Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 2. szám - Az igazgatósági tagok és az alkalmazottak felelőssége

98 „A részvénytársasággal szolgálati viszonyban is álló igazgatósági tag tiltott részvényvásárlásával a részvénytársaságnak okozott kár az igazgatósági tag munkabérébe teljes összegében beszámítható." Dr. Vincenti Gusztáv „A munka magánjogi szabályai" című, 1942-ben közzétett monográfiájában a kártérítés általános elveit a szolgálati jogviszonyra a következőképpen alkalmazza: „A kártérítés általános szabálya szerint az, aki jogellenes és vétkes magatartásával másnak kárt okoz, a kárt megtéríteni köteles, az pedig, aki jogellenes, de nem vétkes magatartásával okoz kárt, annyiban köteles az okozott kárt megtéríteni, amennyiben az máshonnan meg nem térül és amennyiben megtérítésre kötelezését a körülményekre, különösen az érdekelt felek vagyoni viszonyaira tekintettel a méltányosság megkívánja. Ezt az általános szabályt alkalmazni kell a szolgálati szerződés megszegésével elkövetett kártételre is, amennyiben valamely különös jogszabály másképpen nem rendelkezik. Eszerint — ettől eltérően rendelkező különös jogszabály hiányában — kártérítéssel tartozik a másik félnek az a fél, aki a szolgálati szerződést egyoldalúan és jogtalanul felbontja, vagy aki a másik félnek a szerződés felbontására jogos okot ad, mégpedig vétkesség esetében minden más feltételtől függetlenül, vétkesség hiányában pedig a már ismertetett egyéb feltételektől függően." Nem hisszük azonban, hogy az alkalmazottak felelősségének mérve és esetei tisztán a kártérítési jog alaptételeinek segítségével le volnának vezethetők. A gyakorlati élet követelményeinek megfelelne az, hogy mind az igazgatósági tagok, mind a vezető állásban lévő alkalmazottak akkor is, ha sem szándékosan, sem gondatlanságból nem okoztak kárt, némely korlátok között a munka eredményéért szavatolnának. Amidőn napszámosok, akik szakmánybérért dolgoznak, és amidőn kisipari vállalkozók csak akkor és oly mértékben jutnak jövedelemhez, amily mértékben produkáltak, egyáltalában nem látszik igazságtalannak és méltánytalannak a nagy jövedelmű igazgatósági tagokat és vezetőállásban lévő alkalmazottakat az elért munkaeredménnyel szorosabb kapcsolatba hozni. A fixfizetésért, vagy munkabérért dolgozókat általában nem lehet a munka eredményéért felelőssé tenni, bár bírói gyakorlatunk nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a felek ebben az irányban érvényes feltételeket írhassanak elő. Erről azt írja dr. Vincenti Gusztáv fentidézett tanulmányában : „Ilyen kikötés hiányában a munkaeredmény elégtelen volta — amennyiben azt a munkavállaló képességeinek vagy erejének a fogyatékossága okozza — csak akkor lehet jogos ok