Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A bolgár-magyar szövetkezeti jog egybehangolásának problémája

10 fejlődéshez. Az az ellenőrzés, amelynek körvonalai a B. 68—70. cikkeiben bontakoznak ki, igen sok tanulságot nyújt a magyar reformmozgalomnak is. Eredeti és gyakorlati a bolgár ellenőrzésnek az a gondolata, amely a központ ellenőrzése mellett ellenőrző jogot ad a hitelnyújtó szervnek is. Hiszen a „finanszírozás" az ellenőrzést és irányítást sokkal hatékonyabbá teszi, mint a Revisionsverband többnyire akadémikus érdeklődése. De nagyon megszívlelésre méltó az a megoldás is, amely az ellenőrzés legfőbb faktorává a független bíróságot minősíti. Az illetékes törvényszék jelöli ki a revizort — a komoly érdekképviseletek listájáról — a központba nem tartozó és hitelezői ellenőrzés alatt nem álló szövetkezetnél (68. cikk 3. és 4. bek.). De a törvényszék őrködik afelett is, hogy a központ az ellenőrzést kellően végezze, mert revizort küld ki, ha nem találja a központ ellenőrzését kielégítőnek (69. cikk 2. bek.). Végezetül a törvényszék mozdítja el az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjait, rendeli ki az ideiglenes vezetőket és fosztja meg a hanyag központokat az ellenőrzés jogától, ha a Banque Centrale ilyen irányokban indokolt kérelmeket terjeszt eléje. És itt emelkedüt a Banque Centrale valamennyi szövetkezet, központ és únió fölé. Mert nemcsak az általa hitelben részesített szövetkezetek materiális ellenőrzését végzi, hanem központja magának a szövetkezeti ellenőrzésnek még a független szövetkezeteiméi is, ahol a törvényszék által kiküldendő revizor személyének kijelölésébe van befolyása. A legnagyobb örömmel hangoztatom azt a végső következtetésemet, hogy a bolgár és a magyar szövetkezeti jog egybehangolása nemcsak lehetséges, de túlnyomó részben már meg is valósult. Ügy, hogy a Bizottságnak nem is az a tulajdonképpeni feladata, hogy a két jogterület közötti közeledést előmozdítsa, hanem inkább az, hogy a jövő fejlődésének is ugyanazt az összhangot biztosítsa, amely a jelenlegi jogállapotban olyan örvendetes módon érvényesül. Az 1907. február 28-i bolgár szövetkezeti törvény Nagy Ferenc 1894 és 1904-ben készített törvénytervezeteinek hatása alatt áll, kiegészítve az 1911. március 4-i törvény módosításaival. Nagy Ferenc javaslatai viszont annyiban élő jogot jelentenek nálunk is, hogy egyrészt felölelik a Kt. számos rendelkezését, másrészt több rendelkezésük bekerült az 1898: XXIII. tc.-be. Ami pedig nem került be, továbbá a bolgár törvény 1911-ben kelt újításai, mint reformóhajok élnek és hatnak szövetkezeti mozgalmunkban. De megteremti a két testvérnemzet szövetkezet jogának összhangját az a tény is, hogy a hangsúly nálunk is az agrárszövetkezeteken van és a fejlődés vonala a központkényszer felé mutat. Végezetül és legfőképpen itt is, mint mindenütt, érvényesül az, amit Bölcs Leo császár több mint ezer évvel ezelőtt észrevett, hogy t. i. a magyarok és bolgárok nemcsak egyformán harcolnak, hanem egyformán gondolkoznak is. Kuncz Ödön