Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 10. szám - A Beveridge-terv alapvető tételei

615 felszámolása mellett — egyetlen országos betegségi biztosítási intézet hatáskörébe utalta. Míg Németországban, ahol a betegségi biztosításit több mint 4000, a beleseti biztosítást több mint 200, az öregségi stb. biztosítást mintegy 35 önálló intézet látja el, az 1942 április 24-én kiadott rendelet a három különböző biztosítási járulékot az ügyvitel egyszerűsítése céljából egyesítette. IV. A Beveridge-terv alapvető tételei. Beveridge oly társadalombiztosítást kíván megteremteni, amely a szigetország minden lakosára kötelezően kiterjed és amely a létfenntartás legkisebb mértékét mindenkinek, — jövedelme nagyságára és a rászorultságra tekintet nélkül — egyetlen járulék fizetése ellenében biztosítja. Ennek a társadalombiztosításnak egységes központi szervezete volna. 1. Mindenkire kiterjedő társadalombiztosítás. Ezidőszerint — mint láttuk — csak a betegségi és munkanélküliségi biztosítás kötelező, míg a baleseti magánbiztosítás a munkaadó, az öregségi, özvegységi és árvasági biztosítás pedig az alkalmazott belátásától függő önkéntes biztosítás. S a kötelező betegségi és munkanélküliségi biztosítás is csak a 16—70 év közötti munkavállalókra s azok közül is a szellemi munkavállalókra csak bizonyos jövedelemhatárig terjed ki. Ezzel szemben a Beveridge-terv a munkanélküliségi, betegségi (munkaképtelenségi) biztosításon kívül az öregségi, özvegységi és árvasági, továbbá a baleseti biztosítást is kötelezően kiterjeszti a szigetország minden lakosára — Churchilltől a tengerparti halászig — és pedig nemre, életkorra, foglalkozásra és a jövedelem (kereset) nagyságára való tekintet nélkül. 2. A létfenntartás legkisebb mértékének biztosítása. A terv a heti létfenntartás legkisebb mértékét az életfenntartásra legszükségesebb kiadások (élelmezés, ruházkodás, lakás, fűtés, világítás és bizonyos kismérvű előre nem láított kiadások) összegezése alapján házaspár részére 40 shillingben, egyedülálló felnőtt személy részére 24 shillingben, gyermek részére pedig 8 shillingben állapítja meg. A létfenntartás legkisebb mértékének biztosítása azon az elgondoláson alapszik, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy emberhez méltó életet élhessen, még akkor is, ha átmenetileg munka nélkül van. Az emberhez méltó éleit alsó színvonalát mindenki részére biztosítani kell, de ennél magasabb életszínvonalat kiki csak a. saját termelő tevékenységével érhet el. Beveridge ily módon fokozni véli a nemzeti munkakedvet, míg ellenben a létminimumot meghaladó társadalombiztosítási szolgáltatás munkakerülésre vezetne. (Hogy a szigetország mai szociálpolitikája a lakosság létfenntartásának legkisebb mértékét nem biztosítja, azt igazolja az a tény, hogy London legszegényebb negyedében minden kilencedik munkáscsalád nyomorban sínylődik, holott a munkáscsaládok kétharmadának jövedelme a létfenntartás legkisebb mértékét 20 shillinggel meghaladja.) A létfenntartás legkisebb mértéke (a fentiek szerint megállapított összeg) a munkaképes (férfiaknál 16-—65, nőknél 16—60) korban munkanélküliségi, illetőleg munkaképtelenségi járadék, a munkaképes koron alul gyermeknevelési pótlék, a munkaképes koron felül