Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 9. szám

522 államok agrárprotekcionizmusára válaszként igyekeznek az agrár termelésben nem foglalkoztatott munkástömegeik részére az ipari tevékenység területén megfelelő foglalkozást keresni. Ilyen módon sokszor az iparosodás egy külföldi ok által előidézett munkanélküliség levezető csatornájává lesz. b2) Amennyire számos, nem kellőleg iparosított államnak életkérdése az iparosodás, éppen úgy igen sok országot foglalkoztat az a gondolat, hogy hogyan tudná fejlődésében visszamaradt mezőgazdaságát új életre támasztani. Meline már a világháború előtti Franciaországban kiadja a jelszót, hogy vissza a földhöz: ,,retour á la térre". A túliparosodott államokban ez a gondolat az első világháború utáni [Európán valósággal végig viharzik. Németország, Olaszország, Csehország, Svájc, Franciaország mindent elkövetnek, hogy mezőgazdaságuk új életre serdüljön. Ezeknek a mezőgazdaságfejlesztő törekvéseknek számos káros visszahatását hazánk közgazdasága is élénken érezhette. Az ipari országok mezőgazdaságfejlesztő törekvéseinek gyökerénél sokszor egy romantikus típusú, bukolikus idealógia húzódik meg, mely a kultúra káros hatásai folytán kifáradt és a természettől eltávolodott társadalmak lelkét olthatatlan vággyal hevíti.11 Ha elfogadjuk a gazdaságfokozati elmélet (Wirtschaftsstufentheorie) álláspontját, mely szerint a mezőgazdasági állapotból az ipar felé való eltolódás előhaladásnak tekinthető, akkor az ipari államoknak a mezőgazdaság felé való törekvése reakciós jelenségnek minősül. Sok állam a mezőgazdaság pártolásához azért tért vissza, mert mintegy csalódott az ipari fejlődésben. Viszont az államoknak ez a csoportja elfelejtette azt, hogy 1870-ig elég kedvező viszonyok között élt a mezőgazdaság. Ezóta elsősorban az orosz és argentiniai termelés versenye folytán a búza ára állandóan esik és 1895-ben igen fájdalmas mélypontra jutott. 1896 óta emelkedés áll be az agrár prosperitásba, melynek üteme 1904 óta gyorsul meg.12 Az emberi természetnek sajátsága, hogy a rosszat könnyebben elfelejti, mint a jót, a nagyobb bajra kevésbbé gondol, mint a kisebb bajra és így az ipari fejlődés zökkenői élénkebben éltek eme államok vezetőinek lelkületében, mint a néhány évtizeddel ezelőtt a gazdasági életbe betört agrárkrízis rombolásai. Az angol gazdasági fejlődésnek egyik nagyon érdekes jelenségére kell e helyütt felhívni a figyelmet. Anglia érezte és érzi azt, hogy hatalmi politikai okok folytán, elsősorban gondolnia kell arra, hogy lakosságának élelmezése a tengeren való szállítástól legalább háború idején mennél jobban függetleníttessék. Ennek a törekvésnek szolgálatában nagy elvi vita indult meg a körül a gondolat körül, hogy vájjon Anglia helyesebben teszi-e azt, ha az agrárprotekcionista gon11 W. Röpke : The Industrialization of Agrarian Countries. (Revue de la faculté des Sciences Économiques de FUniversité d'Istambul, 1940.) 12 Société des Nations: Protectionnisme agricole. Genéve, 1935. 5., 7. és 38. oldal.