Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 9. szám - Az értékkülönbözeti tartalék

531 SZEMLE Levél a frontról Néhány nappal azután, hogy a Gazdasági Jog 1942 augusztusszeptember havi száma megérkezett a tábori postával a Don partjára és éhes szemmel olvastam át annak tartalmát, elhatároztam, hogy a „Magánjogi kodifikáció" címmel írt Nizsalovszky Endre dr. professzor munkájához és „A magyar részvényreform erkölcsi alapelvei" című Kuncz Ödön dr. professzor előadásához egy szerény levél formájában hozzá fogok szólani és interpretálni fogom azokat a gondolatokat, amelyek önként kínálkoznak papírra „valahol Oroszországban" a két nagyjelentőségű munka áttanulmányozása után. A két tanulmány más és más jogterületet ölel fel, témájuk alig kapcsolható össze. Mégis sok olyan közös vonást látok bennük, amelyek majdnem kényszerítően hatnak reám abban az irányban, hogy ugyanazon jogászi szemlélet jegyében vonjam le a konzekvenciákat — bizonyos vonatkozásban — a két professzori megnyilatkozásra. Lássuk az általam felfedezni vélt közös vonásokat: 1. A magánjogi kodifikáció és a rész vény reform egyformán égető problémája a XX. század magyar jogmüveséinek és szinte érezzük a tudós professzorok sorai között a lázas igyekezetet, amelylyel a magyar törvényhozás nehezen mozgó szekerét szeretnék kihúzni a kátyúból és elősegíteni a két téma mielőbbi megoldásának korszakalkotó munkájában. 2. Mindkét jogászi probléma sajátos magyar vonásai mellett több irányban nemzetközi, vagy még inkább európai jellegű és éppen ezért hangsúlyozzák az írók a reform-gondolataik közlésénél — szinte állandóan az európai szintézist. 3. A XIX. század individualizmusával szemben mindkét tanulmány alaphangulata, a reform-gondolatok sürgetésénél az írók által megkövetelt sine qua non: a kollektivizmus fel- és elismerésé, az egyéni érdeknek feltétlen háttérbe szorulása a közösségi érdekékkel szemben. 4. A fasiszta és nemzetiszocialista ideológiában kijegecesedett és az európai közösségben elfogadott erkölcsi alapelveknek megkövetelése — úgy amint ezeknek a nagy közösségi gondolatoknak, európai országutaknak csíráit, ösvényeit — a magyar bírói gyakorlat a szokásjog termékeny eszközeivel lassan, de biztosan nemcsak megérezte és érzékeltette a magánjog és hitel jog világában,, hanem — amint ezt Nizsalovszky Endre dr. zászlót hajtva a tény előtt* pontosan kifejti — meg is jelölte. . • ^