Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Csendes társasági szerződések a gyakorlatban

49 azért is, mert ha az általa kötött vételi szerződések semmisek lettek volna, abban az esetben is in integrum restitutiónak volna helye, ami az adott esetben keresztülvihctetlen azért, mert az árut az alperes felhasználta és így a felperesnek az áru helyébe lépő pénzértékkel tartozik, ami a kereset tárgya. Budapest, 1941. évi november hó 27. napján. Schwarz Jakab s. k., a vál. bíróság elnöke, Manovill Alfréd, dr. Miklós Armand választott bírák, dr. Sebestyén Péter s. k., jogügyi titkár. (8/1941. szám.) Szállítási kötelezettség az áru zár alá helyezése esetében. — (2.) Minthogy a 207.000/1940. F- M. számú rendelet az árpát zár alá helyezte 8 ezt a rendeletet a vevő által a közélelmezési hivataltól beszerzett zár feloldó engedély nem helyezte hatályon kivül, mert azért az árpa felett továbbra is csak a Futura rendelkezhetett, ennélfogva az eladó a kormány intézkedései folytán szabadult a szállítási kötelezettség alól. A bíróság az alperes védekezését alaposnak találta. Az 1940 október 25-én megjelent 207.000/1940. F. M. számú rendelet az 1940 szeptember 20-án megjelent 6530/1940. M. E. számú rendeletnek a zár alá helyezésre és az igénybevételre vonatkozó rendelkezéseit az ugyanezen rendelet 10. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján az árpára is kiterjesztette. A 6530/1940. M. E. számú rendelet 10. §-a alapján tehát 1940 október 25-től kezdve az árpa is hatósági zár alá helyezettnek volt tekintendő és csak a hatóság engedélyével volt szabad árpát forgalomba hozni, feldolgozni vagy azzal egyébként rendelkezni. A kiterjesztés általában árpára vonatkozott, a 207.000/1940. F. M. számú rendelet egyéni kivételeket nem tartalmazott, tehát az alperesi eladó árpakészlet kétségtelenül a rendelet intézkedései alá esett, vagyis zár alá helyezettnek volt tekintendő. Ezek szerint maga a 207.000/1940. F. M. számai rendelet cáfolja meg felperesnek azt az állítását, hogy az alperes takarmányárpakészletének csak egy része helyeztetett zár alá. A 6530/1940. M. E. számú rendelet 11. §-ának (1) bekezdése alapján a Futura a zár alá helyezett árpakészleteket igénybe vehette. 1940 november 4-én az eredetiben felmutatott és másolatban A/2, alatt becsatolt, alakilag nem kifogásolt levelével a Futura az alperes egész meglévő ós a jövőben előállítandó takarmányárpa-készletét tényleg igénybe is vette. Az alperes ennek folytán a hivatkozott rendelet 11. §-ának (2) bekezdése értelmében zár alá helyezett egész készletét köteles volt a Futura rendelkezésére bocsátani. Helytálló tehát alperesnek az a védekezése, hogy ő 1940 október 25-e, illetve november 4-e után a kormány intézkedései következtében nem szállíthatott takarmányárpát a felperesnek. Nem változtatott ezen a helyzeten az, hogy a Közellátási Miniszter Közélelmezési Hivatala felperes kérelmére az F/5, alatti zárfeloldó engedélyt megadta, mert ez az engedély nem helyezte hatályon kívül a földmívelésügyi miniszter 207.000/1940. F. M. számú rendeletét, tehát az alperes takarmányárpa-készlete felett az igénybevétel folytán továbbra is csak a Futura rendelkezhetett, már pedig felperesnek — saját előadása szerint — a Közélelmezési Hivatal engedélye ellenére sem sikerült elérnie azt, hogy a Futura a szóbanforgó 1050 mm árpát neki kiutalja. Budapest, 1941. évi október hó 28. napján. Dános Ármin s. k., a vál. bü-óság elnöke, Büchler Izsó, dr. Erdőhegyi Lajos választott bírák, dr. Engel György s. k., jogügyi titkár. (182—1941. szám.) 4