Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 1. szám - Csendes társasági szerződések a gyakorlatban

48 szüntetés pedig az egyesség fentebb ismertetett szövegéből kétségtelenül kitűnvén, az egyesség folytán a halál esetére szóló biztosítási összeget a kedvezményes immár nem követelheti. Állították továbbá a felperesek azt is, hogy az egyesség az alperes részéről kizsákmányoló is volt, s mint ilyen, érvénytelen, végül, hogy az egyesség megkötése tévedés és megtévesztés eredménye. E kérdések tekintetében a m. kir. Kúria helyesnek találta a fellebbezési bíróság okfejtését. De felhívja az elsőbíróságnak azt az okszerű álláspontját is, hogy a biztosítási szerződés általános feltételeit véve figyelembe, a balesetből kifolyólag a biztosítottat a legjobb esetben 12.500 P, de esetleg csak 7500 P illette volna. Ezekkel az összegekkel állítva szembe az egyességi összeget s tekintetbe véve azt is, hogy az egyesség bizonytalan helyzetet rendezett, •— az alperes javára eső ingyenes előnyről vagy aránytalan nyereségről nem lehet szó. Ami pedig a biztosítottnak a kizsákmányolás kérdésével kapcsolatos szorult helyzetét illeti, nem elég hangoztatni, hogy ilyen szorult helyzet valóban fennállott, hanem állítani és bizonyítani kellett volna azt is, hogy erről a szorult helyzetről az alperes tudott is és ezt felhasználva erőszakolta ki az egyesség megkötését. A felperesek azonban ezt nem állították. Egyedül a szorult helyzet fennforgására felajánlott bizonyítást ennélfogva jogszabálysértés nélkül mellőzhette a fellebbezési bíróság, ha e mellett a kizsákmányoló ügylet megállapításának egyéb előfeltételei sem voltak meg. A fent kifejtett álláspont vonatkozik a tévedés kérdésére is. A felperesek ugyanis nem bizonyították, hogy az alperes a biztosított tévedését, ha ilyen volt, felismerhette, az ingyenes előny vagy aránytalan nyereség pedig, ami a tévedés okából történő megtámadásnak egy másik előfeltétele, a fentebb előadottak szerint nem forgott fenn. A fellebbezési bíróság érdemi döntése tehát — ítéletének a m. kir. Kúria álláspontjával nem ellentétes indokai szerint is — nem jogszabálysértő." (P. VII. 3062/1941.) Gróh István Tőzsdei választottbírósági joggyakorlat Kiskorú felelőssége. — (1.) A kiskorú még ha a gyámhatóság engedélye nélkül folytat kereskedelmi üzletet, az ennek körében kötött ügyletei alapján személyes felelősséggel tartozik. Alperes azzal védekezett, hogy az ügyletek kötésekor kiskorú volt és a T. L. nevét viselő pékség alkalmazottja gyanánt kötötte az ügyleteket. A bíróság felperes tagadásával szemben a felmutatott munkakönyvből megállapította, hogy az ügyletek kötésekor az alperes valóban kiskorú volt. Megállapította továbbá a kihallgatott tanú vallomásából, hogy az üzletet alperes vezette, a rendeléseket és fizetéseket túlnyomórészt ő eszközölte s hogy a pékséget T. L.-től bérelte. A fenti tényállás alapján a bíróság alperes felelősségét az általa kötött ügyletekért megállapította egyrészt azért, mert bíróságaink állandó gyakorlata értelmében kiskorú részéről, habár a gyámhatóság engedélye nélkül tényleg folytatott kereskedelmi üzlet körében kötött ügyletek alapján a kiskorúnak személyes felelőssége megáll. Megállapította másrészt a bíróság alperes felelősségét azért, mert a nagykorúságát és a szerződés tárgyára nézve rendelkezési jogát szüilelő szerződő kiskorú a m. kir. Kúria szerint a jóhiszemű másik szerződő féllel szemben elvállalt szerződési kötelezettsége alól kiskorúsága dacára sem mentesül. Marasztalni kellett továbbá az alperest