Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 3. szám - Lehet-e a részvény rektapapír?

171 ezt megteheti, inkább kötelessége a turpitudot megszüntetni, mint a felmerült turpitudo folytán az ügylet előtti állapot helyreállítására törekedni. Az adott esetben annál is inkább így kellett eljárnia a bíróságnak, mert a lisztvevők nem lévén peres felek, a bíróságnak nem is lett volna módjában a turpitudo jogkövetkezményeit levonni még abban az esetben sem, ha meggyőződése szerint ilyen jogkövetkezmények levonhatók lettek volna. Budapest, 1942. évi január jó 29. napján. Dr. Papp-Szász Tamás s. k., a választottbíróság elnöke, Büchler Bertalan, Szily Márton választott bírák, dr. Sebestyén Péter s. k., jogügyi titkár. (250/1941.) Közszükségleti cikk. —• (7.) A tölgymakk nem közszükségleti cikk s igy a továbbeladásánál elérhető haszon bármely szempontból korlátozva nincs. A bíróság alperesnek az összegszerűségié vonatkozó kifogását részben alaposnak találta. Kétségtelen, hogy az alperes szerződésszegést követett el és jogszabály az, hogy a szerződésszegő fél a szerződéshez hű fél kárát, tehát elmaradt hasznát is megtéríteni köteles. A bíróság az alakilag és tartalmilag nem kifogásolt kötlevéllel bizonyítottnak látta azt, hogy felperesnek az alperes szerződésszegése folytán q-ként 9 pengő haszna maradt el. Nem áll az, hogy a tölgymakk közszükségleti cikknek lenne tekinthető, illetve hogy a tölgymakk továbbeladásánál elérhető haszon bármilyen szempontból korlátozva lenne. Mégis úgy látja a bíróság, hogy az egész elmaradt haszon megítélésének előfeltételei nem forognak fenn. Elsősorban a felperes az ügyletkötésnél nem járt el azzal a fokozott gondossággal, amely megkívánható akkor, ha valaki ilyen nagy árkülönbözet mellett fedezi be magát. A kötlevél nem elég szigorú fogalmazása folytán az alperes nem gondolhatott arra, hogy az ügylet tárgyát tevő tölgymakkal felperes egy már előbb lényegesen magasabb áron létrejött eladását akarja teljesíteni. Pedig éppen a jelen esetben kellett volna a kötlevelet szigorúan megszövegezni, minthogy a felperes ismerte az A/12, alatti levelet, tehát ismerte az üzlet konstrukcióját, de ettől eltekintve is számolnia kellett a szóbanforgó árucikk összegyűjtésének nehézségeivel. Nem volt a felperes elég óvatos a teljesítési határidő meghatározása körül sem, mert az általa eszközölt eladás teljesítési határideje eredetileg, az F/3, alattiból kitűnőleg 1940 november 20-án járt le, az általa eszközölt vétel eredeti teljesítési határideje pedig december 20-ig terjedt. Továbbá a felperes nem értesítette alperest az annyira drágán történt továbbeladásról olyan időben, amikor az alperes még esetleg gondoskodhatott volna arról, hogy máshonnan szerezze meg a szállítandó tölgymakkot, —- holott éppen mivel a továbbeladás már előzetesen megtörtént, az idejekorán való értesítésnek nem lehetett semmi akadálya. A felperesnek legkésőbben akkor, amikor az alperes azt írta neki, hogy vis major folytán nem tud szállítani, közölnie kellett volna az alperessel, hogy a vételár és a továbbeladási ár közötti különbözet rendkívül nagy. A felperes azonban, bár november 19-én utalt arra, hogy az árut továbbeladta, csak a teljesítési határidő lejárta után, 1940 december 23-i levelében közölte az alperessel, hogy a továbbeladás ab állomás 24 pengős áron történt, tehát „nagyobb differenciáról van szó". Mindezek alapján a bíróság úgy találta, hogy mind-két fél — bár nagyobb részben az alperes — hibás volt abban, hogy a fel- peresnek ilyen jelentékeny haszna maradt el és az összes körülmények figyelembevételével azt találta méltányosnak, hogy a kárt