Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A külföldi részvénytársaság belföldi fiókja

23 intézet csődje nem terjed ki a vállalat belföldi vagyonára, a belföldi üzletvitelről a Felügyelő Hatóság (a későbbi jogszabályok értelmében a pénzügyminiszter) gondoskodik és azzal az eddigi üzletvezetőséget is megbízhatja. Elképzelhető tehát, hogy a belföldi fiók az anyaintézet csődje dacára továbbra is működhetik. Felmerül most már az a kérdés, hogyan állunk a jogi személyiséggel. Az imént arra az eredményre jutottunk, hogy a belföldi fiók nem önálló jogi személy. Hogyan működhetik akkor mégis tovább az anyaintézet megszűnte után? A felelet igen egyszerű. Ha az anyaintézet akár csőddel kapcsolatban, akár egyébként úgy szűnik meg, hogy ennek dacára a belföldi fiók tovább fennmarad, úgy ez azt jelenti, hogy az anyaintézet megszűnése dacára is annak jogi személyisége nem halt el teljesen, hanem a belföldi fiókban tovább él. E fiókot tehát most már, mint a részvénytársaság maradványát illeti meg az a képesség, hogy jogok és kötelességek önálló alanya lehessen. A jogi személyiség ily singularis successio-ja. természetesen semmi felelősséget sem vonhat maga után az anyaintézetnek a fiókon kívüleső kötelezettségeiért, mert változatlanul áll az a mindig szemelőtt tartandó alapelv, hogy a belföldi fiók csak a saját ügyleteiből eredő kötelezettségekért felel. Láttuk a 2310/1936. M. E. számú rendeletből, hogy a külföldi biztosító társaság belföldi fiókja adott esetben tovább működhetik az anyaintézet csődje dacára is. Igaz, hogy a fiók vagyonának és kereskedelmi tevékenységének elkülönülése talán semminő más üzletágban sem valósulhat meg annyira, mint a biztosítási üzletben. Mégis azt hiszem, a hazai kereskedelem és ipar, valamint a hazai gazdasági érdekek céljait szolgálná, ha ezt a jogi lehetőséget ki lehetne terjeszteni minden külföldi részvénytársaság belföldi fiókjára. Ennek előfeltétele természetesen az lenne, hogy a belföldi fiókban meglegyen a képesség árra, hogy kötelezettségeinek eleget tegyen és a hazai gazdasági életben anyaintézetének csődjétől függetlenül hasznos szerepet játszhasson. Igen sok kérdés merülne fel a csődönkívüli kényszeregyességi eljárással kapcsolatban is. Ha a külföldi részvénytársaság oly csődönkívüli kényszere gyessé get terjeszt elő mind a saját székhelyére illetékes külföldi bíróság, mind pedig a fiókjára illetékes belföldi bíróság előtt, amely egyaránt megfelel a külföldi és magyar jogszabályoknak is, úgy nyilván nem lesz akadálya annak, hogy az ily csődönkívüli kényszeregyességi eljárást a magyar jog területén is le lehessen bonyolítani. Más a helyzet akkor, ha a külföldi részvénytársaság által előterjesztett kérelem az illető külföldi jognak megfelelne ugyan, de nem felel meg a magyar jognak, vagy pedig ha nem az anyaintézet, hanem csak maga a belföldi fiók kérne csődönkívüli kényszeregyességet. Ez különösen akkor bírna gyakorlati jelentőséggel, ha. például az anyaintézet csődbe jutna s a belföldi fiók vagyoni helyzeté reményt nyújtana arra, hogy a hitelezők csődön kívül kedvezőbb eredményhez jutnának, mint csőd-