Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 8. szám - Értékállandósági kikötések sorsa a m. kir. Kúria újabb gyakorlatában

497 március 20-án jelent meg és azonnali hatállyal életbe lépett, az áru pedig csak 1941. évi március hó 28. napján adatott fel Csornán. Budapest, 1942. évi május hó 1. napján. Katona Zsigmond a választott bíróság elnöke, dr. Jakabffy Károly választott bíró, Weisz János választott bíró, dr. Adorján Ferenc jogügyi titkár. (240/1941. szám.) Vételár meghatározása. — (H») A vételárnak akként való meghatározása, hogy a vevő a 131.200/1941. Á. K. számú rendeletben megállapított áron alul 5 pengővel adja el a diót, nem jelenti azt, hogy az eladót nem szállítás folytán csak ez az 5 pengős haszon illeti meg. A kereseti előadás szerint felperes 1941 szeptember 24-én vásárolt alperestől 100 q diót az árkormánybiztosság által megállapítandó áron alul 5 pengővel. Minthogy alperes szállítási kötelezettségének nem tett eleget, 1941 november 16-án felvett óvással alperest a felmerült árkülönbözet és kára erejéig felelőssé tette. A kereset összesen 2250 pengő tőke és járulékai megítélésére irányult. A tárgyaláson a követelése részletezésére előadta felperes, hogy az árkormánybiztosság 131.200/1941. Á. K. számú rendelete értelmében a dió nagykereskedői ára 1941 november 16-án 5.50 pengővel emelkedett. Ugyanezen rendelet 5. §-a a nagykereskedőnek a kiskereskedők részére történő eladásnál q-ként 12 pengő hasznot engedélyez. A felek által megállapított maximális áron aluli 5 pengőhöz hozzáadva az 5.50 pengő áremelkedés és 12 pengő q-kénti haszon, adódik a kereseti követelés összege. A bíróság alperes védekezését alaptalannak találta. A kereseti áru árának a kötlevélben körülírt módon történt meghatározásából a bíróság megállapítása szerint nem lehet következtetni arra, hogy felperest csak az az 5 pengős haszon illeti meg, amellyel olcsóbban vette az árut az árkormánybiztosság által megállapítandó legmagasabb nagykereskedői árnál. Amennyiben a felek szándóka arra irányult volna, hogy ennél többet felperes alperestől ne igényelhessen, akkor ezt a felek a szerződésben is kifejezésre juttatták volna, mert nem lehet kétség aziránt, hogy abban az esetben, ha az áru leszállításra kerül, felperes felszámíthatja mindazt az áremelkedést és hasznot, amelyet az idevonatkozó 131.200/1941. Á. K. számú rendelet megenged. Abból az alperesi védekezésből, hogy az előbb hivatkozott rendelet megjelenésétől, vagyis 1941 október 16-tól kezdve a termelők az árut csak a rendeletben megengedett maximális áron voltak hajlandók eladni, arra kell következtetni, hogy a maximális ár lefizetése ellenében az áru beszerzésének nem volt akadálya. Ez a körülmény tehát csak az alperes üzleti kalkulációjára volt befolyással, de nem akadályozta meg alperest a szerződés teljesítésében s ezért ez nem minősíthető olyan erőhatalomnak, amely alperest mentesíti a kötelezettsége alól. Más erőhatalom fennforgását alperes mégcsak nem is valószínűsítette, még kevésbbé bizonyította. Ugyancsak nem lehetett a szerződés teljesítésének akadálya az sem, hogy peres felek az áru származási helyét szerződésileg megállapították, mert a fentiekből következik, hogy a maximális ár lefizetése mellett az áru beszerezhető volt. Budapesten, 1942. évi március hó 24. napján. Steiner Marcel s. k., a választottbíróság elnöke, Szily Márton választottbíró, Manovill Alfréd választottbíró, dr. Duchon Lipót s. k., jegyzőkönyvvezető, jogügyi titkár. (55/1942. szám.) Adorján Ferenc 32