a munkaügyi közigazgatás teljes egysége felé vezet, ami újabb problémákat vet fel az általános közigazgatás szempontjából. Siebert álláspontja szerint a népi életrend egysége megköveteli az egész állami közigazgatás egységét, ezért a munkaügyi közigazgatást nem lehet teljesen elkülönített rész-igazgatássá tenni. Azok az erők, amelyek a munkaügyi közigazgatás szervetlenül egymás mellett kifejlődött ágait most szerves egységgé alakítják át, az általános közigazgatás különböző területeit is egységbe fogják fonni, amely azután nemcsak hogy eltűri, de meg is követeli az észszerű tagolást, hogy így teljes erővel bontakozhassék ki. Ezért a munkaügyi közigazgatásnak az általános közigazgatáson belül van a helye, de azzal ne olvadjon teljesen össze, hanem igazodjék sajátos feladataihoz, az Egész szempontjainak figyelembentartása mellett. Siebert fejtegetései magyar jogi körökben is figyelemre tarthatnak számot, mert a sajátosan német problémák mögött általános munkajogi és közigazgatási kérdés húzódik meg, nevezetesen az általános közigazgatási hatóságok viszonya a munkaügyi közigaz-