Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 10. szám - Háborús adózási kérdések

617 befejezetté nem nyilváníthatta, és a befejezetté nyilvánítás okából az alperes háborús kockázat vállalása a hajónak a szükségkikötő*be való befutásával meg nem szűnt. — A továbbiakban irányadó tényállás az, hogy az Északamerikai Egyesült Államok a Clara hajót 1941. júliusában lefoglalták, majd a hajón levő áru kirakását és beraktározását, utóbb pedig eladást rendelték el. A m. kir. Kúria állásontja szerint ezzel a ténnyel az A/5 jel alatt csatolt háborús feltételek 1. §-a és az általános feltételek 1. §-a szerint meghatározott biztosítási esemény, az áru elveszése bekövetkezett, mert ez a biztosítottól az áru felett való rendelkezési jognak olyan elvonását jelenti, mely az adott körülmények között annak elveszésével teljesen egyértelmű. Magyarország és az Északamerikai Egyesült Államok között ugyanis utóbb a diplomáciai érintkezés megszakadt, majd a két állam között háborús állapot következett be, az árut elkobozták, majd elárverezték és ilyen körülmények között nincs kilátás arra, hogy a felperes az áru felett való rendelkezési jogát egyáltalában visszakapja. Minthogy ezek szerint az alperes kockázatviselési kötelezettsége a hajón volt áruk tekintetében azok elkobzása és elárverezése időpontjában a biztosítási különös feltételek rendelkezéseinek helyes értelmezése szerint fennállott, a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül kötelezte az alperest az összegszerűleg nem vitás kártérítés megfizetésére." (C. VII. 3197/1942.) Gr óh István Tőzsdei választottMrósági joggyakorlat Kártérítés. — (19.) A késedelmes vevő nem hivatkozhatik joghatályosan az eladó által érvényesített kárköveteléssel szemben az 1920. évi XV. tc.-re, mert a szerződéses kötelezettség helyébe lépett kárkövetelés mérvét csökkentő vagy korlátozó jogszabály nincs. Nem találta a bíróság alaposnak alperesnek a gazdasági lehetetlenülésre való hivatkozását sem, mert a gazdasági lehetetlenülés tényálladékának több ismérve hiányzik. A bíróság megállapítása szerint a paprika árának a változása nem az általános gazdasági viszonyokban beállott mélyreható változás következménye, továbbá a bíróság szerint a beállott kár nem volt a szokásos szerződési kockázatot tetemesen meghaladó, hanem ellenkezőleg olyan, amely a hasonló áru forgalmában gyakran előfordul és végül alperes nem bizonyította, hogy felperes kárkövetelésének megítélésével a felperes alperes rovására aránytalan nyereségre tenne szert. Ezzel szemben felperes a felmutatott szerződéssel bizonyította, hogy ő a paprikát a termelőktől q-ként 26 filléres áron vásárolta és ennek megerőtlenítésére alperesnek a szerződés valódiságára vonatkozó egyszerű tagadása meni volt alkalmas. Nem alapos alperesnek az 1920. évi XV. tc.-re való hivatkozása sem. Maga alperes adta elő, hogy a szerződéskötés idejében 30 filléres ár a paprika szokásos és méltányos ára volt. A tőzsdebíróságnak az árkormánybiztosság közlésén alapuló gyakorlata az, hogy kivéve, ha az időközi árkorlátozó jogszabály visszaható erejét kifejezetten megállapítja, a megkötés idejében megengedett szerződés a később történt eltérő árszabályozás esetén is teljesíthető. Eo ipso alkalmazandó ez a gyakorlat az adott esetre, amikor nem időközben történt ármegállapításról, hanem az áru árában beállott árváltozásról van szó. Az időközben a szabad piacon beállott árcsökkenés sem lehet ilyen szempontból más hatású, mint az ármegállapító rendelkezés folytán beállott