Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - Az igazgatósági tagok és az alkalmazottak felelőssége

102 Az a technikai nehézség és időveszteség, amivel a nagybetűs cégszövegnek a cégjegyzékbe bevezetése, illetőleg annak a cégre vonatkozó elintézésekkel kapcsolatos leírása jár, alig tesz számot és a munkatöbblet, amely ebből folyóan a cégbíróságra és a cégirodára hárul, olyannyira elenyészően csekély, hogy említésre alig érdemes. A köz szempontjából viszont igen jelentékeny az az előny, amely abból származik, hogy a nagybetűk használata révén a cégszöveg mindenki számára jobban kiemelkedik, szembetűnik. Különösen előnyös ez a közönségnek arra a nagyobbik részére nézve, amely egyszerű műveltségű s az írásban és olvasásban kevésbbé gyakorlott. Ugyanez a szempont teszi megokolttá az egyes kereskedelmi cégeknek a cégbírósághoz intézett olyan kérelmeit, amelyek a cégszövegeknek a cégjegyzékbe csupa nagybetűkkel bevezetésére irányulnak. Az ugyanis, ha a cégszöveg kiemelkedik, szembetűnik és ezáltal könnyebben és jobban lehet érzékelni, nemcsak a közönségnek, hanem maguknak az egyes cégeknek is érdekében van. Nem lehet tehát azt állítani, hogy a kereskedelmi cégek oldalán nincsen olyan komoly ok, amely a tisztán nagybetűs cégszöveg bejegyeztetését kívánatossá teszi. Emellett a nagybetűs cégszövegeknek a cégjegyzékbe bejegyzését még egy másik figyelemre igen érdemes szempont is indokolja. A kereskedelmi cégeknek az üzleti életben ugyanazt a cégszöveget kell használniuk, amely a cégjegyzékbe be van jegyezve és a Központi Értesítőben közzététetett. Ezért fordítanak a cégbíróságok különös figyelmet arra, hogy a cégszöveg a cégjegyzékbe, valamint az annak alapján kiállított kivonatba a társasági alapszabályokban, illetőleg a társasági szerződésben megállapított cégszöveggel szórói-szóra, betűről-betűre és írásjelről-írásjelre megegyezően vezettessék be. A 4022/1890. I. M. sz. rendeletben2 a cégbíróságokhoz intézett külön felhívás foglaltatik, amely szerint a Központi Értesítőben közzéteendő bejegyzések minden szavának, minden betűjének, sőt az ékezeteknek, pontoknak, kötőjeleknek és rövidítéseknek teljes szabatosságára is a legnagyobb gondot kell fordítani. Ugyanezt a célt szolgálja az 1922 :XÜ. tc. 56. §-ában foglalt az a rendelkezés is, amelynek értelmében a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett céggel rendelkező kereskedők és iparosok cégüket cégtáblájukon a cégjegyzékbe történt bevezetésnek megfelelően kötelesek feltüntetni. Mindebből természetesen nem lehet olyan következtetést vonni, hogy az üzleti életben ne lenne szabad csupa nagybetűből álló cégszöveget használni akkor, ha a cég szövege a cég2 L. Nizsalovszky—Szende: Hiteljog. II. kötet 56—58. 1. (Magyar törvények Grill-féíe kiadása).