Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 10. szám - A Beveridge-terv alapvető tételei

612 Ebben a háborús lelkület fokozását célzó propagandában látott napvilágot 1941 nyarán az „Atlantic Charta". Ez az okmány Roosevelt és Churchill közös nyilatkozatát tartalmazza a tengelyhatalmak ellen egyesült nemzetek háborús céljairól. E célok között szerepel az egyesült nemzetek „szociális biztonságának" („sotial security") megvalósítása úgy az egyén, mint az összesség számára. A felelős államférfiak nyilatkozata elhangzott. Főleg az angol munkásság, mint a legjobban megszervezett és a leginkább érdekelt társadalmi osztály figyelt fel reá. A munkáspárt parlamenti képviselői a beigért közjólét megvalósítása tárgyában konkrét javaslatot követeltek. A kormányt támogató nagy befolyású párt nyomása elől — háború idején — kitérni nem volt célszerű. Az „újjáépítési tervek" előkészítésével megbízott tárcanélküli miniszter Sir William Beveridge oxfordi egyetemi tanárt, az angol szociálpolitika kiváló ismerőjét kérte fel a javaslat elkészítésére. Beveridge mellett az érdekelt minisztériumok kiküldötteiből álló szakértő bizottság működött, mint tanácsadó szerv, amelynek véleményét Beveridge kikérheti, de ahhoz kötve nincs. Beveridge az aktív politikával nem foglalkozó, de tárgykörét annál jobban ismerő tudós szakértelmével és ügybuzgalmával a reá bízott feladatat lelkiismeretesen elvégezte. A bizottságon kívül álló szakemberek és az érdekelt testületek véleményét is kikérte és e véleményeket a terv külön mellékletében gyűjtötte össze. Több mint egyévi komoly munka (48 bizottsági ülés) eredménye az a terv, amelyet Beveridge 1942 november 20-án küldött meg a miniszternek. A tervet, mint a maga egyéni véleményét — megbízatása értelmében — egyedül Beveridge írta alá, kifejezésre juttatván azt, hogy az ott előadottakért ő maga vállalja a felelősséget. A 271 oldalas terv bevezetésből és hat részből áll s azt több melléklet egészíti M. III. A jelenlegi angol társadalombiztosítás. Mielőtt a Beveridgeterv alapvető (tételeit ismertetnénk, szükségesnek látszik a jelenlegi angol társadalombiztosítás rövid vázolása. Angliában ezidőszerint nincs egységes, az összes szociális kívánalmakat kielégítő társadalombiztosítás, miként azt a fasiszta Olaszországban és a nemzetiszocialista Németországban megtaláljuk. Angliában a társadalombiztosítás fejlődése fokozatosan, gyakran ötletszerűen történt. Egy-egy új társadalombiztosítási ágazat bevezetése vagy a világbirodalom gazdagságához mérten eredetileg csekély társadalombiztosítási szolgáltatások fokozatos felemelése szinte érzékeltati azt a nagy küzdelmet, amit az angol munkásság életszínvonalának emelése végett a koimánnyal szemben időről-időre megújuló lendülettel folytatott. Angliában ezidőszerint a következő társadalombiztosítási ágazatok állanak fenn: 1. Legrégibb (1897) az üzemi balesetből származó munkaképtelenség esetére szóló kötelező kártalanítás, amely eredetileg csak a különösen veszélyes (vasúti, bánya-, építőipari, gyári) üzemek alkalmazottaira terjedt ki és csak később (1906) nyent kiterjesztést más alkalmazottakra is. A szellemi munkásokra évi £ 420 (1942