Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A bolgár-magyar szövetkezeti jog egybehangolásának problémája

2 érvényesíti javára az „egyenlő elbánás" elvét, az egyenlő versenyfeltételeket. Már csökken a szövetkezet versenyképessége, ha a jog csupán magánjogi társaságként kezeli. De teljesen más atmoszférába kerül, ha az egyesületek (Vereine, Körperschaften) közé sorozza. Mert ekkor érvényesül vele szemben az „egyesületi jog" minden merevsége és szigorúsága (többek között az erősebb közrendészeti ellenőrzés). Bizonytalanná válik azonban a szövetkezetek jogi helyzete, ha őket olyan kategóriába sorozzuk, amelyet a jog nem ismer. Ebben az esetben a nem mindig egységes bírói mérlegelés fogja esetről-esetre eldönteni, hogy ez a „személyegyesülés1" a „társaság", az „egyesület" vagy a „közösség" (Gemeinschaft) kategóriájába tartozik-e. Mert hiába nevezi a törvény a szövetkezetet „Vereinigung"-nak (Ausschuss), „Verbindung"-nak (Sv.), „Zusammenschluss"-nak stb. — a bíró nem tehet mást, mint hogy ezt a „személyegyesülést" az ismert három magánjogi kategória valamelyikébe besorozza. Csak egyet nem tehet. Nem minősítheti a szövetkezetet kereskedelmi társaságnak. Ezt csak a törvény teheti. Az első kérdésre a válasz tehát nézetem szerint nem lehet más, mint hogy a szövetkezeteknek létérdekük, hogy a törvény őket kereskedelmi társaságoknak minősítse; tehát tegye lehetővé számukra, hogy a kereskedelmi társaságok jogaival felruházva végezzék szövetkezeti szellemben az ő sajátos feladataikat.2 II. Helyes-e a magyar törvényhozásnak az az eljárása, amely a szövetkezetek általános szabályozása mellett, bizonyos fajú szövetkezetek szükségleteit külön törvényekkel elégíti ki? Kétségtelen, hogy minden államban kialakulhatnak szövetkezeti fajok, amelyeiméi közgazdasági jelentőségük, belső szerkezetük, stb. miatt indokolttá válhatik az általánostól eltérő különleges szabályozás. Ilyen fajoknak minősítette a magyar törvényhozás a hitel-, szakipari-, tej- és lakásépítő szövetkezeteket. De éppen ilyen különleges szabályozásra szorulnak a biztosító szövetkezetek (kölcsönös biztosító társaságok) is. Ezeken kívül előfordulhat, hogy az állami szociál- vagy agrárpolitika olyan szövetkezeti formába öntött instrumentumokra szorul, amelyeknek különleges szabályozása szintén indokolt lehet. Elég, ha e tekintetben nálunk a kislakásépítő szövetkezetre (Faksz), a földreform lebonyolítását végző szövetkezetre (Lebosz), vagy a szövetkezeti jelleget már csak a nevükben viselő „közjóléti szövetkezetekre" utalunk. 2 A svájci és az olasz jogban is kiütközik a kereskedelmi társasági jelleg. Hiszen a Sv. 835. cikk szerint is a kereskedelmi cégjegyzékbe (Handelsregister) kell a szövetkezetet bejegyezni és a Codice 2516. cikke kimondja, hogy a szövetkezetre alkalmazni kell azokat a részvénytársaságra felállított szabályokat, amelyek a betétre és mellékszolgáltatásokra, a közgyűlésre, igazgatóságra, felügyelőbizottságTa, könyvekre, mérlegre és a felszámolásra vonatkoznak.