Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 9. szám - Devizajogi bírói gyakorlat. 2. r.

561 ban foglalt előadás téves és ezt bizonyítani kívánta. A bíróság azonban ezt a bizonyítást nem rendelte el, mert az alábbiakból kitűnőleg a kereset egyéb okból is elutasítandó volt és ennélfogva a bizonyítás feleslegesnek mutatkozott. Az áxuüzleti szokások 48. $-ának 1. bekezdése szerint, ha a vevő az árut az átadás helyéről elvitte, annak minősége ellen kifogást többé nem emelhet. Felperes nem tagadta, hogy az árut a vasútról elszállíttatta és hogy az áru megmintázása R. L. raktárában történt. Ezt tartalmazza különben az F/4, alatti közjegyzői tanúsítvány is. Felperes szerint a MÁV intézkedése miatt volt kénytelen az árut 2 órán belül kirakni és elszállítani. Ezt a körülményt is bizonyítani kívánta. A bíróság a bizonyítást e tekintetben is feleslegesnek találta, mert a felperesi tényállítás valósága esetén sem alkalmas arra, hogy felperes az áruüzleti szokásokban előírt mustravételi eljárás be nem tartásának ama jogkövetkezménye alól, hogy az áru kifogás nélkül átvettnek minősül, szabaduljon. Az áruüzleti szokások 50. §-ának 2. pontja ugyanis előírja, hogy a közös mustravételre az eladónak a kifogásolás közlését követő első, illetve második hétköznap elmultáig kell módot nyújtani, illetve a 3. pont szerint romlékony áru esetén legkésőbb a következő hétköznapon köteles a vevő hivatalos mustrát vétetni. Amennyiben való az a felperesi állítás, hogy rajta kívül álló okból alperest a mustravétellel bevárni nem lehetett, ez azt jelenti, hogy a mustravétel határidejének időpontja a szokványok fent ismertetett rendelkezéséhez képest úgy rövidült meg, hogy a mustravétel véghatárideje a MÁV intézkedése szerinti kirakási idő lett. Ez azonban nem változtat a mustravétel módjának a szokványokban előírt szabályain: azaz a határidő ezen megrövidítésének csak az a jogkövetkezménye, hogy felperesnek közös mustravétcl helyett hivatalos mustra vételére volt joga. Ezen hivatalos mustravételnek azonban változatlanul a szokványok rendelkezése szerint kellett történnie: azaz az árunak a vasúttól való elszállítása előtt. Nem volt akadálya annak, hogy felperes a szokványok 51. §-ának 2. pontja szerint a közjegyzői mustrát a vasúttól való elszállítása előtt vétesse: ha azonban ennek akadálya lett volna, felperesnek a szokványok 52. §-ának 3. pontja szerint az állomásfőnöktől kijelölt vasúti tisztviselő útján, de a helyszínén kellett volna mustrát vétetnie. A szokv ányok által előírt ezen szabályok betartása feltétlenül szükséges az áru azonossága tekintetében rendszerint bonyolult és kétes eredményű bizonyítás elkerülése végett. Minthogy íeiperes a szokványok fenti intézkedését be nem tartotta és a hivatalos mustrát csak az áru elszállítása után vétette, az áru részéről kifogás nélkül átvettnek minősül. De kifogás nélkül átvettnek minősül nz áru azért is, mert az F/4, alatti közjegyzői tanúsítványból kitűnőleg a mustravétel március hó 12-én történt. Amennyiben tehát való az a felperesi állítás, hogy az áru csak március 7-én érkezett meg Kolozsvárra, megállapítható, hogy felperes nagy késéssel lépte túl a szokványok 50. §-ának 2. pontja 2. bekezdésének ama intézkedését, hogy ha az eladó a közös mustravételen nem jelenik meg, a vevő a hivatalos mustravétel iránt haladéktalanul köteles intézkedni. Budapest, 1943. évi október hó 7. napján. Szegő Aladár, a választott bíróság elnöke, Sehwarz Jakab és Büchler Izsó választott bírák. Dr. Sebestyén Péter jogügyi titkár. (173/1943. szám.) Adorján Ferenc 36