Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A szokásjog sokértelműsége

76 amely szerint a szokásjog — éppen úgy, mint a törvény — nem ütközhet a természetjogba. E felfogás téves, mivel a jog tartalmi helyessége nem tartozik a jog fogalmához és így a szokásjog fogalmához sem.. 4. A magyar jogtudomány nagy képviselője, Werbőczy István, a római és kánoni joghoz hasonlóan jellemzi a szokásjogot. Szerinte a szokás nélkülözhetetlen elemei: a nép hallgatólagos megegyezése, az idősültség, vagyis hosszabb idő eltelte és az „okszerűség", vagyis a szokás egyezése a természetjoggal. Hangsúlyozza, hogy a törvény és a szokás különbsége nem abban áll, hogy az egyik írásba van foglalva, a másik pedig nem, hanem abban, hogy az előbbi rövid idő alatt keletkezik és kifejezett, az utóbbi ellenben hosszabb idő alatt alakul ki és hallgatólagos. A római és kánoni jogi felfogással szemben tett ellenvetések Werbőczyvel szemben is felhozhatók. Ezen kívül rámutathatunk arra az ellentmondásra, hogy Werbőczy szerint egyrészt a magatartások ismétlődése, a frequentia actuum, nem lényeges eleme a szokásnak, amely tehát egyszerre, uno actu is létrejöhet, másrészt pedig szerinte elengedhetetlen a szokás idősültsége. Mivel tartós gyakorlat nehezen képzelhető el ismétlődés nélkül, a frequentia actuum elvetése és az idősültség megkövetelése: önellentmondás. 5. A szokásjog elméletének fénykora a jogtörténeti iskola, főleg Puchta és Savigny működésének idejére esik. Szerintük a jog a népi meggyőződés terméke. Három jogforrást különböztetnek meg: szokásjogot, törvényjogot és jogász jogot. A szokásjog a népi meggyőződés közvetlen, a törvény és a jogász jog pedig közvetett megnyilatkozása, előbbinek médiuma a törvényhozás, utóbbié a jogtudomány. A szokásjogot, — mint a népszellem közvetlen kifejezőjét — a történeti iskola a másik két jogforrás fölé emeli. Puchta és Savigny részletesen vizsgálja azokat a tényezőket, melyekből arra lehet következtetni, hogy egy szokásjogi szabály kialakult. Ezek a szokásjog ú. n. „kellékei1". Ilyen pl.: az egyforma magatartások (aetus uniformes, continui et non interrupti), hosszabb idő eltelte (longa, diuturna, inveterata consuetudo), a jogi meggyőződés (opinio iuris et necessitatis sive obligationis), stb. A történeti iskola álláspontját kritikailag vizsgálva a következőket jegyezzük meg: 1. A szokásjog fenti jellemzésének tartalma a szerint alakul, hogy mi értendő „népszellem1", illetve „népi meggyőződés" alatt? E misztikus fogalmak megvilágításával azonban Puehtáék adósok maradnak. A szokásjog ú. n. kellékeinek minuciózus felsorolása a szokásjog fogalma szempontjából értéktelen, mivel e feltételek csak bizonyítják, de nem alkotják a szokásjogot. Tehát részletes felvilágosítást kapunk a történeti iskolától arról, ami a szokásjog fogalma szempontjából lényegtelen, ami viszont lényeges lenne, megvilágítatlan marad. 2. Rámutathatunk arra, hogy a történeti iskola elsőbbséget adva a szokásjognak a többi jogforrással szemben, áttöri azt a demokratikus egyenlőséget, mely a külső jogforrások között fogalmilag uralkodik. A külső jogforrások egyikének másik