Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 10. szám - A háború okozta károk megtérítése

607 lyek mind a három ágazattal foglalkoznak és mind a három ágazatban elérik az öt millió pengős díjbevételt, másfélmillió pengő biztosítási alapot kötelesek lekötni. A rendelet nem szól a biztosítási alap jogi természetéről és abban a kérdésben sem ad útmutatást, hogy a biztosítási alap a mérleg teheroldalára felveendő céltartalék-e, vagy pelig a vállalat egyébként meglevő vagyonának külön szabályok szerint kezelendő része. A múltban a biztosító társaságok a biztosítási alapot az alap töke részének tekintették és mint ilyent, a mérleg teheroldalán külön nem szerepeltették. A biztosítók mérlegéből a biztosítási alap tehát csak úgy tünt ki, hogy a vagyonoldalon külön cím szerepelt „a biztosítási alap értékei" megjelöléssel és e címbe foglalt vagyontárgyak — rendesen értékpapírok — mutatták a biztosítási alap nagyságát és elhelyezésének módját. Az új rendelet e tekintetben nem kíván újítani, sőt, abból a rendelkezéséből (7. §), hogy a vállalatok alaptőkéjének felemelését rendeli arra az esetre, ha a biztosítási alapok összege a régi alaptőkét meghaladja, azt kell következtetni, hogy osztja a régi felfogást a biztosítási alap gazdasági szerkezete tekintetében. A rendelet a biztosítási alapok új szabályozásával komoly feladat elé állította hazai biztosító társaságainkat, melyeknek meglevő alaptőkéi a biztosítási alapok kihasítására általában nem elengendők, éspedig még akkor sem, ha a rendelet adta lehetőség szerint (7. §) a tőketartalékot is erre a célra használják fel. A jogszabály tehát esetleges kényszerű fúziók végrehajtását — vagy egyes vállalatok állományátruházás utáni megszűnését — teszi majd szükségessé, mivel valóban nem lehet azzal számolni, hogy a társaságok felemelni rendelt üzleti tőkéik céljaira minden esetben újabb sikeres részvényjegyzést végeztethetnek. Ez az új részvénytőke annál kevésbbé várható, mert az adóztatás, különösen pedig a társulati adózás mai rendszerében igen nehezen gyűlnek össze olyan szabad tökeösszegek, amelyek ilyen célra fordíthatók. Marad tehát az egybeolvadások útja, amely különben megfelel az egyéb gazdasági területen is észlelhető tőkekoncentráció mai irányának. Amint már említettem, a rendelet nem körvonalazta a biztosítási alap gazdasági és jogi természetét. Ha a kereskedő szemével nézzük ezt az intézményt, alaptőke rögzítő és szabad tőke csökkentő tényezőt kell látnunk benne.* A biztosító magánvállalatok az általuk kezelt tőkéknek eddig is csak csekély hányadával rendelkeztek. A biztele a jövőben csökken. Ha valamely az ország területén már működő akár belföldi, akár külföldi biztosító vállalat működését a biztosításnak olyan ágára kívánja kiterjeszteni, amellyel eddig nem volt jogosult foglalkozni, az illető ágazatra vonatkozó biztosítási alapját 300.000 pengőben kötelei kimutatni. * A biztosító társasági tőkéknek további forgalomból való kivonását és rögzítését jelenti a rendelet abbeli intézkedése, hogy a vállalatok az évi nyereség 15%-át kötelesek mindaddig a biztonsági tartalékalaphoz csatolni, amíg ez a tartalékalap ágazatonként — a korábbi 290.000 pengővel szemben — 500.000 pengőt el nem ér.