Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 10. szám - A Beveridge-terv alapvető tételei

620 latok mintegy évi £ 75 millió díjbevételtől esnének el, amit czidőszerint a biztosított kisemberek fizetnek be a magánbiztosító vállalatok pénztárába és aminek y3 részét az ügyviteli költségek emésztik fel.) A Beveridge-terv szerint a biztosítottak nyilvántartását kerületi hivatalok végezik. Ezek mellett kerületi bizottságok működnek a társadalombiztosítási szolgáltatásokra irányuló kérelmek eldöntése végett. A bizottsági határozatok ellen az érdekelt fél egyfokú felfolyamodással élhet. Az egyetlen heti járulék — biztosítási bélyegek felragasztása útján — egyetlen okmányon (az 1. osztályba tartozóknál a munkakönyvben, a 2. osztályba tartozóknál a foglalkozási lapon, a 4. osztályba tartozóknál a biztonsági lapon) kerül lerovásra. A befolyó járulékokból alkotott „szociális biztosítási alap" felett az ellenőrzést külön felügyelőbizottság gyakorolja. Az ügyviteli költségek évenként £ 21 milliót tennének ki, amely összeg az összköltségeknek mindössze 2.5'%-át képezné. V. A Beveridgc-terv sorsa. A Beveridge-terv tárgyalására a brit alsóházban 1943 február közepén került sor. A munkáspárt a tervet magáévá tette és azonnali megvalósítását követelte. A konzervatív párt és a kormány konzervatív többsége ellenben hűvös fogadtatásban részesítette. A kormány hangsúlyozta, hogy bár a tervet elvben elfogadja, megvalósításának időpontjára vonatkozólag mindaddig, amíg a háború tart. — tekintettel annak bizonytalan kimenetelére — kötelezettséget nem vállalhat. Szavazásra került a sor és ebben a munkáspárt a konzervatív képviselőkkel szemben alul maradt (335 képviselővel szemben 121 szavazott a kormány ellen), aminek következtében a terv megvalósítását a háború utáni időre halasztották. Kivette részét a Beveridge-terv támadásából a konzervatív sajtó is. Anélkül, hogy a terv részleteit szakszerűen bírálta volna, a.zt a személyes szabadság és a demokrácia elleni merényletnek tekintette, amely az egyént az állami kényszerbiztosítás gépezetébe préselné be. Természeitesen a sajtótámadásban döntő szerepet a legjobban érdekelt magánbiztosító vállalatok pénze játszott, mert hiszen ezeknek a vállalatoknak létkérdést jelentett, hogy a Beveridge-terv soha meg ne valósuljon. S hogy a magánbiztosító vállalatok befolyásától a parlament sem volt mentes, azt bizonyítja az a tény, hogy mintegy 50 magánbiztosító vállalati igazgató és igazgatósági tag tagja a brit alsóháznak. Egyelőre tehát maradt minden a régiben: busás jövedelmekkel, drága ügyvitellel dolgozó magánbiztosítás, a nép széles és rászoruló rétegeire kiterjedő, azok elemi szükségleteit (főleg egészség- és családvédelmét) kielégítő szociális biztosítás nélkül. S a iterv a miniszteri íróasztal fiókjában álmodja álmát a szociálisabb Angliáról. Haydn Imre