Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 10. szám - A hadiesemények által okozott dologi károk megtérítése

,595 Mezőgazdasági vagy ipari állam! (Folytatás) TARTALOM 1. Az ország adottságai és gazdaságpolitikája határozza meg azt, hogy az ország ipari vagy mezőgazdasági jedegű legyen-e. 2. Egyrészről a mezőgazdasági vagy ipari állam, másrészről „a mezőgazdasági-ipari" gazdasági berendezkedés előnyei és hátrányai. 3. Az előző pontban említett gazdasági berendezkedések végletei között található gyakorlati problémák : a) Régi, illetve új ipari országok ; b) vegyes szerkezetű, mezőgazdasági-ipari államban előforduló esetek, melyekben a vegyes gazdasági berendezkedésű mezőgazdasági-ipari állam hol mezőgazdaságának, hol iparának fejlődését fokozza, vagy fékezi ; c) törekvések a mezőgazdaság ós ipar együttes fejlesztésére. 4. Gazdaságpolitikai célok és eszközök a mezőgazdaság és iparfejlesztésére. 5. A fő foglalkozási ágak egymásrautaltsága. 4. Hogyha kutatni kívánjuk azokat a gazdaságpolitikai célokat, amelyeknek szemszögéből kell vizsgálnunk a fő-foglalkozási ágak közötti egészséges arány kérdését, akkor elsősorban a gazdaságosságot mint gazdasági célt kívánatos megvizsgálnunk. Másképpen a kérdést így is fogalmazhatnánk; vájjon tisztán gazdaságossági szempontból mi előnyösebb egy államnak, ha mezőgazdaságának, vagy iparának lendületes fejlesztését tűzi programmjába? Itt fejtegetéseink belekapcsolódnak abba a gondolatmenetbe, amelyet a román Manoilesco épített ki. Manoilesco szerint az ipari ország kizsákmányolja az agrár-országot, amelyik 5—10 munkásának munkaeredményét kénytelen odaadni csak azért, hogy egy ipari állam 1 munkásának munkaeredményét megvásárolhassa. Hogy ez a jelenség adott esetben tényleg fönnáll-e, az természetesen statisztikai adatokkal esetről-esetre bizonyítandó. Wagemann „tart attól, hogy Manoilesco elmélete túlságosan jó. Mindenesetre egyet kell vele érteni abban, hogy a mezőgazdaság az iparral szemben árucsere alkalmával igen könnyen rövidebbet húzza".14 Ehhez a gondolatmenethez fűzi okoskodását Herrison is, aki szerint az államok közötti igazi egyetértés nem abban áll, hogy a gazdag államok éljenek a szegény államok nyomorából, hanem inkább abban, hogy hogyan lehet gazdaggá tenni a szegény államokat és ezzel együtt még gazdagabbá a gazdagokat.15 14 Ernst Wagemann : Der neue Balkan. Hamburg 1939. 15 Charles D. Herrison : Autarchie, Économie Complexe, Politique Commerciale Rationnelle. Paris, 1937.