Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 3. szám - A Kúria versenyjogi gyakorlata az utolsó három évben. 2. r.

172 helyt az egész bírói tanács és jogügyi titkár ellen támasztott és elfogultságra alapított kizárási kérelmének. Annak fentebb tör.tént megállapítása után, hogy az alperes felfolyamodása elkésettség okából vissza nem utasítható, a Pp. 558. §-a alapján vizsgálandó volt, hogy felfolyamodásnak egyáltalán van-e helye. A kérdés a Pp. 24. §-a által fenntartott 1881. évi LIX. tc. 95. §-a és nem a Pp. általános szabálya szerint bírálandó el, mert az általános joggal szemben a külön jog érvényesül. Már pedig a felhívott törvényhely külön, az általános jogtól eltérően szabályozza a tőzsde választott bírósága határozatai ellen használható jogorvoslatokat. Az 1881 : LIX. tc. 95. §-a, utolsóelőtti és utolsó bekezdésének rendelkezése szerint az érdekeltség elleni kifogás tárgyában hozott végzés ellen csak a felperes élhet három nap alatt felfolyamodással és a felperes is csak abban az esetben, ha a bíróság a kifogásnak helyt adott. (Ugyanígy a m. kir. Kúria P. IV. 2635/1932. sz.) Az ítélet ellen beadható felfolyamodás nyújt a szóbanforgó kérdésben védelmet. Az 1881 : LIX. tc. 96. §-a szerint ugyanis a tőzsdebíróság ítélete ellen fel folyamodásnak van helye többek között amiatt is, hogy az eljárás során emelt érdekeltségi kifogás dacára a bírói cselekménybe, — amelynek az ügy elintézésre lényeges befolyása vagy pedig az ítélethozatalába — érdekelt bíró folyt be [e) pont]. Az alperes nem az ítélet ellen, hanem az ítélet előtt hozott végzés ellen élt felfolyamodással. Ezt a felfolyamodást a törvény kizárja. A felfolyamodás tehát az itt előadott okból, hivatalból vissza volt utasítandó. Budapest, 1943. évi január 20. napján. P. V. 139/1943. 1. 6. Vételár kikötésének módja. — Nem tekinthető határozatlannak a vételár akként való kikötése, hogy amennyiben 1942-ben lesz Árkormánybiztosi ármegállapítás, akkor az 1942-re megállapított nagykereskedői ár tekintendő vételárnak, amennyiben pedig 1942-re vonatkozólag az Árkormánybiztosság nem eszközölne ármegállapítást, úgy az 1941. évre megállapított nagykereskedői árat kell vételárnak tekinteni. A bíróság az alperesnek védekezését nem találta alaposnak. A K. T. 336. §-ának (1) bekezdése szerint a vétel megkötöttnek tekintetik, ha a felek úgy a vétel tárgyára, mint az árra nézve megegyeztek. A jelen esetben az, hogy a felek a vétel tárgyára vonatkozólag megegyeztek, nem is volt vitás, az árra vonatkozó megegyezés pedig az alperesek által felhozottak ellenére teljesen határozottnak tekintendő. Nincsen semmiféle határozatlanság abban a kikötésben, hogy amennyiben 1942-ben lesz árkormánybiztosi ármegállapítás, akkor az 1942-re megállapított nagykereskedői ár tekintendő vételárnak, amennyiben pedig 1942-re vonatkozólag az árkormánybiztosság nem eszközölne ármegállapítást, az 1941. évre megállapított nagykereskedői árat kell vételárnak tekinteni. Minthogy 1941-re vonat kozólag az 1941. október 16-án megjelent 131.200/1941. Á. K. számú rendelet a héjasdió nagykereskedői árát megállapította, a most tárgyalt kikötés alapján a vételár teljes határozottsággal megállapítható minden esetben, akkor is, ha — amint tényleg történt — 1942-re vonatkozólag az árkormánybiztosi ármegállapítás elmaradt. Budapest, 1943. évi január hó 7. napján. Steiner Marcel, a választott bíróság elnöke, dr. Juhász Sándor, Schwarz Jakab választott bírák. Dr. Engel György jogügyi titkár. (404/1942. szám.) Adorján Ferenc