Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - A bányajogok érvényességének megállapítása Erdélyben

108 beteljesedett az általa elérendő cél és fenntartása tovább nem aktuális stb Egyáltalában nem látszik indokoltnak a 3400/1942. M. R sz. rendelet ilyen lényeges módosítása, a megjelenés után egy évvel. Ez oly singuláris jogszabály volt, amelynek alapján a jogérvényesítés határidőhöz volt kötve. Ezeknek a jogszabályoknak a fentebb exemplifikative felsorolt indokok nélkül s a jogérvényesítő felek anyagi kárával járó egyik évről a másikra való megváltoztatása ellentétben áll a jogalkotás íratlan szabályaival. Utalhatunk arra is, hogy a román impérium alatt birtokba jutott szerző fél által eszközölt munkálatok, beruházások az in integrum restitutio melletti, a szerző fél részére történő értékmegtérítés után az eredeti birtokos kezében éppen úgy szolgálják az üzem, a közérdek céljait a jövőben is, hacsak nem abban a feltételezésben élünk, aminek pedig így általánosságban semmi indoka nem látszik, hogy az üzemvitelt, a közérdek szolgálatát, az eredeti birtokosnál jobban szolgálja az esetleg rosszhiszemű és esetleg román szerző fél. Mindezeken semmit sem változtat a 25. § (3) bekezdésének az a rendelkezése sem, hogy ha a (2) bekezdésben említett per (eljárás) esetében az iparügyi miniszter megállamtia. hogy a zártkutatmányi jog átengedésére irányuló per (eljárás) sürgős befejezése a bányaművelés szempontjából fontos közérdek, a pert (eljárást) soronkívül kell folytatni. A 25. § (4) bekezdése a kártalanítás mennyiségére nézve fontos rendelkezést tartamaz. Ezeket rendeli: „A kártalanítás tekintetében a 3000/1942. M. E. sz. rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezéseket a 3400/1942. M. E. sz. rendelet alá eső esetekben is megfelelően alkalmazni kell. A valóságos érték megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni a zártkutatmánynak azt az értékemelkedését, amely annak következtében állott elő, hogy a szerző, illetve jogutódja kutatási tevékenysége folytán a zártkutatmánnyal fedett terület ásványi tartalma feltárult és vájást érdemlősége megállapíttatott/' A 3000/1942. M. E. sz. rendelet 1. § (2) bekezdése ugyanis ezt tartalmazza: „Ha az ingatlanért kapott ellenérték az elidegenítés, illetőleg a tulajdonjog elvesztése idejében fennállott forgalmi árnak megfelelő volt, kártalanítás megítélésének csak annyiban van helye, amennyiben az érdekelt igazolja, hogy az elidegenítés (tulajdonjog elvesztése) idejében és helyén fennállott forgalmi ár az ingatlan valóságos értékétől lényegesen eltért." A folyamatban lévő perek nagy részében a peres felek ezt a valóságos értéket vitatják. Azzal, hogy az új rendelet 25. §-a (2) bekezdése alapján a jogalkotó az in integrum restitutio kizárásával a jogvesztett felet pusztán kártalanításra utasítja, (ha már a jogszerző fél kutatási, feltárási munkálatokat foly-