Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A külföldi részvénytársaság belföldi fiókja

17 saság nevében ügyletkötésre felhatalmazva, tartósan üzleti tevékenységet folytat. Világos, hogy az ellenkező esetben mi sem lenne könnyebb, mint a Kereskedelmi Törvénynek a külföldi részvénytársaságokra vonatkozó szigorú intézkedéseit kijátszani olymódon, hogy a társaságnak csak egy megbízottja tartózkodnék itten s ez az adminisztrációt egy belföldi vállalat útján intéztetné. Az ügyletkötő nem e vállalat, mint bizományos lenne, hanem maga a külföldi részvénytársaság, amelynek itteni megbízottja bármely pillanatban vonatra ülhet és aktatáskájában magával viheti az ügyletekből befolyt vagyont, az ügyletekből eredő kötelezettségeket fedezetlenül hagyva. A fiskális szempontról nem is beszélek, csak röviden említem meg, hogy például a társulati adóról szóló végrehajtási utasítás igen helyesen közömbösnek tekinti a cégbejegyzés kérdését és ettől függetlenül nyilvánít adókötelesnek minden oly külföldi részvényársaságot, amely Magyarországon üzletet folytat. A törvényhozó szándéka nyilván az volt, hogy a Magyarországon működő külföldi részvénytársaság ellenőrzése még szigorúbb legyen, mint a belföldi társaságé. Ezért akarta megakadályozni a belföldi fiók vagyonának az országból való kivonását. Ennek az intenciónak pedig csak a fentiekben vázolt szigorú értelmezés felelhet meg és netáni kétség esetén kívánatos lenne a kérdést ily irányban szabályozni. Ami most már a fiók működését illeti, úgy különösen azt kell figyelembe vennünk, hogy a törvény a fiók képviseletére és ügyvitelére külön szervet létesít a belföldi képviselő személyében. Ez azt jelenti, hogy a külföldi részvénytársaság csak a belföldi képviselő útján köthet oly ügyletet, amelyből eredő követelést a belföldi fiókkal szemben érvényesíteni s a belföldi fiók vagyonából kielégíteni lehet. Hiába kötelezi tehát magát a külföldi részvénytársaság arra, hogy belföldi fiókjának vagyonából valmely, nem a fiók által kötött ügylet alapján fizetést teljesít, ha a belföldi fiók képviselője ehhez hozzá nem járul. Ily hozzájárulás hiányában a hitelező a belföldi fiók vagyonából kielégítést nem kereshet s így csak kártérítési igénnyel léphet fel a külföldi részvénytársasággal szemben, azért, mert az nem teremtette meg a jogi lehetőségét annak, hogy a belföldi fiók vagyonából kielégítést nyerhessen. Vájjon érvényes-e a belföldi képviselő által kötött, vagy általa tűrt, illetve teljesített oly ügylet, mellyel a belföldi fiók vagyonához tartozó dolgot az anyaintézetnek a fiókon kívüli kötelezettségére fordítanak, tekintettel a Kereskedelmi Törvény említett tilalmára ? Azt hiszem, a szerződő felek jóhiszeműsége esetében, igen. A belföldi képviselő ugyanis a fiók tekintetében a részvénytársaság igazgatóságának jogkörével bír s így reá is áll a Kereskedelmi Törvény 190. §-ának az a rendelkezése, mely szerint az igazgatóság jogkörének az alapszabályokban, vagy közgyűlési határozatban megállapított korlátozásai harmadik személyek irányában joghatállyal nem bírnak. Igaz ugyan, hogy .ebben az esetben nem az alapszabályok, vagy a közgyűlési határozatok, hanem a törvény túllépésé2